utahu blog

 nnnaaaa, akkor élménybeszámoló ^^

10.22 indulás Ferihegyről 12:55

Olyan jegyet vettünk, ami a lehető legjobb volt átszállás szempontjából, alig 3 órát kellett várni Moszkvában, azt meg sikerült hasznosan eltölteni szerintem. Találtam egy helyet lenn az F terminálban, ahol egy lány ingyen adott nekem forró vizet a kulacsba, szóval másfél órával később visszasétáltam hozzá, mert mindenhol teaárat kértek ugyanezért, és önző módon kihasználtam a jószívűségét! ^^’

Este 8kor szállt fel a gép moszkvából, addig körbejártuk a repteret és gépeket fotóztunk, haha. Amúgy még MOn kiderült, hogy nem egymás mellé szól a jegyünk a hosszú útra, mert valamiért nem is ajánlotta fel az ülés választása opciót amikor online checkeltünk… mivel nem elsők között szálltunk fel a gépre, mire odakerültünk az egymás mögé szóló helyünkre a két mellettünk ülő már nem akart cserélni… Én jártam jobban egy orosz ült mellettem aki a grúziai útjáról sztorizott, meg ablakom is volt… dryasom meg ült a helyén nulla kilátással :( Amúgy elfelejtettem képet csinálni belül (oda és vissza is kiment a fejemből természetesen), de túrtam egyet a netről ^^

Szóval elül ültünk jobb oldalt a 14A és 15A székeken, és folyattuk a szemünket a monitorra. Végre megnéztem a tavaly elmulasztott filmeket (godzilla, noé és xmen) aludni viszont nem sikerült, már bárhogy helyezkedtem a széken nagyon fájt a hasam. A kaja számomra rosszul volt összeválogatva, de ditti mindig a másik menüt kérte és sikerült mindent többé kevésbé ehetővé tenni.

10.23. érkezés 10:35

Mondjuk a nemalvástól totál kikészültem, mire leszálltunk tokyoban már morogtam mindenre és lassan de biztosan átmentem vegetálásba, a 80 perces vonatúton Naritáról már csak bambultam meg aludtam. Egyébként leszaggatták a bőröndök füleit, a közepesről mindkettőt, a nagyról még indulás előtt leszakadt az egyik, szóval azon felül még volt, de 100% volt hogy nagyon súly emelésekor az is el fog szakadni/törni. Szóval izgalmas volt a fellépcsőzés a metróból, mert azért nem volt mozgólépcső egészen a felszínig. A hostelt egyszerűen megtaláltunk és végül zsuuval is ott találkoztunk, mert nem tudtuk neki megírni kiérve a reptérről, hogy a 15 perccel későbbi vonatot tudtuk csak elérni, de ő is hostelt tartotta biztos pontnak így nem kerültük el egymást.

Lecuccoltunk, és közeli program mellett döntöttünk, első körben elindultunk éttermet keresni, de végül elsétáltunk egész akihabara városrészig (animemangafellegvááár) és ott ültünk be enni. Okonomiyakit rendeltek, én úgy döntöttem ilyen kísérletezéshez még nem vagyok elég jól, szóval felzabáltam az összes borsószerűséget (gondosan lemarcangolva a héját) meg kiettem az egyik sülő kupacból a tésztát, mert azon nem volt semmi „emészthetetlen”.

A fennmaradó időben az ebookolvasót nyomkodtam, amit zsuuzs hozott nekem, és még nevet is sikerült választani neki ^^ arisának (光咲) hívják, zsuuzs segített nevet adni a második nőnemű kütyümnek, remélem nem lesz olyan szeszélyes mint katsura…….. Utána benéztünk pár boltba, hátha találunk nekem telefonra fityegőt, vagy valami CLAMPos szuvenírt, de mire végigjártuk az emeleteket a dübörgő zenével már csak menekülésre futotta… Biztos ami biztos beszereztem a kuroko no basuke utolsó kötetét, de mint később kiderült használtan is megvehettem volna…. Fityegőm nem lett, kaptam viszont a két útitársamtól egy-egy CLAMPos kitűzőt, az egyik syaoran, szóval elégedett vagyok, haha. Ettünk fánkot, meg sötétedésig sétáltunk, és megtartottuk az első BOOKoff kört, ahol végignyálaztam az egész BL polcot címről címre, de se Takarai Rihitot se Abe Miyukit nem találtam………… (ezek később se lettek meg, pedig majdnem minden nap mentünk bookoffba, volt hogy egy nap többe is). Találtam viszont angol harry pottert 108 yenért (kb 250!! Ft) szóval a napok során sikerült összevadásznom az 1. 2. 3. és 7. köteteket, egyen áron. Vettem egy térképet is, most már tokyo térképem is van, bár csak japánul közöl információt :) volt olcsóbb és átírásos, de ez volt a legjobb azért döntöttem emellett. Metrótérképem már úgyis volt hozzá átírással, azzal egész jól elnavigál az ember! Mondjuk a visszaúton hiba csúszott a számításaimba, mert nem vettem észre hogy merőlegesen is keresztezi egy sín az utat akihabarában, és bár tökéletesen követtük az általam kitalált utat, de az 90 fokkal eltért a hazaúttól :D szerencsére meg se haragudtak érte, így csak még fáradtabbak lettünk és jó gyorsan sikerült elaludni fürdés után. Dryasom a lenti ágyat választotta, szóval boldogan másztam fel felülre szétpakolás után, és még váltottunk pár levelet zsuuval a pénteki programról, de viszonylag gyorsan elaludtam.

 10.24.

 Fix programunk volt délután 2től az előre váltott Ghibli múzeumos belépőnkkel, szóval az elé kellett még betenni valamit. A pakolást választottuk és elvonszoltuk a középső bőröndöt zsuuzs kolijába. Izgalmas út volt, metró átszállásokkal, tömeggel, bel- és külvárosi élményekkel. Zsuuzsnál kiraktuk a cuccait, meg megengedte, hogy otthagyjuk a törött bőröndöt, cserébe megkaptuk az ő két bőröndjét, amibe belerakta a hazaküldött cuccokat (btw, em!! bé!!! valamelyikőtök írjon rám, mert tuti elfelejtem, mire ennek a végére érek, hogy írni akartam a cucccseréről!). De ezt nem hoztuk el akkor, mert csak útban lett volna a múzeumban, szóval ottmaradt a koliban, mi meg elmentünk ebédelni zsuuzs kedvenc helyére indulás előtt. Ott találkoztunk az orosz lánnyal, Oksanával aki az első értelmes és bizalomgerjesztő fiatal orosz lány aki nem egy számító dög mindezek ellenére! A curry nagyon finom volt, sáfrányos rizzsel kértem és egyáltalán nem lettem rosszul tőle, plusz egy étel :) Persze nem tudom itthon lehet e ilyen nemcsípős változatot kapni valahol :P mindenesetre csodálatosan finom volt ^^

Pár átszállással, kicsit izgulva azon hogy késében vagyunk végül odaértünk időben, és egy nyugis délutánt töltöttünk a múzeumban!

Megnézhettük Miyazaki dolgozószobájának a másolatát, rengeteg skicc-et a falon, és terveket amik adott karakter kinézetére vonatkoztak de később nem valósultak meg. Meg a festményeit is meg lehetett nézni, meg hogy hogyan keveri ki a színeket. Jó sok pénzt elköltöttünk az ajándék boltban, de szerintem nagyon jó dolgokat vettünk :) utána beültünk a kávézóba is, visszafelé meg sétáltunk az állomásig majd ikebukuro felé vettük az irányt, ahol megint csak bookoff volt a program :) Több is egymás után, végül az egyikből úgy lettünk „kihajtva” persze sűrű bocsánatkérések és hajlongások közepette, hogy már zártak. Mondtam már hogy kb 11,8 kg-nyi mangát és 1,25 kg-nyi könyvet vettem?? :D a legnehezebb a szállásig cipelés volt :), utána az elhelyezés és szétosztás következett, aztán már ment minden mint a karikacsapás… haha

10.25. kei nap

Reggel zsuzsa elhozta a táskákat, és utána elsétáltunk asakusáig, ahol megnéztük a szentélyt. Borzasztó sok ember volt ott, nem is igazán tudtam azonosulni a hellyel, rosszul éreztem magam a hömpölygő embertömegtől. Kb elkészültek a kötelező képek, meg vettünk amuletteket és jóslatot és már mentünk is a kei találkozóra. Egy forgós/önkiszolgálós sushi bárba ültünk be, ahol tányérok alapján kell fizetni távozás előtt. Végül csak egy ehetőt találtam, tényleg nem igazán ugrálok a tengeri herkentyűkért :P

később a takoyakiból is kitúrtam a poliplábat, mert az se ízlett. Az az egy amit zsuuzs kiszúrt nekem egész finom volt, abból csináltattak nekem még két tányérral, büszke is voltam magamra hogy betermeltem 3 tányérnyit… egészen addig amíg meg nem állapítottam hogy mindenki minimum 2x de inkább 3x annyit evett, és az a normális adag :D Utána elvonatoztunk a Yoyogi park melletti Meiji szentélyhez, ami a park egyik részében feküdt. Bár szerintem ez már az erdő kategória, haha. Nagyon jót sétáltunk, bámulatosan szép az a hely, annyira másak a fák, az állatok, pókok. Még véletlenül egy esküvőt is láttunk, és lett új kedvenc fám: kámforfa. olyan kerek a lomba, szépek a levelei és nagyon nagyra meg tud nőni *_* Bejárat a szentélybe:

 A parkból kei elkalauzolt bennünk egy ismerőse pékségébe, és kaptunk teát meg sütit másnap reggelire. Végül visszakísért minket a hostelig Zsuval együtt. Ezen a képen a mosdóba rohanó lányok cuccának tartása került dokumentálásra a mosdóból kifele jövet… nem volt hova bújnia :D

10.26

Vasárnapra egy ebéd volt a fix program, úgyhogy még esti levélváltással megbeszéltük hogy hova kell majd menni, és dryasommal oda mentünk egyenesen (így legalább nem volt gáz, hogy baromira elaludtank és fél9kor másztunk elő). Még este megállapítottam hogy Miku-be - a japán lányba - szerelmes vagyok ^_^ Mindezt a másnapi pontos programtervért, a térképért amit készített és a kézírásáért, haha. Milyen egyszerű dolgokba bele lehet szeretni :) Az ebéd alatt ez az érzés csak tovább erősödött! :) Tradicionális étterembe mentünk (megint nem hagyott fizetni a galád vendéglátónk) ahol az asztalt időben elfoglaló kínai lány - nem volt nagyon lehetőségre válogatásra, az utolsó nem dohányzós asztalt foglalta el - egy alacsony lábú asztalnál ült le. Ez nem biztos hogy a legjobb opció volt a három magas/hosszúlábú európai lánnyal (zsuuzs már majdnem japán méret, őt nem sorolom ide haha), oksana és én az asztal szélére kerültünk, szóval ki tudtuk pakolni oldalra a lábainak, de a mellettem ülőnek nem volt ilyen szerencséje és totálisan elzsibbadt a lába... túlélte, bár mosdóba menet majdnem leesett a galériáról .. -_-

Nagyon nagy szerencsém volt (ha már finnyás vagyok és hiába ehetném meg a tengeri herkentyűket, nem szeretem) mert az aznapi húsos menü csirkével volt, azt leszámítva nem is volt csirkés ételük, és a menü naponta változik. Mondjuk annyira megörültem ennek hogy kiment a fejemből hogy mást is meg kéne kérdezni... Szóval amikor megkaptam a tálcát rajta a sok kis tálkával szomorúan állapítottam meg hogy hagymás szósz van a csirkén :P de megkérdezték nekem a többiek, hogy együtt sült, vagy csak utólag került rá, és nagy szerencsémre a második, szóval hoztak nekem hagyma nélkülit. Második tányér érkezésekor sokkoltam le magyam azzal hogy káposztaágyon fekszik az egész, de már nem volt pofám szólni, mert ez az egész az én hülyeségem volt, előre meg kellett volna kérdezni ezeket.... Szóval igyekeztem káposztamentesíteni a húst (később kiderült hogy nem teljes sikerrel, mert eléggé fájt a hasam) és mindent eltüntetni a tálcáról. jajjrettenetesenfinomvooooooolt!! de olyannagyonnagyon, majdnem mint a curry *_*

Az asztaltársaságot figyelve rá kellett jönnöm, hogy zsuuuzs barátai közül Sissy-vel tudok a legkevésbé azonosulni! Nagyon erős személyiség, lehet nekem már ezért is sok... de határozottan rossz érzéssel figyeltem hogy csavarja maga köré az embereket édeskedő szavakkal, amit egy határozattlanabb személyiség egyértelmű bóknak és dícséretnek vesz. Nem sikerült eléggé megismernem ahhoz hogy őszintén mondhassam nem gondolja a szó szoros értelmében komolyan minden szavát, de határozottan olyan embernek tűnt, akinek van egy határozott elképzelése az életről, és ezt úgy vetíti ki (és láthatatlan ugyan, de úgy kényszeríti rá) másokra, hogy azok azt érzik ez nekik is csak előnyükre szolgál. Passz. Mindenesetre kezdtem nagyon falra mászni, a de aranyoooos, jajdecukiiii, hűdeszépdejó megjegyzésektől, amiket tett. Komolyan gondolkoztam azon, ha egy hétnél tovább lennék a közelében, valószínűleg felrobbannék vagy nem éppen mosolyogva válnánk el amikor őszintén megmondanám mindenről a véleményem. De másrészről... nem élek kint, foggalmam sincs az ottani elvárásokról, el se tudom képuzelni hogy egy gaijinnak pontosan mit kell eltűrnie, vagy mennyi áldozatot kell hoznia ahhoz hogy be tudjon illeszkedni... ezért nem ítélem el, és tényleg nem volt elég időm arra hogy megismerjem, lehet csak általánosítottam és csak felszínesen tudtam felmérni őt. passzpasszpassz...

Az étterem után elmentünk a papírírószer mennyországba, ahol még elköltöttem párezer jent matricákra, képeslapokra, naptárakra és még kitudja mire.... ha kint élnék, jó sok pénzt tudnék hónapról hónapra otthagyni... legközelebb is be kell oda menni!!!!!!! *_* Papírírószeres után még elmentünk egy olasz bőröshöz, táskékat és pénztárcákat nézni. El se tudom képzelni hogy valaha ennyi pénzt kiadjak egy tárcára O_o értem én hogy ezért a pénzért kb egy életre veszed meg az, mert annyira jó minőségű, de az általam megfodosott tárca - ami minden igényemnek megfelelt volna - több mint fele annyiba került mint a repülőjegyem.... márpedig ha annyi pénzből már utazni lehet, akkor én utazni fogok, haha...

Utána felbomlott a társaság miattunk, mert még előző este kértük zsuuzst, hogy 2 után valahogy legyünk gépközelbe és csináljuk meg a checkinget, hogy még egyszer 10 órát ne kelljen rossz helyen tölteni! Úgyhogy visszamentünka kolihoz, megcsináltuk a checkinget (ezúttal 13 gh helyekre) és összeraktuk zsuuzs pöpec új székét. Nekem is kéne egy olyan :/ Este még megnéztünk egy szentélyt, bementünk 2 százyenes boltba (na ott is sok pénzt el lehet verni csupajó dologra) meg egy ABC-be megvenni az ehető szuveníreket, és ettünk takoyakit is!

Hazamentünk pakolni, és jött a méregetés, hahaha. Amit tudtunk: van 66 kg-nyi helyünk, és 60 kg-nyi cuccunk (táskákkal együtt) szóval ezt valahogy el kell osztani :D De elég hatékonyak voltunk szerintem, tök jól elosztottuk a cuccokat és meg se szakadtunk!

10.27. indulás a hosteltől 10:10, repülő Naritából 13:10, Moszkvából 20:50, érkezés 21:40 (20 perc késéssel)

Zsuuzs hozott nekünk reggelit, és kisétáltunk együtt az állomásra. Ő ment az egyetmre készülni a tolmácsolásra, mi meg felültünk a vonatra és fényképeztünk. Végre én se zombultam végig ezt a 80 percet, és búcsúzóul csináltam még képeket a külvárosról meg a városon kívüli mezőkről is. ^_^ Rendben kiértünk a reptérre, mindent egyből megtaláltunk, sehol se kellett várnunk, szóval szépen felmasíroztunk a gépre és megörültümk az egymás meletti helyeknek meg az ablaknak, haha. Aztán kezdetét vette a maratoni filmzombulás, egy baglyos mesét egyszerre néztünk, sikerült 1-2 másodperces eltéréssel elindítanunk, haha. Néha oszlott alattunk a felhőréteg, és olyankor lehetett nagyon szép dolgokat látni, ezt pl az Ob környékén kapta le, de nem hiszem hogy az ob folyó maga, mégha a térkép azt is mutatta nagyban.

Átszállásnál vettem egy nagy zsák M&Ms-t úgyhogy jó úton jártam a csokimérgezés felé mire itthon ágyba kerültem :) A reptéren rendeztünk még egy gyors, ezazenyémezatiédezmegzsué pakolást, de nem voltunk túl hatékonyak, ditti még a hétvégén is fog cuccokat felvinni pestre. A csomagokat egy nap volt szétszedni, a képek szerkesztése nem volt sok idő, de a kettőnk képeinek összefésülése sokáig tartott, de így legalább sikerült időrendben feltülteni őket az albumba! :)

Szép volt jó volt, visszamegyünk :)

De akkor is a legjobb itthon!!

ez még csütörtökön volt, de megint annyi "minden" történt, hogy nem jutottam el a gépig. Mármint ide mindig jön valaki, de az előző évekkel ellentétben, most nem jelentik be magukat hanem csak megjelennek.... eddig ez nem volt divat, de mivel ugye a nagymama nem volt itt fél évig, ezért már mindenki nagyon látni akarja, és mivel én nem akarok sehova menni és ő lerázza őket telefonon, ezért házhoz jönnek, legnagyobb "örömömre"..............

Tegnap Láda voltak itt a barátjával, ma meg Szófa jött át segitett pirogot sütni a nagymamának, aztán betoppant a fia is egy kis ebédre.... nagyon lelkesen csináltak vagy 3 féle sütit, és magyarázzák itt nekem hogy de nincs benne semmi olyan amit te nem ehetsz, szóval egyél csak bátran, és nem értik meg hogy nem ehetem meg frissen. Fúj de utálom az ilyet.............. végül ettem mind a háromból mikor kihült, de már 30 perccel később tök rosszul voltam......... kellett ez igy nekem moszkvába utazás előtt............. Najó, a szokásos panaszáradat miatt elkanyarodtam a témától :D

Szóóóóóóval, a nagymama vetette fel, hogy nézzük meg ezt a szigetet, amin még Rettegett Iván foglalt el 1551ben, és felépitett itt egy erődöt, ami biztositotta számára az ellátást Kazány ostroma idején. A szigeten van egy fatemplom amit még 1551ben emeltek. Mivel végül Vágyimékkal mentünk ki (Vágyik, Julja és Kszjusa) akik voltak olyan kedvesek hogy kivittek autóval, nem igazán tudtam szabadon mozogni és fotózni. Mármint... a többiek szerint borzasztó idő volt, szakadt az eső és fújt a szél (én imádtam, maradjunk annyiban) igy Vágyik és a nagyanyám kb 30 perc után a fatemplom és a mellé felhúzott templom szemrevételezése után visszatértek az autóhoz, és szerintem Julja meg a lánya (Kszjusa mindenképpen) is igy tettek volna, de nem akartak engem magamra hagyni.. ez egy olyan rossz szokás.......... értem én hogy szerintük illetlenség valakit hátra hagyni, meg mittudom én, de igy nem tudtam annyit fényképezni amennyit akartam, nem is sikerült körbejárnom a szigetet, mert mindenhova jöttek utánam és mindig kérdezték hogy na akkor mostmár visszamegyünk, arra már úgy sincs semmi..... végül nem birtam tovább és a kikötő után mondtam hogy menjünk :/ összesen 1 épületben voltam és a sziget felét be se jártam, pedig lett volna még mit nézni.... :(

Szóval legközelebb oda vissza kell menni, főleg hogy most már vannak pöpec esős képeim sötétszürke éggel, legközelebb úgyse lesz ekkora szerencsém az időjárással. De láttam sok szép meg sok ijesztő dolgot is! a restauráláshoz és környezetrendezéshez az oroszok még mindig nem értenek és szerintem nem is fognak, a többiek azt se tudták felfogni hogy én min hőbörgök.... haha, meg egy pók minden valószinűség szerint lerakta a tojásait a túristáknak kirakott térkép üvege alá, és a kikelt pókok beszorulva az üveg alá előbb utóbb éhen haltak. Mármint más ötletem nincs, hogy került annyi pók az üveg alá.... 

Szépvoltjóvolt. a képeket otthon meg akarom szerkeszteni és utána teszem majd fel! 

az ember lusta, buta és baromi okosnak hiszi magát.... ez egyébként az általános véleményem is, de ma kifejezetten felbosszantottam magam. Még napközben amikor a gézt rögzitettem rajzszögekket az ablakkerethez kivülről szúnyoghálóként feltűnt, hogy lenn páran valaminek nagyon örülnek, aztán ideges kiáltozásba csapott át a felnőttek és gyerekek hangja és olyan mondatfoszlányok szálltak fel a nyolcadikra, hogy "jajj ottszalad!!" meg "lépj rá gyorsan amig el nem futott" "jóég nem tudtam elkapni". Néztem is, hogy basszus ezek állatot kinoznak, vagy miafranc?!?kibújtam a géz mögül, de még mindig nem tudtam rendesen kivenni, hogy mi a francot csinálnak. csak azt láttam hogy 2-3 nő hajlong és futkos összevissza csapkodva a ház előtti fák takarásában, legalább egy perc kellett mire észrevettem hogy tűz futkos a lábaik között, de szó szerint, meredtem is nagy szemekkel hogy azt meg hogy....
Mondjuk utána már ez jelentőségét vesztette, ahogy rájöttem mit jelentett az "ottszalad"......  ugyanis szépen eljutott a garázsokig (echte orosz gyártmány, fából tákolt kidőlt-bedőlt kajibák egymás hegyén-hátán) és bele is kapott azonnal az egyikbe. Na akkor már kezdett is visitani az egyik asszony hogy jajvalakiatűzoltót!!!! Mint később kiértettem a kiabálásokból rohadt nagy szerencséjük volt, mert pont itt gurult a tűzoltó a mellettünk lévő főúton és kiszúrták a füstöt és egész gyorsan eloltották a tüzet, mire befejeztem a szúnyoghálót, meg a nagymamának feltűnt a füst, ami beszökött a "jólszigetelt lakásba" - mert gyorsan körbeszaladtam minden becsukni, hogy ne kelljen egész nap ezt szagolni - már kész voltak és pakoltak össze.

Utána lementünk a nagymamával sétálni a volgához és végre megértettem mi történt.... a felnőttek önmaguk és a gyerekek szórakoztatására felgyújtják a földön kupacokban álló virágzó nyárfa szöszeit (tök fura hogy náluk még csak most virágzik, a nagymama meg még értetlenkedett is hogy nahát milyen korán, hahaha). Én nem tudom, csak én voltam ennyire fantáziátlan gyerek, vagy nálunk otthon ez tényleg nem szokás?!? Sose láttam ilyet ezelőtt, meggyújtod és másodpercek alatt végigfut rajta a tűz és elég. Szóval valahogy a házunk előtt úgy sikerült meggyújtani valamit, hogy az nem egy körülhatárolt kupac volt, és szépen a tűz végigszaladt és több ágra szakadt itt a nyárihótakarón................. Igazából ami miatt ez most bejegyezést kapott (mert eredetileg nem terveztem szóvá tenni) mert most este fél 10kor elkezdett lángolni ugyanaz a garázs. Hogy nem lett eloltva rendesen és a feltámadó szél parázsról meggyújtotta, vagy valaki volt olyan lúzer hogy megint tüzeskedett.... passz, mindenestre most nem volt a közelben tűzoltó, mire az ideért már az összes garázs égett a robbanásokból itélve az autók is bennük... nekünk abból a szempontból mákunk volt, hogy bár kevesebb mint 100 méterre történt a háztól, a volga felől fújó szél teljes mértékben elterelte a füstöt az irányunkból.

Miután kiértek a tűzoltók, seperc alatt eloltották (remélem most már végleg), majd holnap elbattyogok arra amikor megyünk vásárolni, kiváncsi vagyok átterjedt e az óvodára :(

mármint a rajtam esett károk lajstroma (értsd: panaszáradat) következik, mert imádok hisztizni ugyebár...

szóóóóval, még csütörtökön beálli(hosszú i az nincs)tott a nagymama kedvenc rokona, akiért odáig van meg vissza, sőt az anyja és az apja is elkisérte, igy hirtelen megint sokan lettünk lakásban. Bábuska meg az unokatestvére (79) nekiálltak tájfunkodni a konyhában hogy "jajmitadunknekikenni" "megjajateautánisütiiii" szóval miután Marináék telefonáltak - hogy mi akkor most jövünk - ki lettem csukva a konyhából. Ikrát bontottak, lencsefőzeléket melegitettek, meg palacsinta, leves és 2 féle saláta került az asztalra (vajon milyen az, amikor van mit rakni az asztalra...)

Befutottak Marináék, esküvői képek nézegetése aztán evés és teázás. Azért imádja ennyire ezt a nőt, mert egyetlen szóra ugrik és mindent megcsinál neki, jegyet vesz, a pasija ha épp ráér autón hozza viszi (mármint bábuskát), drága ajándékokat hoz, stb. sajnálom, de én nem tudom ebben mérni az embereket, nem a segitőkészség nem csak ebben áll, ráadásul még csak 3x találkoztunk de minden egyes alkalommal egyre kevesbé szimpatikus! Meghozta a jegyeket, amit "kedvezménnyel vett meg ismerősön keresztül és még kupés jegy is húúmegháááá" szóval nagyon örültünk neki, meg annak is hogy házhoz jött, hiába ment a műdráma az érkezésük előtt, végül fél 11ig el se engedték őket. Szóval lett jegyünk, meg feleslegesen drága ajándékaink, meg bájvigyoroghattam egész este, ahol a nagymama megint orosz-orosz "szinkrontolmácsot" játszott, és baromira nem várta meg, amig végig gondolom amit mondani akarok és esetleg még ki is bököm... teljes bizonyossággal fejezte be a félbe hagyott mondataimat (baromira nem úgy ahogy én szerettem volna) de azt a kavart kimagyarázni már még annyi türelmük se lett volna kivárni, szóval rájuk is hagytam mindent, azt hisznek amit csak akarnak.

 Egyébként még akkor este megbeszéltük, hogy 19:20kor indul a vonat, mindenképp METROval megyünk, mert a moszkvai közlekedés szempontjából az a legbiztonságosabb, mert dugó mindig mindenhol van, szóval a buszokkal nem érdemes próbálkozni, a taxi meg szóba sem jöhet. És 5kor indulunk, hogy ne kelljen rohanni, de várni se kelljen a vasútállomáson. Aki ismer, az tudja, hogy leghamarabb azzal lehet nálam kiverni a biztositékot, ha valamit több mint 2x át kell beszélni... na de amikor valamit már odavisszajobbrólbalról megvitattunk, és utolsó pillanatban állnak neki variálni, na az garantált robbanás a részemről. Reggel se voltam még jól az előző napos légkondis úttól, aztán el kellett velük mennem egy boltba vásárolni (éljen a légkondi, és az hogy direkt átmentünk még pár bolton, hogy legalább addig is hideg van, imádom ezt a hideg-meleg-hideg-meleg váltakozást, mind felér egy arculcsapással), szóval 3 felé már látványosan szenvedtem: nem volt több erőm mosolyogni, nem volt kedvem magamba erőltetni amit elém raktak, legszivesebben betekertem volna a fejem egy sállal és megszűntem volna a 135ös lakás számára.... persze a két vénség azonnal rámvetette magát, de egyél még attól jobb lesz, de menjünk taxival, de induljunk hamarabb, de ez meg az..... lüktetett az agyam, türelmem semmi nem volt és nem sok választott el attól hogy elküldjem őket a fenébe magyarul.

Szóval fél ötig birtam a tortúrát, aztán mondtam a nagymamáknak hogy öltözhetnek. Sikerült egész 16:50ig úgy tennem mint aki nagyon pakol igy csak azutan indultunk el, persze a két nagyi rohan mint az őrült, épp hogy orra nem esnek a saját lábukban.... amúgy szétbontottam a 2in1 bőröndünket, és a kicsibe beleraktam minden könnyűt és azt odaadtam a nagymamának, mert szédeleg az új szemüvegben és megállva a stabil táskában mindig meg tudott kapaszkodni. A saját nagybőröndömet meg megtömtem minden mással, plusz a rengeteg élelemmel és innivalóval amit az útra vettünk (de hogy kinek....). Szóval igy lett két gurulós bőröndünk, meg rajtam még volt a hátizsákom. Sikerült még indulás előtt (sértődéssel fenyegetőzve) kizsarolnom a nagymamából, hogy nem próbálja meg levinni a bőröndjét a lépcsőn, hanem mindig lemegy szépen a lépcső aljába én leviszem előbb az egyiket, aztán a másikat és megyünk tovább. Ehhez meglepő módon tartotta is magát, minimális volt a kapadozások száma, inkább csak szóban próbálkozott a "jajistenemdehátelvisziiiiik" meg a "dehátleviszeménhátnemnehéz" jellegű felkiáltásokkal. De azért biztos ami biztos rohant mint egy őrült, mintha minden egyes lépéssel a világ vége elől menekülne, és nem érnénk rá elmenni a következő metróval. ahol nem gázolunk át 12345678765432 emberen hogy még felférjünk a bazi nagy bőröndjeinkkel. Arról nem is beszélve, hogy a kinti meleg+metrós huzat+légkondi a szerelvényeken nekem több mint elég volt a körmetrón már szabályosan úgy éreztem elájulok, de nem... a nagymama csak törtet előre te meg érd utol mielőtt elmegy valamerre emlékezetből, amit közben 5x átépitettek...

Végül pontosan egy órával indulás előtt odaértünk, vonat sehol, ülőhely sehol, nagymama 5 percenként, dejó hogy itt vagyunk és nem késsük le, én meg csendben sápadtam a falnak dölve és sálba szuszogva hogy ha már eddig hősiesen kibirtam akkor a peront se hányjam össze a pályaudvar-szag (ami mindenféle kőolajszármazékok kiismerhetetlen szagorgiája) miatt. A befutott vonat ZÁRT ajtaja előtt is szobroztunk vagy 20 percet, mert ott még erősebb a szag és ugye nekünk muszáj elsőnek felszállnunk, mert végülis nem ágyhelyes és kupés a vagon, ááááá.

A nap teljesen pozitiv értelemben vett fénypontja számomra az volt amikor kiderült hogy két férfi útitársat kaptunk, igy rögtön el is cseréltem az egyikkel a lenti helyemet a fentire mindenféle hiszti nélkül, és utána nem értelmetlen és rosszmájú női intrikákat kellett hallgatni, ami az oroszoknál is emelt hangon és egymás szavába vágva folyik, hanem hosszú és egybefüggő sztorikat a családról és a gyerekekről, és a nagymamától is tudtak olyat kérdezni, amiről szivesen beszélt hosszan és senki senkivel nem vitatkozott. Én meg csak kapaszkodtam a fejembe hogy biztos lehessek benne hogy a helyén marad és csukott szemekkel igyekeztem ellazitani a nyakam hogy legalább vér jusson el az agyamig. Fél kilenc felé már gondolkodni is tudtam és hallgattam miről beszélgettek, mert mind a hárman kazányiak voltak :) megittam vagy egy liter teát aztán felcuccoltam a felső ágyra és bealudtam ott ahol senki nem bök meg vagy köt belém. 

Reggelre elég tűrhetően kialudtam magam, mondjuk értékeltem volna, ha a nagymama nem próbál meg 6:30tól folyamatosan leszedni az ágyról hogy mindjárt ott vagyunk, jó ég... mondom 8kor vagyunk ott, addig had maradjak már idefent, ahol senki nem jár át rajtam. De hogy a tájat nézni lenttől is tudom, mondom valóban, meg fentről is, szóval csak 7:30kor tettem eleget a kérésének.

Sikerült rávennem, hogy vegyük meg a visszajegyem még ma, ha már úgyis ott vagyunk az állomáson, ne kelljen külön ezért erre jönni..... szóval kivártuk a kb egy órás sort, és nagyon jó áron sikerült egy belső és felső ágyat szerezni egy nem kupés kocsiban :) 15-én este indul a vonatom vissza Moszkvába, Gülçinnel 16-án hétfőn találkozom valamikor, majd akkor pontositunk ha már ő is Moszkvában lesz és már ismeri a saját programjait. Arra is sikerült rávennem a nagymamát hogy ne ugrasszunk már senkit, hanem menjünk szépen haza villamossal (5 megálló könyörgöm...), ahol Szófa várt minket lent a kapuban. Minden kipakolva, összeszereltem a gépet (előszedtem a perifériákat, meg beállitottam újra mindent) és lassan alváshoz készülődünk! Jelentem tele vagyok kék-zöld foltokkal, ahogy igyekeztem gyorsan fel- és levinni a bőröndöket abszulút nem óvatoskodtam és a lábam meg a medence csontom körüli rész is szépen szineződik ahol támasztottam a táskát lépcsőzéskor, haha.

oyasumiiiiii

Moskova'da hoş geldiniz :)

Kicsi a vilag (most es mindorokke)  kriszti es az anyukaja ugyanazon a gepen volt (mennek tovabb irkutszkba) a mellettem ulo bacsi meg szecsenyi volt (es ezt termeszetesen nem birta magaban tartani..............) es ismeri a beszkidcsaladot szemelyesen, haha
Nagymama tulelte a repulest, bar elore bevett mindent, szoval tul volt biztositva.... mondjuk en meg ilyen siman/puhan fel-le nem szalltam, nagyon popec pilota volt!
A foldon termeszetesen mar rogton osszevesztunk, es mivel szot akarok fogadni anyanak, igyekszem nem ragaszkodni az igazamhoz (az elozo 3 oraban csak 2x bantam meg minimum) ezert elso korben 55 percig rohadtunk a napon egy atlatszo teteju buszmegalloban (mert nem hitte el nekem a repteren, hogy ott van a buszmegallo a haz mogott utana meg mar nem akart visszamenni) ahol az agyam konkretan megfott, mikozben o valtig allitotta hogy milyen jol jar itt a (31 fokos....) levego.
Masodjara azt bantam meg hogy meg se probalkoztam kettonel tobbszor felhivni ra a figyelmet, hogy bizony a tobbi busz 10 percenkent jar, es tudom hol kell atszallni es mire... de nem, nekunk az nem volt jo, mert ez a busz (bar 80!!!!!!!!!!!!!!! perc a hivatalos menetideje) pont ott tesz le egymegallonyira az uticelunktol... hat kesett is, utfelujitasba is belefutottunk, dugo is volt.... sikerult annyit ulni azon a szaron, amennyit a repulon eltoltottunk (csak azert nem mindegy hogy pest-vnukovo vagy vnukovo-tyoplij stan tavolsagrol van e szo....) raadasul a legkondis buszon aminek muszaj volt a hatuljaba ulni ahol "elfer a borond, jajjelviszik" igy vegig a motornak tamasztott hattal kellett ucsorogni, szerintem konnyen elkepzelheto mennyire volt melegem mikozben fajt a legkondidetektorom (pedig a legkondibol semmit se ereztem mikozben belesultem az ulesbe..................) szabalyosan az ajulas kerulgetett.
Aztan a busz letett minket, de ugye nagymama egybol: nemottvagyunkeznemugynezki!!!! o mondom dehogynem, tuti van itt meg metrofeljaro mashol is, nem csak ez az egy aminel letett minket a busz. Mire o, nemnemnem, korbefordult, odafutott egy 80esahalalkozt bacsihoz, hogy hol es merre, az elbokott valamerre, mi arra megindultunk, hiaba mondtam hogy az tuti nem az, mert emlekszam a panel szinere es alakjara. Termeszetesen nekem nem hiszunk, megkerdeztunk meg par embert mire megnyugodott es visszamentunk a metrolejarohoz, es onnan atnavigaltunk a masikhoz. Persze rogton: na ez az, igy mindjart mas...hat ja.... kozben venne el tolem a borondot, mondom VISZEM!!! nelkuled egyszerubb, de azert o kapadozik kozben majdnem orra esik mert a sajat laba ala nem nez... szoval, tragikusan nagymamas utam volt, es lehet hogy belegazolok az emberek lelkebe amikor velemenyt nyilvanitok, de hogy hatekonyabbak lettunk volna, az tuti.
Most epp halodom mert tul sokat ettem, de legalabb mind eheto volt, mert sikerult osszevalogatni ehetoket :) Ezt a noveret egyebkent annyira nem szeretem, dehat ingyenelo a szallasadoit ne kritizalja, haha.

jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa....... volt szerencsem belehallgatni egy hirosszefoglaloba, ahol a szerencsetlen ukrajnaba szakadt testverek es hosok ott a gyonyoru videken harcolnak a bitang kocsog/terrorista ukranokkal es teszik tonkre a gyonyoru videk gazdasagat es egyebkent is fuj. :P hihetetlen, ket nagymama egybol hoborog hogyjajistenem ezek a kocsogok hat sajnaljak azt a kis teruletet (wtf?!?!?!?). eljen a kozpontositott agymosas.

ez megint csak egy levél másolata, de úgy döntöttem akkor mostmár élőben közvetítem a megmérettetéseink :(

szóval, tegnap amikor mearovom kijött segíteni, akkor megint megfogtuk a birkát, és sajnos vagy inkább szerencsére, észrevettük, hogy elfertőződött a bariseb és a legyeket sem sikerült távol tartani a a sebtől és tele lett féreggel és ki kellett őket szedni T__T több száz volt nem tudtam hogy sírjak vagy engedjek a háborgó gyomromnak, ha nincs itt az én örök támaszom tuti a világból is kiszaladok. Mindet kiszedtük amit el lehetett érni, de annyira sajnáltam szerencsétlen biribarit.... Voltunk az orvosnál ma reggel még tegnap konzultáltam vele telefonon, hogy mit kezdjek a légylárvákkal... ő is kibányászott a bárányból legalább száz kukacot, meg kivágott belőle minden elhalt részt ha minden igaz, és rendesen kitisztította a sebet. kapott még kétféle oltást, meg fertőtlenítővel is le lett fújva. ott voltunk vagy 40 percet, szóval tényleg sokáig szenvedett ő is, mi ketten meg tegnap legalább másfél óráig ültünk a birkán. Most le van ragasztva a sebe, jobban mondva nincs beleragasztva a sebbe a nagy tapasz, hanem a szőrét ragasztottuk le, hogy nagyjából le legyen fedve a seb és ne szálljon rá a légy.. így is lesz még lárva az tuti. Az orvos kérte kössük körbe valamivel, este körbe is kötöttük, de olyan helyen van a seb, hogy nem lehet normálisan rögziteni, mármint, ha lány bari lenne, könnyebb dolgunk lenne, de így nem lehet megkötni erősen a hasán, mert nem fog tudni pisilni... szóval most már nem polyáltam körbe a biribarit, csak nagy felületen leragasztottuk.
 Szóval se ma se tegnap semmit se haladtam, és holnap is oda a délelőttöm. Nemhogy 50 oldalam nem lesz a fordításból de lassan 20se. És rettenetesen sajnálom a birkát mert nagyon szenvedett és több mint másfél óráig kínoztuk este is, meg ma is majdnem egy órát. Borzasztó volt.

lusta vagyok átírni, ezt egy levélbe írtam le, és most ctrl+c -> ctrl+v a lusta mindenemet :P

Na ezthallgasd... a kutyák megint nekiálltak megnyúzni az egyik bárányt :P  nem voltak nagy sebek, csak három nagyujj-percnyi (mármint a nagyujjam felső rész kb) és nem voltak mélyek, csak lehúzták a bőrt! Anya felhívta az állatorvost (ez már most volt este 7kor, szóval sötétedett meg minden) és az állatorvos azt mondta ne parázzunk, varrjuk össze és vigyük be hozzá holnap :D szóóóóóval, összevarrtuk a sebeket a hátán. Vagyis én ültem a birkán miután 10 perces kergetőzéssel megfogtuk a minibarit (mert ez tényleg elég pici), anya meg varrt. Ahhh, kellemes vasárnapesti program... rémálmaink lesznek, és lemoshatatlanul birkaszagú a kezem.
Az a baj igazából, hogy guráb alapesetben le se szarja őket, ashqar meg ugye halálra kergeti őket mert azt viccesnek találja (vadászösztön, na az nincs ebben a kutyában.......) de a sebeket guráb ejtette rajta!! mert csak akkor áll be ő is vadásznak, ha ott a felbujtó (mármint ugye hogy ashqar nekiáll kergetőzni) ... szerintem ashqar magától valószínűleg csak akkor se esne neki, ha felbukna és mondjuk nyílt törése lenne. Legutóbb is, otthagyták a "félmunkát" mert megunták a játékot, amikor le is kellett vágni a barit :( egyébként nem is értetem hogy jutott eszéba anyának minden állatot kint hagyni egyszerre....  napok óta vagy a birkák voltak zárva vagy ashqar, és gurábot arra se lehetett rávenni, hogy elhajtsa a birkát a teraszról, amikor nekiestek anya fűszernövényeinek, haha!  meg is lepődtem, hogy egyszercsak kiabál anya hogy gyere megint megnyúztak egy birkát :O  aaaa, tényleg nem tudom kimosni a birkaszagot a kezemből :P

Na, szóval ilyen tanyahorror jutott így estére, mind csudaboldogok vagyunk, főleg a birka az öt amatőr öltéssel a hátán, pfff, hahaha... egyébként nem kinevetem, a bari jól van, és tényleg nem nagy sebek, szóval sajnálom szegényt, de azt hiszem nem sokra fog ebből emlékezni holnap, hogy ez milyen egy buta állat....
Még csak nem is a kutyák hibája, hanem a miénk, mert felelőtlenül egy helyen  hagytuk őket... most igazából nem lehet nagyon haragudni a kutyára, mert az is ami hibánk valamilyen szinten, hogy ennyire nem hallgatnak ránk... a "marad!" is csak kajaosztásnál működik :P és anya annyira megijedt, hogy megint bezárta a kutyákat anélkül hogy jól elverte volna őket, utólag meg hiába neveled, nem értik meg. Szóval ez újfent szarul jött ki :P De most nem kaptak vacsorát, gondolkozzanak csak ez vajon miért van, ez után meg lesznek szeppenve napokig. Holnap meg valahogy be kell vinnünk a barit heténybe az állatorvoshoz, na az még egy csodás (had)művelet lesz, haha.

nem értem miért pixeles... néha tényleg nagyon hadilábon állok a blog.huval és a szerkesztő felületével, nodemindegy, tádáá, órarend :)Adalékinfó az órákhoz:

Hétfő:
10:30-12:20 Török (Tugba így hogy a kezébe adtunk egy könyvet és aszerint haladunk, egész normális lett, sőt... szóval át kell értékelnem néhány dolgot a tanítási módszereiről... továbbra se tartom jó tanárnak, de az előző félév nagy hibája a koncepciótlanság volt... asszem én se tudnék mit kezdeni azzal, ha valaki elém állna a semmiből, hogy na akkor tanuljunk arabot, tök sok mindent tudok már, de azért taníts valami újat.... szóval tényleg sokkal jobb mint volt!)

15:30-16:20 Oszmántörök (egyelőre a ravaszrókával, mondjuk ez az óra még egyszer se volt megtartva, amikor megpróbáltunk becsatlakozni rá.... és hivatalosan pénteken lenne, dehát se pénteken nincs, se hétfőn nem volt eddig, az első alkalmat leszámítva, amikor nekünk senki sem szólt)

Szerda:

10:30-12:20 Arab (hááááááááááát ez a nocomment kategória, maradjunk annyiban hogy tartós fejfájást okoz a néni hangereje, a csoporttársaimat meg legszivesebben megütném)

14:30-16:20 Oszmán diplomácia története  (igazából ez a török külpolitika a birodalom megalakulásától, szóval most megtanuljuk a törököt mit gondolnak a magyarokról :D azért hunyadi nevét 2x kellett elismételnie mire végre kapcsoltunk, hogy jaaa)

Csütörtök:

 9:30-12:20 Oszmántörök (na ez a halálok halála... először az volt a gond, hogy az órát eredetileg tartó Hayati Develi Hoca nagyon sokat utazik, szóval az első két órát, amin mi is részt vettünk, azt a ravaszróka tartotta. A legnagyobb probléma az órával pedig az volt, hogy csürhében olvastunk, vagyis 2 fontoskodó picsa, próbálta egymást legyőzni, hogy melyikük mondja meg hamarabb mi van oda írva.......... úgyhogy kánonban, egymás túlkiabálva, rohamtempóban haladtunk, mi meg csak morogtunk, meg random megnéztünk szavakat. Mondjuk nekem gyanús, hogy a krl legalább a szöveg felét érti :) imádom az agyát, énisilyetakarok *__* mindent csak 1x néz meg, és megmarad benne.... sőt... a szó alatt és felett lévő szavakat is elolvasgatja, és természetesen azok is megmaradnak benne ^__^ )

Péntek:

 10:30-12:20 Török (2. óra Tugbával, és tényleg jól haladunk, meg sokat nyelvtanozunk)

Szombat (jelentem, ezennel oda a hétvége, mert szombatonként használhatatlan vagyok, vasárnap meg muszáj lustának lennem, hogy úgy érezzem végre nem csinálok semmit) :D
 11:30-13:20 Arab

Törölni kellett egy tárgyunkat, krl a némettől én az orosztól szabadultam meg. mi annyira nem bánjuk, mert VéghEszter végül azt mondta jó lesz ez így is, nem kell mást felvenni helyette, meg az volt a hosszabb, meg a szombati 8:30as óra már tényleg sok volt a jóból, szóval nem vágott minket haza a hiánya.....   

Szóval nincs túl sok óránk, az is szét van húzva teljesen... ebben a viszonylatban tényleg sokkal jobb mint az előző félév és tényleg van idő a törökre, úgyhogy igyekszem mindent beleadni :) csak frusztráló a szakadék köztem és a krl között, és zavar hogy vagy én tartom fel őt, vagy nem értek sokat az órából. De most elkezdtem szavakat tanulni, mert ezt csak így fogom tudni behozni :)

Végre lett wifis net a koliban (fontos, mert így végre tudtam frissíteni a pout ^__^) és igy jelentősen javult a vezetékes net is, de sajnos a napi egy lefagyás még mindig áll daisukére, szóval nem töltök egyszerre több fájlt, nem igazán nézek videót neten, meg ilyenek.

Jaaaaaaaaaaaa, és kaptam ajándékokat havucstól megchristől jordániából, szóval lett egy pöpec gyűrűm, egy szép sálam, egy így neveld a sárkányod DVDm (ezt csak otthon fogom tudni megnézni, kuro nélkül, daisuke alkalmatlan bármilyen cd/dvd beolvasására) meg végre lehh nagy angol-arab, meg kicsi arab-angol/angol-arab szótáram. Ezeket anno nem tudtam megvenni, vagy onnan elhozni, szóval nagyon örülök neki, hogy most sikerült a havucsnak eljuttatnia hozzám egy srácon keresztül, aki ankarából ment látogatóba hozzájuk. Még van egy ajándékom christől, de azt még nem láttam, mert stephan nem hozta el a legutóbb, elméletileg a héten találkozom vele megint!
Meg vettem egy félcsizmát és egy kabátot, amiból újfent kivan a majomhosszúságú kezem csuklója, de tudom hogy anya segíteni fog rajta, meg rajtam is, genetikailag úgyis az ő hibájuk :D

Na hát, azt hiszem ennyi, bocsánat, hogy megint nem írtam blogot sokáig!

Havucs nehezményezte hogy nincs blog. Na, hát mostmár van, de ha nem ír rá semmit, kifacsarom…. Gyümölcsprésbe dugum…. Így beszólni, köcsögrépája… :D most egyébként is épp megesz a sárga irígység, mert Petrázik……….. vagyis, most valószínűleg már buszozik haza WadiMusából, de gazdagabb mindenféle petrás élményekkel ^__^ énisénis *__* mindegy, majd legközelebb ha arra járok, hihiii

Egyébként ma SPYAIR nap van, és ezt fontos volt közölnöm :D ilyenkor sokat gondolok ayame miniyakuzájára, remélem csuklik, mármint ayame-sama ^__^ 

Szóval második félév :) vagy harmad, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt a 3 hónapot. Főleg hogy az első másfél hétről le is maradtunk, és a vizsgaidőszakban is csak egy hetet szándékozunk itt tölteni, mert nem adtuk fel a megnézzük a VAN tavat terveineket.

Ez a félév is kellőképpen agyelszívóra sikeredett, főleg a vándorló órákkal, ami még a rendszeresség látszatát se fogja tudni fenntartani... a szombati órákról meg had ne is sírjak.... Egyelőre 3 fix tanegységünk van: arab szerdán és szombaton ebéd előtt, nekem orosz a krlnek meg német van ugyanezeken a napokon reggel. Aztán ott van kedvenc Tuğbánk meg a most már heti kétszeri török, pénteken és hétfőn 10:30-12:20….. az oszmántörök csak hab a tortán, főleg hogy olyan tanár tartja aki hol van, de inkább hol nincs…. Szóval az első oszmántörök óránk igazából egy random türkiye türkçesi óra volt a ravaszrókával, szóval török óra a török nyelvről, és könnyen lehet hogy majd annak az órának az idejében lesz az oszmántörök pótórája?? Hát ember legyen a talpán aki kiigazodik ezen :P most konkrétan állandóan legyünk a törökszakosok nyomában, hogy mostt épp milyen órára mennek, és ki fogja tartani?? Amúgy a törökök is hoztak oszmántörök könyvet, szóval lehet ők se tudták... csak nekünk meg már nincs több hiányzásunk, szóval ez így nem vicces................

Abajusz órái pedig valószínűleg vándorolni fognak, mert azt mondta nagyon sok a dolga, szóval majd hétről hétre kitaláljuk, mikor legyen óránk. Juppiii, imádom a rendszertelenséget, olyan megnyugtató érzés...........

 jaaaaaaaaaaaa, és természetesen a net szar, wifi nincs, szerencsétlen daisuke kb 2 óránként lefagy ettől a borzalmas holvanholnincs nettől, szóval üdv a TOBBon. :)

Na, most már tényleg nem foghatom arra, hogy nincs elég időm, mert végre vége a két vizsgaidőszaknak, és visszazökkentünk a szorgalmi időszak monotonitásába. Novemberben kicsit felpörögtek az események, amikor kicsit összecsúsztak a negyedéves vizsgák az év végi beadandókkal, és hirtelen sikerült azzal szembesülnöm, hogy nem úgy állok, ahogy kéne. Úgyhogy november végére már csak rezignáltam igyekeztem naponta korrigálni a nemlétező ütemtervemet, hogy utolérjem magam. Mondjuk motivációm az nem sok volt, meg idegeskedni se álltam neki nagyon semmin, mert hidegen hagyott a bajusz óráján kívül minden. Mármint oké, az oszmántörök óráról órára kiverte a biztosítékot a sok írásos gyakorlattal, a török óra tuğbával (mármint a tanárnővel) büntetett, az EU meg undorítónál undorítóbb szövegekkel a különböző teóriákról… de ezek nem érdekeltek… Még a beadandó közelgő határideje is csak az utolsó héten bírt éjszakázásra kényszeríteni…. Tényleg csak a bajusz órái érdekeltek! Az az óra tényleg nagyon hasznos volt, és nagyon szeretem azt a tanárt. :)

Végül Istanbulba úgy indultam neki, hogy még mindig nem volt kész a beadandóm, amit hétfőn kellett elküldeni, ráadásul akku híján hiába nem aludtam az éjszakai buszúton, nem is haladtam semmit. De megnéztem a Laputát törökül, haha. Végül a totális kifáradás szélén nem is rohangáltam Istanbulban, sőt, nem is bírtam magam korán kivakarni az ágyból, de így legalább dryasomnak is normális lett a nyaralós/telelős hete, mert fele sebességgel működtem, és nem rángattam át a városon :) De nagyon jól éreztük magunkat, a hülye beadandót is sikerült elküldeni, Daniellel is sikerült találkozni, sőt még az ernyőmet is sikerült Ankarába visszaküldeni vele :)

Otthon meg sikerült mindent elintézni az érkezésem napján, amit meg akartam csinálni, viszont a karácsony elvette a tanulókedvem, és saját életemet jócskán megnehezítve, csak 28-án kezdtem neki a felkészülésnek, előre véve Belhaj két tárgyát, meg a Fodor-féle összefüggő szövegeket. Végül sikerült a filozófiás szöveget is kivégezni, sőt még levizsgázni is, az inshát is be tudtam fejezni időre, viszont kénytelen voltam rádöbbeni, hogy a hétfői vizsga után, pénteken 3 tárgyból lesz beszámolás. Szóval újabb 4 hajtós nappal sikerült csak letudni minden tárgyat, ami nem CsákiÉvához tartozott. Hozzá hétfőn mentünk megírni a dolgozatot és megszereztük a többi aláírást is.

Azoknak akik esetleg lemaradtak az év viccéről: elhagytam a diákigazolványomat a nappaliban… igen, lent a nappaliban… többen is láttuk egyszer az asztalon, de a karácsonyi hajtásban szőrén szálán eltűnt és mire újra eszembe jutott, már csak annyit tudtunk felidézni mind, hogy ott volt az asztalon, nem?? Hát ja, de már nem volt ott, sőt nem is lett meg :P úgyhogy elköltöttem egy vagyont a teljes árú jegyekre és csak az utolsó napokban jutottam ki újra az egyetemre, hogy ideiglenes diákot csináltathassak………….. megérdemeltem :P remélem mire megyek haza áprilisban, már megérkezik az új :( Végül sikeresen lezárt index-szel (a krl bedobozolta nekem a pázmányon), egy szoctámos pakkot egy postalábában hátrahagyva, és egy hobbit-élménnyel gazdagabban hagytam el magyarországot 19-én.

Az az igazság, hogy szét vagyok esve, vagy csúszva, vagy nem működöm rendesen, vagy csak simán rekordalulmotiváltság vett erőt rajtam :P Szóval semmi különös nem történt velem az előző 2 hétben, azon a 100 méteren ami a koli és a suli között van, nagyon nem is tud mi történni, (mondjuk a kolis életet szandra teszi megunhatatlanná, biztos ami biztos). A köcsögök pont most zárták be az uszodát két hétre, amikor ellenállhatatlan vágyat érzek arra hogy mindennap menjek :P

véget értek a negyedéves vizsgák, oszmán törökből 82% török külpolitikából 80%os vizsgát sikerült összehozni, az EUt még mindig nem tudjuk. Zoli lepipálta az évfolyam nagyrészét a 92%os oszmántörök dogájával :) A tanár külön megdicsérte :) nagyon pöpec :) 

Chris egy szebb jövő reményében országot váltott :) most irígy vagyok rá/rájuk, énis akarok egy ilyen kapcsolatot :):):) mint a mesékben!!!! :) Elment vele a piros lámpa meg a fülhallgató is, hogy jó szolgálatot tegyen Ammanban. Cserébe lett egy lila lámpám, nem is tudom elsőre hogy sikerült pirosat venni :D

Hmmmm, mit akartam még?? tényleg nem történik semmi, bocsánat hogy nem írok.... De legalább végre lett netünk, mert eddig az se nagyon akart működni, csak skype volt (legalább az).

Köszönöm mindenkinek a felköszöntést!! Szeret :)

Sokkal lógok, elnézést!

Igazából az előző két hét egyszerre volt kaotikus és semmilyen…. Mindjárt elmondom mire értem ezt!

Szóval Isztambulból visszatérve lett volna nem is tudom hány napom a felkészülésre, de természetesen nem csináltam meg mindazt, amit elterveztem, de nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mivel is töltöttem a szabadnapjaimat… mindenesetre legalább egy nap volt a képszerkesztés és a blog, a maradék időben meg jóóóóóóóóóóóó alaposan kipihentem magam :P na, hát van ez így…

A hétfő újfent nagy csalódás volt, mert az értelmetlen török „tanárunk” reggel azzal fogadott minket, hogy igazából kifogyott a tinta/papír/elromlott (már nem emlékszem pontosan mi is volt a ) fénymásológéppel, mindenesetre, hogy akkor most mi legyen, mert nem tud órát tartani (?!?!?!?!) feltettem a kérdéseimet a szöveggel kapcsolatban amit olvasásra feladott, többnyire zolitól kaptam meg a választ… aztán megkérdezte milyen nyelvtanokat tudunk….. aztán lapozgatni kezdett a könyvében és törökül kérdezte a nyelvtant, mármint a nyelvtani megnevezeséket olvasta fel nekünk és várta hogy tudjuk vagy sem, mi meg fél percenként közöltük vele hogy mondjon példát, mert nem tudjuk hogy tudjuk e miaz…. Aztán nekiállt a magas és mély hangrendű magánhangzókról, meg a mássalhangzó változásokról beszélni…. Azt hittem a bőrt lekaparom a fejemről. Végül elküldött minket hamarabb, hogy bocsi, de ugye nem tudott fénymásolni, és ő így nem tud csak a semmiből tanítani…………. Tudnám hogy tanultak az emberek az ő olvasatában a fénymásoló előtt………….

A hét többi részében foggalmam sincs mi történt, maradjunk annyiban hogy eltelt :) pénteken megtudtuk, hogy a keddi köztársaság kikiáltásának ünnepnapja előtt a hétfőt is kiadták szünetnek, szóval hosszú hétvégénk volt az EUs beadandóra. :P kellett is rá, én még most se vagyok kész a gépelt verzióval, csak a ppt-t csináltam meg szerdára hogy elő tudjak adni. Mondjuk előadásnak épp nem nevezném azt a makogást, amit ott levágtam… még magyarul se tudok épp összefüggően beszélni valamiről amit nem ismerek eléggé ráadásul baromira nem is érdekel… ráadásul annyira el voltam maradva, hogy végül csak 3 órát aludtam előtte. Sebaj következő este ki is dőltem menetrend szerint, de legalább jól kialudtam magam :) csütörtök reggel meg végre elmentem úszni :) meg pénteken is :) ma már nem jött össze, mert nem éreztem elég jól magam hozzá, de remélem majd hétfőn!

Eredetileg a negyedéves dolgozatok ebben a két hétben lettek volna, de végül egyre se került sor. Most úgy néz ki szerdán EU, pénteken török külpol, azt követő héten hérfőn meg oszmántörök (fúúúúúúúúúúj). Na hát kb ennyi történt az előző két hétben :) bocsi a kimaradásért!

Azért durva, hogy egy hét se telt el azóta, hogy elindultunk, de már érzem, hogy kopik az emlékek élessége… rossz a memóriám na, ez van :(

Péntek este indultunk el, vagyis volt az már szombat hajnak is, mert 2re szólt a jegyünk. Mondjuk amikor kettő után 20 perccel a csomag-felelős srác elkezdte kérdezgetni az utasokat, hogy kinek szól a jegye a fél kettes járatra, már éreztem hogy a végemet járom :P be is aludtam a padon ücsörögva, végül arra keltem, hogy zoli szólt hogy megérkezett a busz. hipphopp el is indultunk fél négy körül, de a busz istanbulra behozta a lemaradását. vagyis, behozta volna, ha nem akad el 400 méterrel otogar előtt :D de mivel nem tudtuk hol vagyunk és miért száll le néhány utas, vánszorogtunk vagy fél órát a busszal, mire a lótifuti közölte, hogy ennél közelebb nem jutunk egyhamar, szóval kiadja a csomagokat. Akkor láttuk meg a forgalmam sincs hány buszból álló tömegdugót, meg azt hogy igazából már egy ideje megérkeztünk :)

Az Istanbuli csalinkázást kapásból görbe betűvel kezdtük szombat reggel, mert venni akartunk istanbul kártyát a tömegközlekedéshez, de diákot, mert akkor olcsóbban utazhatunk. De olyat csak egy helyen lehetett kapni, szóval vettünk zsetont, hogy elmetrózzunk oda. Ott közölték velünk hogy ahhoz neten kell regisztrálni, meg képfeltöltés meg anyám kínja… szóval összenézés után a normál kártya mellett döntöttünk… feleslegesen mentünk el messzire és vettünk zsetont :) aztán vissza metro, onnan átszálltunk az T1 villamosra, és elmentünk vele addig, amit a legközelebbi pontnak gondoltunk a hostelhez. Ennek cuccos hegymászás lett az eredménye :P de később rá kellett jönnünk, hogy mivel a hegy tetején lakunk, hacsak nem a taksim felől közelítünk, bizony mászni kell :)

A hostelben szerencsém volt, mert engedték hogy USDral fizessek és középárfolyamon lírát kaptam vissza, így lett apróm, és nem fogyott a koli pénzem! Mivel a szobákat egytől lehetett elfoglalni, meg se néztük azt, csak letettük a cuccainakt a közös helyiségben, és elindultunk várost nézni. Zolinak hála már kész volt a terv az első napra, és ha nem is tartottuk magunkat hozzá, kiinduló pontnak jó volt! Nagyon hatékonyak voltunk szombaton, úgy terültem el az ágyon este (ahova csak kisebb nehézségek árán sikerült felkapaszkodnom a fájó talpam miatt) mint egy zsák krumpli :) Legyalogoltunk az Istiklálon a Galata hídig, fintorogva és (én legalább is) hányingerrel küszködve átmentünk az aranyszarv öböl felett átívelő hídon a horgászok között és nekiestünk a fotodokumentálásnak :) Az új mecsettel kezdtük, ami egyikünket se varázsolt el különösképpen, majd végigmentünk az egyiptomi bazáron, ami zajos volt, és zsúfolt… irritáló, hogy az ember egy pillanatra se állhat meg megnézni valamit mert azonnal kérdések zöme zúdul rá jobbik esetben :P rosszabbikban már kóstoltatnak, meg rád akarnak sózni mindent :P szóval nem néztük végig, végigmentünk két soron, és megörültünk a kijáratnak :D aztán végigmentünk egy étteremsoron és az Aya Sofia felé vettük az irányt. Végül visszamentünk az éttermekhez, mielőtt bementünk a múzeumba, és Zoli rendelt én meg pofátlanul előszedtem a saját kajám… Az Aya Sofiában szembesültünk először a törökök restaurálási szokásaival, és akkor még morogtunk, utána már csak rezignáltan megvontuk a vállunk ha valami le volt zárva, vagy félig fel volt állványozva kívül vagy belül… még nem sikerült rájönnöm, hogy úgy döntöttek mindent egyszerre csinálnak meg, és lesz egy szar évük a turizmus visszaesése miatt, vagy csak simán – mint a tatárok, és valljuk be vérükben van – elkezdték a város egyik végében és szépen sorra vettek mindent, és nekik fel se tűnik hogy igazából minden egyszerre van lezárva/bezárva/elzárva/felállványozva…. mindegy, a mi szempontukból tényleg lényegtelen.

Az aya sofia után átsétáltunk a kék mecsetbe, ami annyira hú de nagyon azért nem volt kék, főleg a piros szőnyegével, onnan meg először elindultunk megkeresni az ezeregy oszlopos csarnokot, amit nem találtunk meg (később kiderült, hogy le van zárva) így visszamentünk a bazilika ciszternához (Yerebatan Sarniçi) Mivel Zoli képei még nincsenek meg, az én gépem meg lemerült addigra, azért itt egy guglis kép, mert szavakkal nehéz leírni milyen lélegzetelállító látványt nyújt az oszlopcsarnok! Biztos vagyok benne hogy ez, vagy egy ehhez hasonló tárna ihlette meg Tolkient is! GYÖNYÖRŰ!

Mivel mire feljöttünk már sötét volt, mi meg a buszon nem aludtunk túl sokat és lejártuk a lábunkat , hazafelé vettük az irányt. Sétáltunk, útba ejtettük az olcsó boltot amit Selcan ajánlott és bevásároltunk tojást/kenyeret/virslit hogy legyen mit reggelizni a következő napokban. Mivel fáradtak voltunk és ágyat akartunk nem nagyon akadtunk fenn a szobaelosztáson, meg az ágyakon :) 3 db 3 emeletes ágy egy kb 16 m2es szobában, ahol annyi hely van az ágyak között hogy felülni esélyed sincs, de a felmászást se könnyíti meg. Egymásra merőleges középső ágyat választottunk, jobban mondva megkértem zolit hogy cseréljünk, mert enyém lett volna az ablak felőli, de addigra már kezdett eléggé fájni a fülem, viszont csukott ablaknál meg nem akartam audni.

Mivel valaki becsukta az ablakot éjszaka, nem akarom szavakba önteni az oxigénmentességét a szobának… maradjunk annyiban hogy rosszul keltem :P Éjszaka volt egy levelezős ébresztésem, mert 10 előtt lefeküdtem, addig vártam Daniel mailjére, mert csak annyit tudtam hogy vasárnap 2kor találkozunk, de azt még nem mondta el mit talált ki. Aztán fél egy után smsre ébredtem, mert a nyomorég török telefonon nem lehet kilőni a rezgést. Annyi volt benne hogy „you got a mail” hát mondom bakker micsoda megállapítás, már a reugésből éreztem… szóval maradjunk annyiban hogy félig aludtam, és nem igazán fogtam a dolgokat… visszatettem a fejem, már félig aludtam mire újra felrémlett hogy basszus mintha kaptam volna egy smst, de kitől is :D szóval sikerült annyira magamhoz térnem, hogy kitúrjam a vacakot, és elolvassam az emailt amit daniel írt, és továbbra se mondta meg pontosan, hogy mit tervez :) „My idea for tomorrow is to take you to the national park and to enjoy the peaceful part of Istanbul.” na, hát ez így elég tágan értelmezhető, de legalább már szerepelt egy találkozzunk a taksimon a levélben, szóval tudtam merre tájoljam magam. minden erőmet összeszedve előbb visszaírtam neki hogy greeeeaaaaaat, majd írtam Ginának, hogy akkor 2kor a taksimon, és visszaaludtam. Reggel persze újra rácsodálkoztam mind az smsre, mind az emailre, de ahhoz sikerült eléggé magamhoz térni éjszaka, hogy végül minden visszajöjjön.

Megmondtam Zolinak is, hogy kettőre a taksimra kell mennem, és még nem tudtam hogy velem jön e. Elindultunk megint le a hegyről Sultanahmet irányába, és megállapítottam hogy a hegymászástól izomlázam van, főleg ha lefelé kell menni. A híd előtt jó előre bebugyoláltam a fejemorrom, de még így is éreztem a bűzt :P a Süleymaniye mecset volt a soron következő, és bártan állítom, hogy a legszebb mecset istanbulban! gyönyörű kívül is és belül is, ha gömb csillárja lenne,, azt mondanám hogy a legszebb mecset amit valaha láttam és látni fogok :) a kocatepe cami nem szebb, csak annak a gömbcsillár miatt a hangulata sokkal jobb.

A nap folyamán két veszteséggel is szembesülnöm kellett… még szombaton elhagytam valahol az istanbul kártyámát (25 TL… :P) aztán vasárnap sikeresen a fülvédőmet is, aminek hála a következő pár napban majdnem elviselhetetlenül fájt a fülem. De vettünk esernyőt, és végre van szivárványszínű esernyőm, bár még nem tudom hogy teleportálom haza :D mondjuk rosszabb napot nem is választhattunk volna esernyővásárlásra, mint kiderült :) Ginával találkoztunk kettő előtt pár perccel, mert Zoli úgy döntött csatlakozik, szóval 3an vártuk Danielt, aki nem érkezett meg kettőre. Gina akkor még viccelődött azzal, hogy Danielről az első emléke az, hogy két kézzel csápol az ég felé és kiabál, hogy „heeey guuuuys, lets get lost!!!” és lehet most se számíthatunk semmi bíztatóra! akkor még nevettünk :D aztán jött a hívás danieltől, hogy akkor ő most nem szállna le a metróról,menjünk már le, és menjünk már át a megnevezett megállóba :) haha, elkezdődött a keresd meg danielt, hogy aztán együtt töltsétek az estét játék :D a metro megállóban kiszúrt minket messziről, és mutogatott azonnal őrült módon hogy szálljunk vissza a metrora :D de nagyon jó volt végre látni, imádom ezt az embert :D később kiderült hogy nem tudja hova megyünk :D csak hallott egy jó helyről és meg akarja keresni :) szóval we have got lost with daniel… Gináról tudni kell, hogy utál sétálni, és ha negyed órát is kell várnia bármilyen eszközre, nem hajlandó 200 métert se odébb menni… szóval el lehet képzelni a fejét, amikor feljöttünk a metróból a világ végén és elkezdtünk emberek után kajtatni, hogy hogy lehet eljutni oda ahova daniel menni akar, főleg hogy egyikünknek se volt térképe… Végül találtunk buszt és soooooooooksok kilómétert (wikipedia szerint 15 km, de szerintem ez csak az erdő széle, mi meg a közepéről indultunk) magunk mögött hagyva kikötöttünk a belgrádi erdőben.

Nahát térkép nélkül, daniel vezetésével ez kb úgy zajlott, hogy na, nekem most itt olyan érzésem van hogy jobbra kéne mennünk :) ez a két arabos racionális érzékét kicsit kikezdte, a harmadik – magát gyaloglásra alkalmatlannak tartó személy – idegeiről már ne is beszéljünk, de danielnek bámulatos tehetsége van arra hogy oldja a feszültséget és magával sodorjon embereket. szóval bemásztunk tiloba, ösvény nélkül csörtettünk amerre csak épp eszünkbe jutott, nevettünk, de nem énekeltünk, és soooooooooookatsokat beszélgettünk, csoportokra szakadva, mindig más felállásban. nagyon jó volt. Kb kezdett sötétedni, mire már danielben is megfogalmazódott hogy lövésünk sincs hol vagyunk, nincs térképünk nincsenek útjelek, se semmi ami civilizációra utalna. Aztán az imára hívással kb be tudtuk tájolni merre lehet város a közelben, de ösvény sose ment arra, szóval féligmeddig viccelődve az ersőben alvásról kezdtünk beszélni… aztán sikerült egy embert találni váratlanul, aki megmondta melyik ösvényt kövessük, hogy kijussunk egy útra. Ott stoppoltunk és nagy mákunk volt, mert amellett hogy mind a négyen befértünk, nem csak Bahçeköyig vitt be minket a férfi aki felvett, hanem kitett istanbulon belül egy buszmegállóban,és még a zene is nagyon jó volt amit hallgatott (Duman – Eyvallah). Szóval nagyon jól éreztem magam :)

Duman - Eyvallah | izlesene.com

Sajnos a fülvédőmentes sétának meglett az eredménye, reggel már rettenetesen fájt a fülem, és állandóan kézzel igyekeztem befogni, pedig kapucni is volt a fejemen, mert nem csak a hangok de minden nemű légmozgás ki akart készíteni… a másik problémát az jelentette hogy beültünk vacsorázni egy étterembe, és végül nem bírtam magammal, és rendeltem valamit. az összetevőkkel semmi baj nem volt, csak hát frissen sül meleg lepény volt sajttal :( szóval a következő 3 napban nem igazán tudtam eldönteni hogy a hasam vagy a fülem fáj jobban. A fülemről leköltözött a nyirokcsomóimon át a torkomba a fájás, szóval öröm volt a köbön. De végül vettem vattát és bedugaszoltam a fülem ami jelentősen javított a helyzeten, zoli legnagyobb örömére, mert onnantól vagy szájról olvastam, vagy ha nem kaptam el a mondatot, akkor kiabálnia kellett utánam, vagy folyton ismételhette magát.

Hétfőn reggel a Topkapı Sarayı palota-múzeumban kezdtünk, és mint kiderült, nagyon jól tettük hogy korán érkeztünk, mert nem elég hogy majdnem egy nap kell a bejárására, a turisták száma félelmetes méreteket ölt napközben :P szóval legalább a bejutással nem volt gondunk, és utána csak 2x kellett nagyobb tömeg mögött sorban állnunk. nagyon szép volt, mindenkinek csak ajánlani tudom! nem tudom mennyibe kerülnek a belépők, mert csak párat kellett kifizetnem a múzeum kártyámnak hála, de ezért fizetni is megérné! Utána már csak arra volt erőnk, hogy elmásszunk a nagybazárig, és ezzel kivégeztük az aranyszarv-öböl túlsó partját.

Kedd reggel a Dolmabahçe Sarayıval akartunk kezdeni, ami a szultánok új rezidenciájaként épült (1853-ban készült el), miután a Topkapı Sarayıt már túl régimódinak találták, ennek örömére felhúzták ezt az extravagáns és agyoncsicsás, felbecsülhetetlen értékű kastélyt. El se tudom képzelni mennyi pénzt ölhetett bele a szultán. Mindenes a bayram első napja kifogott rajtunk, mert zárva találtuk a múzeumot. Ami egyébként várható volt, mert gondoltuk hogy a bayram első napján akadnak majd nehézségeink, de előző nap direkt arra mentünk és kerestük a kiírást ami erről tájékoztata, mert a kivetítőn csak az ment körbe hogy hétfőn és csütörtökön nincs nyitva. Úgyhogy végül villamosoztunk és Eminönüben hajóra szálltunk, hogy akkor megnézzük az ázsiai részt. Üsküdarból északnak indultunk gyalog a part mentén, de látványra közelebbnek tűnt a cél... végül nem tudom hány kmt gyalogoltunk, de mindent zárva találtunk, amit meg akartunk nézni. De cserébe sok szépet fotóztunk, és jót sétáltunk. Visszafele lebuszoztunk elsőzör Üsküdarba, majd onnan Kadıköybe. Ott pont nem fértünk fel a Büyükadára tartó hajóra, szóval inlább mentünk egy kört a T3as villamossal Modában, majd visszahajóztünk Kabataşba, ahonnan a következő, 16:30kor induló komppal hajóztunk át a nagy szigetre. 6 után értünk oda, szóval kevesebb mint egy óránk maradt világosban, úgyhogy igyekeztünk gyorsan minél magasabbra mászni, hátha találunk szép kilátó-helyet. Aztán zoli evett fagyit, és meg tölcsért, és nem érdekelt hogy sokat fizettem érte, mert nagyon finom volt, mézes, csokiba mártott és mogyoróval megszórt. 10re értünk vissza Kabataşba, és mivel lusták voltunk a fogaskerekűvel mentünk fel a Taksim térre, és gyalogoltunk haza.

Szerdán reggel Dolmabahçe Sarayıba mentünk reggel és végre be is jutottunk. háááát, lélegzetelállító, csak ennyit tudok mondani. Azt nem feltétlenül mondom, hogy szép, de mindenképp lélegzetelállító… fényképezni itt se lehetett, de vettem képeslapgyűjteményt, majd otthon megmutogatom, mire költötte a szultán a nép pénzét :P Sok időt vett el, pedig vezetett túra volt, nem is baj hogy ráment a délelőttünk. Utána visszamentünk a hostelbe kiköltözni, aztán felcuccoltunk, és zoli megnézett még egy múzeumot a Topkapıban, amíg én kint leültem a padra. Addigra már harmadik napja fájt folyamatosan a fülem és hasam, egyszerűen elfogyott a türelmem. Aztán összeszedtünk magunkat és elmetróztunk otogarba. Hiába voltunk ott fél négykor, mint kiderült rossz oldali irodába mentünk be, így lekéstük a buszunkat. Mire átvergődtünk a másikba, már 16:15 volt... gondolom hozzá vannak szokva a hülye turistákhoz (mondjuk akkor én a helyükbe kiírnám az irodára, hogy innen bizony csak ide meg ide megy busz, jaaaa, hogy te nem oda mész, van ám másik irogánk is biztos ami biztos.... mindegy, megkérdezhettük volna... a csávó csak egyszer nézett ránk csúnyán, aztán átírta a jegyet 17:00ra, és a helyket is máshova tette. Így lényegében egy órával kásőbb érkeztünk meg.

link a képekhez: katt!

Nagyon jól és nagyon sokat aludtam éjszaka, a hasfájást telejesen sikerül kialudni, és ma már meg tudtam maradni füldugó nélkül a szobában, csak amikor lementem sakkozni, akkor kellett bedugom a fülem! na ennyi voltam, most kipurcanok, mert csak Sawano Hiroyuki Attak on Titan OSTje tart ébren 3 órája :P oyasumiiiii

Kezdek arra a következtetésre jutni így lassan két hét távlatából, hogy a szobatársamat nem idegesíti hogy bőröndökből él.... azt nem mondom hogy, a kupi nem csökkent, de lehet inkább azt kéne mondanom hogy csak szétterült... mert mostmár random cuccok vannak a szoba minden pontján, folyik ki a szennyes a szekrényből... de szobatársam az nincs... random jelenik meg, nem alszik itt éjszaka, csak napközben, de akkor általában a nekem legalkalmatlanbb időpontokban, amikor végképp nincs kapacitásom pipiskedve járni...

Hétfőn voltunk először a TÖMER nyelviskolában, itt a TOBBon. Hát nem vagyok elájulva a nőtől... biztos írtam, hogy fennhanngon beszélt arról, hogy nem igazán akarja ezt az egészet, meg grimaszolt össze-vissza... hát a grimasz továbbra is megmaradt, de mellette kiderült, hogy még tanárnak se az igazi... vagy nem tudom hogy kell ilyesmit megítélni... lehet Zsuzsa miatt túl magasra teszem a lécet, mert látom mennyit készül egy-egy órájára, meg mennyi időt tölt el azzal, hogy a diáknak megfelelő legy az óra anyaga és tudjanak eleget haladni... na mi drága Tubánk elénkrakott egy szerintem B1es tesztet, hogy ez nektek kicsit nehéz meg minden, de ebből majd én tudni fogom hogy milyen szinten vagytok.... ahhaaa, szerintem meg arra olyan tesztet kellett volna összeállítanod, ami indul a könnyűtől, és folyamatosan nehezedik, hogy lásd meddig jutunk el, és mennyi hibánk van az alapoknál...
Konkrétan a kérdéseket is alig értettem... még jó hogy szótárt használhattunk :P onnantól hogy feladatonként minimum 15 percet szótárazással töltöttem, és megértettem a feladatot, már nem volt gond, szerintem majdnem mindent helyesen karikáztam, de összesen 15-16 feladatot tudtam megcsinálni, mert utána belefutottam az összefügő szöveg értése feladatba, ahol "foglalja össze mit olvasott" karikázás volt, és addigra az időm és az erőm is elfogyott.
Aztán házinak képes volt egy A1es (szia peti vagyok, szia én meg tomi, nálatok is sok múzeum van? úúú nagyoooon) meg egy A2es szöveget a kezünkbe nyomni, hogy csináljuk meg otthon és döntsük el melyik a mi szintünk. Hát bakker vagy a tesztet hagytam volna ki, vagy ha már volt képem 2 órát netezni, amíg az a kettő vért izzadt, legalább nem szúrom ki a szemüket egy A1es lappal............. mindegy, ez van.

Kedden kiderült, hogy törölték alólunk a kalsszikus arabot, merthogy nem volt elég diák... de hogy ezt pl miért nem tudták közölni múlthéten, akkor talán hátha meg lehetett volna sürgetni a mi elektronikus regisztrációnkat...  vagy valami... ráadásul miért a 4. héten jut eszükbe ilyesmi, amikor már esélyünk sincs új órára becsatlakozni, mert mindenhol csak 3 hiányzást engednek... mindegy, ez már legyen a mi bajunk :P jófejek...

Szerda az EU nap ugye, olyankor semmi más nincs csak az eu :P nem is tudnék másra koncentrálni, így is csak egyszer szoktam a szöveg végére érni, és nekem az nem elég ahhoz hogy valamit meg is jegyezzek :P De megcsináltam a bibliográfiát, és végül el is fogadta a tanárnő, szóval legalább már azzal is kevesebb a dogom :P
Aztán meg bementem a havuçhoz, mert szétválogatta a cuccait viszem tovább és ittmaradra, mert sok olyan cucca volt aminek Jordániában semmi hasznát nem venné :P Meg aztán megvettük a repjegyét is, mert nyilvánvalóvá vált, hogy amíg nincs ott addig lényegében nem fog előrébb mozdulni az ügye, mert ejjderáér mindenki, pedig már 2-3 hete megy a suli.... Hazafelé meg sikeresen eláztam, ami nem tett jót az eleve beteg fejemnek, torkomnak és fülemnek, szóval csütörtök délelőtt használhatatlan voltam, aztán zoli kirángatott hogy menjük és adjuk le a fogalmazásunkat amit tuba kért tőlünk, de nem is volt baj hogy kiszellőztettem a fejem!
Este kisebb sokként ért az otthonról kapott hivatalos levél scannelt példánya, de rá kell jönnöm hogy ezeken már kár fenn akadni, úgyse lehet igazunk, úgyis mi leszünk a hibásáak, és úgyis mindegy mit csinálunk és hogyan :P 

Pénteken meg elkapott az oroszul beszélő török lény a konyhában, hogy hova megyek... mondom suliba. Jaaaaa, de nincsenek ám órák 1 után, nem tudtad (honnanafrancbólkénetudnom?!?!?!?!)?? hát mondom nem, de tuti?? tuti, diplomaosztó van. Hát mondom ha ez olyan mint a pázmányon, akkor ez tanárfüggő... mivel a szobatársam épp nappalalvó üzemmódban volt, azért is léptem le órákkal suli előtt, megkértem zolit, hogy írjon egy levelet a török külpol. tanárnak, hogy lesz e óra. Visszaírt, de kérte hogy tartsuk előbb, szóval önként és dalolva lemondtunk az oszmántörök óránkról :P de még előtte visszavittem a lányak a könyvet, akitől hétfőn lenyúltam, hogy lefénymásolhassam, és megkértem hogy írja meg mi a házi.

Este meg mentem be a havuçhoz, mert éjfélkor indult a busza innen AŞTIból, és segíteni akartam vinni azokat a cuccokat, amiket rámhagyott, hogy annyival is egyszerűbb dolga legyen. Még előtte sikerült Zolival is sétálnom egyet, mert ment boltba én meg csak mellészegődtem fejet szellőztetni, de persze megint otthon hagytam a fülvédőmet, és este hiába volt rajtam, addigra meg elég rosszul kezdtem hallani, és szenvedtem a fül és fejfájástól.

A havuç-búcsút egyelőre még nem fogtam fel, úgyhogy nem fogok tudni írni róla, de nagyon fog hiányozni, és én még így embert nem ismertem félre látásból, aaaaaaz biztos! dehát mindketten számító ribik vagyunk, ezt mondta ma, és nem ellenkeztem, mert ugyanezen a véleményen vagyok, csak én döggel mondtam. szóval most épp elvesztettem egy fontos muszájembert, és kénytelen leszek távkapcsolatot tartani :)

Integettünk, meg utána christ is visszakísértük az armadáig, mert onnan csak olcsóbb axit fogni és hazasétáltunk. na ennek az előző napi megázással és az aznapi kavarással és fagyoskodással az lett az eredménye, hogy szombaton visszasüllyedtem egy növény szintjére, amelyik gyanítom még fotoszintetizálni se tudott volna. olyan szinten fájt a fejem, hogy se ülni se állni, se feküdni se enni se olvasni se gondolkodni, semmit azaz SEMMIT nem voltam képes csinálni. Borzasztó volt... és csak számoltam a perceket kb, és vártam mikor múlik el végre :P Mert ma meg túrázni mentem volna, mert Zoli szobatársa meghívta őt, ő meg megkérdezte mehetnék e én is... de fizikailag képtelen voltam rá reggel, és miután kaptam egy jobbulást akkor ne gyere mailt 8kor, kb visszaájultam és aludtam egyig. De így összesen a 14 óra alvással sikerült kialudnom a remegést és a hányingert, meg végre a szemeim is fókuszáltak rendesen és még az agyam is fogott, hiába fájt a fejem, szóval a délután első felében megpróbáltam behozni magam, a második felében meg a havuçot hallgattam :) jaaaaaj nagyon ügyes volt most szurkolni kell neki nagyon de nem mondom meg miért, mert nem szabad ilyeneket elkiabálni! :) Szóval ma se haladtam se az EUval se a Török külpollal de még az oszmántörök házit se csináltam meg :P

de legalább mostmár a blogom megvan :)

most tényleg nem érek rá ezt megírni, de amint lesz időm ez külön posztot kap, és addigis hagy bökje a csőrömet nyilvánonsan is...

mert mindeig csak szerencsétlenkedés és sértődés van a pázmányon.......... aztán meg csodálkoznak hogy az ember menekül onnan és kézzel lábbal kap minden után, ami kimozdíthatja őt abból a környezetből :( 

szobatárs:

•  lett egy szobatársam, első körben 2 percig láttam, mert jött hogy őlesz a szobatársam én meg betességektem hogy nézzen szét ha akar, de nekem meg ég a kajám a konyhában, szóval se a nevére se arra hogy hogy néz ki nem emlékeztem... annyi maradt meg hogy nem éppen vékony, az is csak azért, mert ő a 2. török akin sok a felesleg, és erre csak akkor jöttem rá (mármint hogy nincsenek dagadt törökök)... második körben a cuccaihoz volt szerencsém, amikor visszatértem vasárnap a beypazarıs kirándulásról... egy BEVÁSÁRLÓKOCSI figyelt az előszobában :O az összes többi cucc meg szétterülve a szobában..... meg is állapítottam, hogy lehet nem leszünk jóban... az se sokat javított a dolgon, hogy jött 11 előtt, hogy ő akkor most itt alszik, de nincs kártyája és igazából még nem is alszik mert lent tanul a tanulóban. szerintem fáradt voltam, és nem kapcsoltam, mert mondom okéé, ééééés, nézett rám mint egy hülyére: hagyjam nyitva az ajtót. ja mondom ok. De tényleg fáradt voltam, szóval sikeresen becsuktam az ajtót, mert csapkodta a huzat és idegesített a hang és elfelejtettem miért van nyitva. Szóval egy után dörömbölésre ébredtem, de csak pár cuccér jött vissza úgyhogy utána a húzat csapkodhatta egész a hajnali imáig az ajtót, mert akkor jött vissza :P
•  a kupi azóta is megvan, pár cucc azért már ki lett pakolva, meg pár doboz is eltünt, de még mindig úgy érzem hogy raktárban lakom :( meg 2 bőrönd is fekszik a szobában.... most épp istanbulban van, gondolom ez azt jelenti hogy éjszaka fog megérkezni valamikor, remélem majd felbukik a saját bőröndjében :( de azt már tudom hogy Sedának hívják, és baromira nem passzol az életvitelünk egymáshoz... pl a nap minden szakában képes felkapcsolni az összes lámpát, majd azokat le nem kapcsolva távozik a szobából :P letörne a keze... mondtam neki, hogy nálunk otthon ez drága, náluk nem?? otthon is így hagyja a lámpát? de ignorált. napközben alszik, mert éjszaka tanul. szóval nem sűrűn találkozunk ébren :P

havuç:

• olyan szinten egymásra hangolódott a szervezetünk, hogy az már ártalmas az egészségre... még nem döntöttem el, hogy ennek örülnöm kéne (mármint hogy jéééé, mik vannak) vagy sem, mert végülis fizikai fájdalommal jár néha az együtt töltött idő :P hasfájás, fejfájás simán átragad egyikünkről a másikra, nem is kell túl közel mennünk egymáshoz :P
• elvicceltül azzal hogy nem is baj hogy megy tovább jordániába (mert megkapta, juhúúúú) mert legalább tartjuk a távolságot :D de azért tegnapelőtt nagyon rosszul voltam :P

Mosás:

• visszatértem a kézi mosáshoz (hogy egy a fene a sóher mindenemet, haha asszem ezt már írtam is) mert nem vagyok hajlandó 5 lírát fizetni egy mosásért. Főleg hogy akkora a mosógép, hogy az összes ruhámmal se tudnám megtölteni, és innentől kezdve ezt pazarlásnak érzem :P úgyhogy ki is használtam hogy nincs itt a hétvégén és teleaggatam a szobát fehérneművel. Múltkor még kötelet is vettem, mert itt nincsenek jó szabad felületek. Takarító néni legjobb tudomásom szerint nem látta az akcióm, szóval egyelőre tudok titokban ruhakirakatot csinálni

Fülfájás:

• ha elalszom sapka nélkül, mindig fülfájásra ébredek, ami nagyon rossz azt kell hogy mondjam, és nem tudok mit kezdeni ezzel :( pedig már nem is alszom nyitott ablaknál :( és azonnal rámegy a nyirokcsomóimra is :( úgyhogy most 3 napja megint bugyolált fejet játszim :P

sakk:

• zolival felavattuk a sakktáblát az alagsorban :) haha olyan rég játszottam már bábuskával, hogy nem is tudtam jól felrakni a bábúkat... borzasztó...
• végül nem tudtam eldönteni hogy egész játék alatt visszafogta magát, és ezért sikerült 2 órán át húzni a játékot, mert szerintem simán rommá verhetett volna seperc alatt.... de az is lehet hogy tényleg úgy alakult ahogy, és a végén megkaptam a gáláns döntetlent :) mármint a vége felé már csak királyom volt meg gyalogjaim és miután szépen minden kicsi lekerült a tábláról, csak a királlyal lépegettem jobbra balra, míg végül buta hibával vagy szánédkos játékgyorsítással levettem a huszárt, és végül úgy döntött hagyja hogy leszedjem a fútót, mert önző módon nem akartam megadni magam :P csökönyös fejes.... 

tartózkodási engedély:

• végül úgy néz ki csak december 19ig kaptuk meg a tartózkodási engedélyt, most épp azt nyomozzuk kell e fizetnünk, ha később hagyjuk el az országot, mert a vízumunk január elejéig szól. Ha mindenigaz Türkan meg fogja kérdezni a rendőrségen hétfőn, amikor elkisári sandrát, a szembeszomszéd lengyel lányt beadni a kérelmet. nem akarok itt karácsonyozni, de kell a hűséges utazótársam, hogy megnézzük istanbult :) házha már 20-án ki tud jönni, és akkor otthon leszek karácsonyra!

Tényleg bocsánat, nem lustaságból nem írok, vagyis azt nem mondom hogy nincs egy szabad pillanatom se, de akkor általában lekapcsol az agyam és csak bambulok a világba... kedves közeli ismerőseim, felhívnám a figyelmetek arra, hogy ÜTNI fogok azért, ha valaki megkérdezi amikor hazamentem, hogy jaaaaaaaaaaaaa ERASMUSon voltál, akkor nem csináltál semmit az előző félévben, mi?? háááááááááááááááát.... tényleg meg fogom ütni az illetőt, vagy legalábbis szemmelverem és legyilkolom.... :P

Szóval nagyon sok és egyelőre nagyon nehéz az iskola, és nem tudok beállni rá, és folyamatosan csak próbálom behozni magam, miközben igyekszem mindent időre megcsinálni :( és senkit ne tévesszen meg a "kevés" óra, majd bele pusztulok hogy ezekre felkészüljek :P

Mindegy, úgyis mindig virnyogok valamin, most épp miért ne ezen akadjak ki :) A török nyelvről nem tudok nyilatkozni, mert holnap lesz az első óránk, zolival ketten leszünk. Már most tudom hogy nagyon fog utálni, mert kb két szintet tudnék a tudásunk közé tenni, és nem akarom lehúzni az órát :(

Az oszmán törököt utálom a legjobban mindközül. Ez mostmár kétségtelen :P Minden órára írjuk a nyavalyás sormintát, aminek akkor lenne értelme, ha nem ismernének az arab betűket, de így konkrétan van hogy 4 órát is elvesz az ember életéből mire megírja a házit és megpróbálja megkeresni a szavak jelentését, aminek a nagyrésze egyébkjént nincs is benne a nagy oszmán török szótárban :( szóval no comment. Órán meg csak ülök mint egy rakás szerencsétlenség, mert semmit sem értek abból amit a tanár magyaráz, mert rettenesen hadar, és nem beszél túl artikuláltan, meg egyébként is irritál a sunyi és alattomos feje :P szóval az oszmán török nem lopta be magát a szívembe :P

A klasszikus arab már egy fokkal jobb, leszámítva, hogy oszmán török rendszer szerint tanuljuk a ragozást törökül vagy oszmán törökül (attól függ hogy könyből olvas a tanár, vagy magyaráz). Lassan több mint 6 éve tanulom az arabot, de a héten vagy 10 új igetörzset tanultam :D kb tátott szájjal ültem az órán, hogy ez meg micsoda, meg hány betű van ebben ?!?!?!?! nagyon vicces volt :D de megvettük a könyvet amiből tanulunk, mert nagyon szép :) haza is fogom vinni :)

Az EUs óra nagyon érdekes, és a tanárnő is jól magyaráz, de TÚL.SOKAT.VÁR.EL.... az még hagyján hogy a heti olvasmány felér egy halállal, már nem is csak azért mert el kell olvasni és meg kell érteni, hanem 2. fázisban kb meg kell tanulni a szavakat, mert órán nem fogod érteni miről van szó, válaszolni meg még annyira se fogsz tudni :P De vettem neki egy NAAAAAGY lila füzetet, hátha attól több kedvem lesz foglalkozni vele :)

A csütörtök a térj magadhoz és aludj végre lelki nyugalommal nap, amikor írom a nyavajás oszmán törököt, meg olvasok a hét fénypontjára a török külpolitikára. Csak ne len ne előtte a két halálóra, lehet még figyelni is tudnék Palabıyıkre :( Pénteken meg össze van csúszva a 3 óra, egyelőre még szerencsénk volt és ellavíroztunk, de a szünet után valakivel majd beszélnünk kell, mert ez így nem játszik :P

Szóval ennek jegyében telnak a mindennapjaim :) most az oszmántöröktől vettem el az időt, de az úgyis agyatlan feladat, szóval ahhoz elég leszek hullafáradtan is :(

mivel tegnap óta kb 15x megnéztem, és mindenkinek az agyára mentem vele, akit megtaláltam, ezért most álljon itt is a biztonság kedvéért, hátha nem jutott el valakihez :D

(video by Sanctuarydream) 

Akarok egy Minatot az az igazság :)

szóval vége az első hétnek a TOBBon ^_ ^ háááát, mit ne mondjak, rengeteg élmánnyel gazdagotam, az tény! és meg se tudom számolni, hányan mondták nekem mielőtt kijöttem, hogy az ERASMUSos diák az egyetem közelébe se megy, meg nem tanul, meg mittudjamén, majd meglátod.... hááát azt kell hogy mondjam, zsák a foltját :P szóval a TOBB egy magánegyetem, ahova az emberek azért járnak, hogy vért izzadva jó jegyeket szerezzenek, és ösztöndíjasok maradhassanak, mert cserébe nem fizetnek a koliért, és járják a világot jobbnál-jobb ösztöndíjakkal.De ugye ennek az a következménye, hogy nem csak a diákok szorgalmasak, de a tanárok is igencsak megkövetelik az aktív részvételt, a folyamatos felkészülést meg úgy mindent :). szóval, lehet hogy az átlag erasmusos diákok nem járnak sokat az egyetemre, de a TOBBos erasmus diákok ki se teszik onnan a lábukat :D nem baj, így van mire fogni, hogy miért vagyok antiszociális :D

mondjuk a szembeszomszéd lengyel lány még nem vette észre (pedig tényleg igyekszem csúnyán nézni rá, amikor már 3 órája beszél a semmiről a szobámban) de lepörög róla :P mindegy, még jó hogy ő külön szobát akart.... csak tudnám minek ha utána úgyis átmegy máshoz pofázni.... de hogy miért nem a másik lengyel lányhoz, az már egy nagyon jó kérdés. ez van :D

Hétfőn reggel Türkannál kezdtünk, feltettük az első kupac kérdésünket, aztán elmentünk zolinak is leadni a tartózkodási kérelmes papírját. Várni kelett, de végre sorban pörögtek a számok, és sikerült sorra is kerülni, és mondhatni senki nem tolakodott! A nő mondjuk, aki átvette a papírokat, okozott némi meglepetést, amikor rózsaszín mappát követelt tőlünk (a gagauz lány megmondta, hogy nekünk olyan nem kell, csak a minimum 1 évre érkező diákoknak), de végül azt is sikerült beszerezni, úgyhogy egy gonddal kevesebb :)

Amikor visszaértünk az egyetemre, megint bementünk Türkan-hoz (már nem emlékszem akkor éppen miért), és mosolyogva megkérdezte, hogy milyenek voltak az óráitok. Remélem csak az őszinte döbbenetet látta az arcomra fagyni, és nem érezte meg a mögötte támadt haragot, ugyanis a nyáron 96541948665139x kérdeztem meg tőle, hogy pontosan akkor mi hova is tartozunk, melyik tanszékre menjünk érdeklődni, mit is fogunk tanulni??? (értem én hogy hülye erasmusos, úgyis összevissza veszi fel az óráit, és ilyen szempontból valamilyen szinten mindegy miből van meg a 25 kredite, de azért azt mondjuk ki lehetett volna nyögni, hogy igen, török tanszék...) Mert közebn Csáki Éva Tanárbőtől meg azt az infót kaptuk, hogy keressük meg a tanszékvezetőt, aki már nagyon vár minket. Hát mivel ő akkor épp nem volt a helyén hétfőn délután, átcaplattunk a nemzetközi kapcsolatok tanszékre, mert továbbra is "érthető órák" hallgatása volt az elsődleges cél.

Ez jó döntésnek bizonyult, mert (végre!!!!) egy értelmes segítőkész (törökországban mindenki segítőkész, ezzel nincs gond... de általában negatív jelzőt tudsz a szó elé illeszteni) embert sikerült találnunk, aki összeírta nekünk milyen órákat tudunk angolul hallgatni, elirányított hogy kivel kell beszélni és hol, ha angolul szeretnénk az órát, sőt miután az egyik órát nála válaszottuk ki, felajánlotta, hogy azt megtartja csak kettőnknek (mondjuk 2 félévnyi anyaggal, hogy kerek egész legyen, ne csak nekiessünk valahol :D ). 

Végül végigkilincselve az oktatókat a következő órákat vettük föl:
TDE 111 - Oszmán török I.(5 ECTS?) hétfő 16:30-18:20, T210 péntek 12:30-14:20 T297 (Doç. Dr. Eyüp Bacanli, ő a török tanszék vezetője, mindig vigyorog, de nem feltétlenül tűnik hűdejó embernek... vagy nem tudom, nekem mindenesetre nem szimpatikus)
TDE 251 - Klasszikus Arab I. (5 ECTS) kedd 10:30, T371 (Doç. Dr. Fatih Usluer, éljen az egyiptomi ammiye, meg a nyakatekert oszmán török rendszer az arab nyelvtan tanulására...)
TÜR 101 - Török nyelv I. (2 ECTS?) még nincs időpont, (TÖMER kurzus, az eredeti óra csak formalitás, na ezzel még nem jutottunk dűlőre)
ULU 214 - Török külpolitika II. (6 ECTS) magánóra, még nincs időpont ( Yrd. Doç. Dr. Mustafa Serdar Palabiyik, ő a kedves és értelmes segítőkész emberünk)
ULU 506 - Integrációs elméletek és az európai integrációs folyamat (6 ECTS) szerda 9:30-12:20, T183 (Yrd. Doç. Dr. Birgül Demirtaş, ne azan az órán folyik ki az agyam a helyéről)

Szóval hétfőn nagyjából összeállt a fejünkben a kép, hogy mit fogunk csinálni a félévben, kedd reggel zöld utat kaptunk az EUs tárgyat tanító tanárnőtől is, szóvak kitöltöttük a Learning Agreementet, és Türkannál hagytuk pecsételésre, és elmentünk a kalsszikus arabra. Nagyon fura rendszerben tanulják az arabot.... az ige és névszói alakok valamilyen kicsavart logika alapján követik egymást, a tagadó alakok mindig ki vannak emelve külön, az igék szám és személy szerinti ragozására pedig gondolni se akarok, mert a hideg rázott tőle órán is :P de jó óra a török nyelv gyakorlására, mert a tanár törökül beszél hozzánk, és mivel tudjuk miről beszél, tudunk a törökre figyelni. de ha abban a sorrendben kell visszamondanom a megtanultakat, ahogy a könyben van, visszaadom a BA diplomám, mert most mondom hogy képtelen vagyok rá :P

Szerdán a marathoni EU órán tettük tiszteletünket... igyekeztem diszkréten haldokolni, hogy megint ezt tanulom, és még mindig nem tudom, mert lyukas az agyam... és közben arra a következtetésre jutottam, hogy az EU tárgyakat egy külön tanártípus tanítja :D vagy a téma vonzza ezeket az embereket, vagy a téma teszi őket ilyenné, mindenesetre Birgül Demirtaş Tanárnő kiköpött Remek Éva!!!!! Ugyanúgy magyaráz, ugyanúgy emel ki fontos dolgokat, ugyanazzal a módszerre ismétel, ugyanúgy követel, és szereti a rendet és fegyelmet :D Csak alacsonyabb nála, mármint Remek Éva Tanárnőnél, de még kinézetre és öltözködési stílusra is nagyon hasonlítanak :D Azt hiszem őt is szeretni fogom, csak erre majd emlékeztetnem kell magam akkor is amikor írom a 15 oldalas beszámolót, a 4 oldalas folyóirat!cikk elemzést, csinálom a bibliográfiát vagy éppen készülök az előadásomra :P

Pénteken elmentünk a 2. oszmántörökre, ha már a hétfőiről lemaradtunk. Háát, mivel a tanár a tábla felé beszélt sokszor, én a törökre se figyeltem, de egyébként az arab (okéé, legyen oszmán török) írást tanultuk, mi meg bőszen körmöltük a példa szavakat és óra után a könyvtárben megnéztük melyik mit jelent. Szóval tartalmas hét volt, tök bezombultam, a hétvégén csak arra volt erőm, hogy kimossam a ruháimat ( a nadrágokat nem, mert arra nem vállalkozok kézzel) meg hogy elolvassam az EUs tanulmány 80%át.

btw mosás, megvan a csúcskoli nagy hibája :P vagyis, biztos csak szerintem hiba, hogy a mosókonyha néni meghajtású, aminek a "kezelőfelülete" török, és zsetonnal üzemeli be a gépeket, ami ha jól értettem 5 TRY (azért 600 ft egy mosásért :O) okééé, gondolom olcsóbb mint a mosoda, de hogy még nincs is nyitva hétvégén :O namindegy, szóval ha felavattam a mosókonyhát, leírom mi volt, de szombaton kézzel kényszerültem nekiesni a ruháimnak, hogy aztán aton vergőshessek, hogy mit hova akasszak :P 

jaaaaa, és a méz!!!!!! hihetetlenül drága és még csak nem is finom!!!! de olyan mézhiányban szenvedek hogy az leírhatatlan T__T a héten 3x mentem be a boltba, fogdostam meg a mézet és végül tettem vissza a polcra :'(

Pénteken csak azért aludtam itt a TOBBos koliban, hogy minden cuccomat átvigyem, mert én is segíteni akartam havuçnak költözni, és nem tudtuk mennyi táska kell tőlem hozzá. Végül a nagy hátizsákomat el se kellett vinni, szóval nagyon jól sikerült összepakolnia. Bár a hostel a tömegközlekedés szempontjából sokkal jobb helyen volt, mint a TOBB kolija, azt kell hogy mondjam baromira szerencsétlenek voltunk, és nagyon megszenvedtünk a cuccokkal!! Szóval igazi hősök vagyunk, hogy át tudtunk költözni egy körben :) már a hacettepe campuson kiderült, hogy gáz van a bőrönddel, és mivel az első két kereke kisebb mint a hátsó kettő, az istenért nem akart hegynek felfele menni, akkor se ha húztad, akkor se ha toltad…. borzasztó…. vonszolj fel úgy a hegyen egy minimum 20 kg-os táskát, hogy nem gurul, de feleakkora mint te………. ehhez képest az én egy km-es táskatologatásom sétagalopp volt, még úgy is hogy el van törve a táska füle, és nem lehetett rendesen megemelni…. de legalább rendesen gurult a táska, tűrhető volt az út, és csak egyszer kellett átmászni egy út felett! na, szóval az izgalmak adottak voltak. A 230-as busszal mentünk be, de még előző nap láttuk az egyik német lányt leszállni hamarabb a buszról, és a térképet megvizsgálva rájöttünk, hogy le tudunk menni a metróhoz, ha nem Sıhhiyében szállunk le a buszról.

Háááááááááááááááát, térképen a dolog jobban mutatott :P újfent hegyet találtunk, csak most a tetején voltunk, lent kiderült, hogy a metróba vezető úton nem működnek (a másik felében meg nincs is) a mozgólépcsők, szóval lépcsőzhettünk a cuccokkal. Aztán persze Kolejben se volt mozgólépcső, áááá, meg le is volt zárva a surranó út, csak a legtávolabbi és legszarabb feljáró volt nyitva. mindegy, nem ecsetelem, végül sírás nélkül eljutottunk a célig, de ott már tényleg nem sok kellett a kiakadáshoz... inkább nem is méltatnám azt a helyet, amit havuçnak gondoltak adni havi 45 líráért. (se fény, se asztal, se hely, de zaj, és wc/fürdő/recepció közvetlen szomszédsága) Én tuti elbőgtem volna magam, ha nekem kellett volna beköltöznöm arra a helyre egy ilyen nehéz út után, annak a tudatában, hogy itt kell laknom fél évig.... 

Amúgy mentünk is tovább egyből, mert 10kor már a Rixon hotelben kellett (volna) lennünk, ahol Csáki Éva Tanárnő tartott előadást. A volna csak azért került a mondatba, mert törökkel mentünk, és ez egyelő a késéssel........ de hogy őket nem zavarja hogy állandóan késnek?!?!? O__o jóóó, zoli erre valószínűleg azt mondaná, hogy a héten 5ből 7x késtem el, szóval hallgatnom kéne mint a sír, de a törökök rosszabbak T__T Végül még a török sürgetett minket, hogy késésben vagyunk... no comment. Az előadások törökül voltak, egyedül a tanárnő előadásából értettünk valamint, mert tagoltan beszél, nem harapja el a szavakat és tisztán érthető amit mond! szóval az ismerős szavakkal nem volt gond. A többi előadó alatt igyekeztünk nem bealudni :P ugye addigra nagyjából egyikünk se aludt rendesen 3 napja, és aznap is 7 előtt keltünk, szóval elég laposakat pislogtunk, de legalább nem aludtunk el, mint az egyik előadó.... a pulpituson.... bekapcsolt mikrofonnal..... fúúúú nagyon gáz volt. CsÉ helyében és lerúgtam volna a székről..... :/

Aztán a szünetben megkaptam a csomagomat Csáki Éva Tanárnőtől, majdnem elbőgtem magam az oroszlánom láttán :) De olyan aranyos volt, kaptunk plüsst a havuç-csal, meg kaptunk egy könyvet, amit a lánya fordított törökből, hogy ha török könyvet akarunk olvasni, legyen mivel összevetni, meg kaptam egy kabátot is, amit elhordhatok és nem kell hazavinni! Annyira aranyos volt, egyszerűen el se tudom mondani milyen hálás vagyok neki! Végül Hamide bekényszerített minket az ebédlőbe is, hát nem mondhatnám hogy túl sokat ettünk :P de igyekeztünk hamar lelépni, már mert már elég volt a sok műmosolyból :P

Meg igazából lassan idő is volt zoli elé menni, mert azt írta fél 4/4kor fognak érkezni aştıba. kicst pánikoltunk ıs, mert csak 50 körül értünk oda, és az induló/érkező táblán szerepelt egy busz, ami kayseriből jött és befutott 15:27kor. De úgy döntöttünk első körben nem állunk neki vagyonokat fizetni, úgyhogy kétfelé váltunk és bejártuk a hatalmas buszpályaudvart, de nem lett meg a 2 srác. Havuç írt smst zolinak, hogy majd ha megérkeznek, vagy ha már itt vannak menjenek az induló/érkező tábla alá. Reméltük hogy erre nem válaszol, de olyan lelkiismeretes volt, hogy megírta még úton vannak. Na ennek örömére le is esesztettünk, másodszorra is kitört rajtunk a hullafáradtság, és a váróba mentünk, ahonnan ráláttunk minden érkező buszra. Vagyis, csak ebben a tévhitben voltunk, mert azt hittuk az érkező buszok futnak be arra a szintre, és fentről pedig indulnak. Hát ez csak akkor derült ki, amikor jött a következő sms zolitól, hogy a táblák alatt vannak. kicsit sem volt kínos :P megállapítottuk hogy bénák vagyunk :P

Amúgy nem csalódtam zoliban, elgurítottuk a bőröndöt a koliig és nem fizettünk feleslegesen a buszért vagy a taxiért. 3an nem is volt olyan unalmas (mármint a fiú aki zolival jött ment tovább az egyetemére, havuç meg még nem akart visszamenni abba lyukba, amit szoba címen kapott), és egész gyorsan megtettük az utat. Aztán zoli kb csak lepakolt, és visszamentünk az armadába bevásárolni. Ez még nekem is elmaradt az átköltözés után, úgyhogy elköltöttem egy hónapnyi pénzt............ de legalább újra mindenből lett sok :P

Másnapra selcan jelentkezett be, és kisebb félreértésnek, meg a török mániákus menjünk kocsival életmódnak hála, kellőképpen lefáradtunk a semmittevésben és várakozásban, szóval jó, de fárasztó napunk volt vasárnap :) felmentünk a citadellába, voltunk a furaparkban, a hegyről lejövet meg selcan beterelt egy óvárosi fogadó-házba, ahol megtalálta azt a festőt akivel 6 éve készített interjút :) a bácsi meghívott minket teázni, és sokat mesélt! nagyon jól beszélt angolul, pedig már majdnem 80 éves volt!! és nagyon szép vízfestékes képei voltak!! *__* nagyon jól éreztem magam, jó nap volt nagyon, csak túl fáradt voltam mindenhez :P de végre sikerült sokat selcanozni is, aki még el is hozott minket a koliban!

Egyszerre volt hosszú és rövid az utolsó hetünk. Még előző héten ugye úgy írtunk vizsgát, hogy nem is vettük a benne szereplő nyelvtan felét… na, ezeket (mármint a 3. heti anyagot) sikerült végül elsajátítanunk szerdán!!!!! minekután megfogalmazódott bennünk a kérdés, hogy de miből fogjuk a nagy vizsgát írni, amikor a könyv nyelvtanának egyharmadát nem is vettük………. Kemál hoca (saját véleménye szerint legalábbis biztosan) nagyon kreatívan megoldotta a dolgot, írt nekünk egy saját vizsgát…. háááááááááááááát boldogabbak lettünk volna az Aydan-féle vizsgával, még ha nem is tanultuk meg az összes nyelvtant :P szerintem akkor is jobban sikerült volna :P

Értem én hogy haladó csoport, meg sokmindent tanultunk a héten, de az az igazság, hogy amikor még a feladat is törökül van, a feladat mondataiból se értesz semmi, nagyon nehéz rájönni, hogy mit is kéne ott csinálni...

Mindegy, ezt is túléltük, végül a 3 előző dolgozatommal volt annyi pontom, hogy 86%os legyek összességében, ami még engem is meglepett, azt hittem nem lesz annyi. Az ünnepélyes átadást inkább skippeltük és havuç-csal meg a chris-szel elmentünk tartózkodási engedélyt intézni péntek reggel. Az is kalandos egy nap volt, ha nincs ott havuç body-ja, még lehet most is ott lennénk, de a gagauz lány nagyon talpraesett volt, és betuszkolt minket előre, meg kiderült, hogy a bácsi is ismeri aki az ablak túloldalán volt, szóval nagy szerencsénk volt :)

Egyébként, ez így valahogy elveszett a sorok között, meg már kihevertük a dolgot, de kedd délután kaptunk egy török szobatársat :P igazából nálunk szerintem csak ő döbbent meg jobban, amikor kulcsal bejött a szobájába és onnan ketten is meredtek rá, hogy hát te meg kivagy.... és szerintem az ő kérdése jogosabb volt. De szerintem annyira lesokkoltuk szerencsétlent, hogy el is vágtunk minden kommunikációt magunk között... selcant kellett felhívnom, hogy ugyan beszéljen már azzal a valakivel aki itt téblábol a szobában. Szerdán be is költözött, de még csak be se mutatkozott :P mondjuk mi se, lehet mindenki a másiktól várt valamit :P

Szóval én még szerdán eldöntöttem, hogy bizony ebből csütörtök/pénteki költözés lesz :P A vizsga után összepakoltam mindent, havuçtól is kaptam 3 táskát, meg őt is kölcsön kaptam csütrötök délutánra, és átvittük a cuccaim nagyrészét a koliba. Ott kb 5 percig tátottam a számat a szobára, aztán gyorsan körbefotóztam hogy megmutathassam a lentmaradtnak, mert persze idegeneket nem engednek fel :P

Csütörtökön még bent aludtam a koliba, onnan mentünk másnap a rendőrségre, és péntek este a 9 órási busszal eljöttem a Haceteppéről.

Megígértem, hogy ez külön bejegyzést kap, de mivel zombi hét volt, sok költözéssel vizsgával és problémával, egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy megírjam…. azóta sokat kopott az emlék pozitív töltete, mert rátelepedett egy hétnyi „szemét” (lehet szó szerint is érteni), szóval sajnálom ha esetleg nem sikerül majd átadni, hogy mennyire élveztem :)

Daniel a belarusz-holland fiú (egyébként hollandul a nevét Dánielnek kell ejteni, haha) még az első héten megkérdezte, hogy akarunk e bújócskázni, de akkor nem lelkesedtek az emberek az ötletélt, nekem meg kiment a fejemből, és csak 11kor jutott eszembe, hogy 9kor kellett volna találkozni :P szóval első héten a dolog elmaradt :P viszont havuç-csal rákérdeztünk kedden (talán) hogy akkor áll e még a bújócskázás, és összegyűltünk vagy 10-en első körben.  Daniel rajzolt egy térképet a játék-terület határáról, és ismertette a szabáylokat. Ha jól értettem ez egy holland verzió a bújócskára, mindenesetre nagyon könnyűnek és értelmetlennek tűnt elsőre O__o ugyanis egyetlen ember bújik el a területen és a többieknek meg kell találnia :) de nem szabadott csoportban mozogni, ugyanis aki megtalálja, annak el kell bújnia az illető mellett, és onnantól ketten várják csendben hogy meglelje őket valaki. Ez addig folytatódik, míg az utolsó ember is horogra nem akad (ugye amikor már sok ember van egykupacban, nehezebb láthatatlannak lenni) vagy a társaság el nem kezdi hívni azokat, akik képtelenek arra, hogy megtalálják az elbújtakat.

Elsőnek Daniel bújt el, egy elméletileg könnyű helyre, egy bokorokból álló csoportban, de elég látható helyen, hogy az első kör egyszerűbb legyen :D hát nem volt az :D én is többször elmentem mellettük, mert a megfigyelő-képességem sose volt a legjobb, és túl sok felé lehetett nézni, relatíve nagy helyen lehetett elbújni, szóval csak bóklásztam :) de végül a német Chris-szel egyszerre fedeztük fel őket, csak mivel nem tudtuk hogy a másik is meglátta e a helyet ott keringőztünk, hogy mikor tűnik már el a másik, hogy odamehessünk, és ne buktassuk le a többieket. Aztán amikor rájöttünk kb megintcsak egyszerre, hogy miért meredünk egymásra rezignáltan, végül odamentünk mindketten :D vicces volt :)

Következő körben az bújt, aki elsőnek meglelte Daniel, szóval a magyar szakos Katinkon volt a sor, aki bár a játékterület határán bújt el, de rettenetesen jó helyet talált. Chris-szel maradtam utoljára :D Mivel havuç találta meg őt elsőnek, most ő keresett egy nagyon jó helyet magának. Addigra beszállt még 3 ember, így a következő bújónk új játékos volt. Viszont olyan helyet talált, hogy kb 15 perc után kénytelenek voltunk neki smst küldeni, hogy ugyan jöjjön már elő :D egyébként nagyon jó taktikát választott, mert nem azt vette figyelembe, hogy olyan helyet keressen, ahol nem csak ő, de mindenki más is el tud bújni, hanem olyan helyet talált, ahova egyszerűen nem néztünk be…….. pedig elég elvetemültek voltunk, már kb a kukákba is belenéztünk, meg az összes fát végigmustráltuk :D

Viszont ezzel jó befejezést adva a játéknak, befejeztük, és mindenki visszament házit írni :) Másnap nem mondhatnám hogy a helyzet magaslatán voltunk, de a kedvünk nagyon jó volt, tény és való :)

Na, hát megint ott tartok, hogy hiába volt rengeteg időm a htévégén, nem mondhatnám hogy túl sokat tanultam volna... de a blogirásra se tudtam magam rávenni végül :P A harmadik hétben az volt a legjobb (jobban mondva talán az egyetlen jó dolog) hogy a pénteki győzelem napi nemzeti ünnep miatt csütörtökön mentünk kirándulni, vagyis csak 3 napig jártunk iskolába. Így legalább nem kellett Kemal hocam "kedves barátaim" meg "ez egy intewnzív kurzus, tanuljátok a szavakat" felszolalásait hallgatni. A szótanulásban egyébként egyetértünk, tényleg nagyon fontos, és tényleg azzal kellene foglalkoznunk, de egyszerűen se időnk se kapacitásunk rá. Mindegy, sajnos a lényeg hogy idegileg sikerült csúnyán kikészülnünk múlthéten... Aztán csütörtökön is örülhettünk kedves barátunknak, aki eljött velünk kirándulni is... felmentünk a "várba" és csináltunk sok Ankara képet, az albumban meg lehet őket találni!

Amúgy azt a rendberakott kőhalmot nem nevezném várnak, max őrtoronynak, vagy körülfalazott helyőrségi gyülekezőhelynek, vagy én nem is tudom minek, de nem tudom elhinni, hogy ide bármilyen ágyút feltoltak volna, másrészt semmire nem volt hely. Sóval vagy nem úgy állították helyre, amilyen eredetileg volt, vagy csak ráépültek a házak és azért nem lehetett látni hogy is nézett ki fénykorában.

Utána elmentünk az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumába. Végre nem volt ott senki hogy hajtson minket, és mi ketten szépen darabról darabra végig is mentünk mindenen. Mondjuk tudtam volna fokozni a dolgot és mondjuk el is olvsatam volna pár dologról, hogy mondjuk mi az, és milyen plusz információ van még hozzá... de így is mindenki ránk várt, csak végre nem volt egy vezér-egyén, aki azt mondja hogy na akkor most megyünk.

Bár havuç is alig állt a lábán, meg én se voltam a toppon, még sikerült egy másfél órát bazározni is, miután szélnek eresztettek minket az "óvárosban" és találtunk egy nagyon pöpec nadrágot! nagyon jól megy a hajához, már csak táskát kell szereznie :)

Aztán mivel akkor épp megint netmentes övezetben éltünk már 3. napja, és meg kellett csinálnunk az országunkról egy fényképes projekt-munkát (A3as lapra, szöveggel) vissza se mentünk a koliba, csak beültünk a könyvtárba összegúglizni a képeket magyarországról (esetemben ez kecskeméttel bővült). Aztán fél 6kor sikerült is elstartolni a nyomtatós hely felé, ahol utolsók voltunk, és különösebb gond nélkül kinyomtattunk minden képet és megvettünk minden kelléket.

Szerény személyem két napig csak a képeket vagdosta, meg szövegrészeket keresett a neten és a wikipedián, amiből össze tudtam állítani egy szöveget. Annyira ráértem és annyira vergődtem hogy ez komolyan 2 teljes napig tartott. :D de vasárnap reggeltől kezdve csak a projekttel foglalkoztam, és sikerült egy olyan szöveget összeállítanom, amiben nem voltak szarvas nagy hibák (rami volt szíves kijavítani) és csak egy helyen kellett megkérdeznie, hogy itt meg mit is akartál írni?? szóval a vasárnap termékeny nap volt :) végül hajnali egykor feküdtem le. Egyébként felragasztottam a képeket és a maradék helyet töltöttem fel a szövegemmel. Végül minden ráfért, amit rá akartam írni, és minden kép rákerült, amit rá akartam tenni :) csináltam róla képet, majd ha lesz még egy szabad délutánom (gyanítom ez leghamarabb szombaton lesz, báááár aznap reggel jön zoli, szóval lesz abból vasárnap is) akkor azokat is felrakom.

nya, képek frissítve, de azért ide is berakom:

A heti menetrend egyelőre:
- szerdán elmegyek a TOBBra egy igazolásért a tartózkodási engedélyhez
- csütörtökön záróvizsga, erasmus bagázs búcsúbulit tart, nem hiszem, hogy ott tiszteletemet fogom tenni... hacsak nem társulok havuçékhoz az utolsó buszig.
- pénteken költözés a TOBB koliba, rendőrség látogatás a tartózkodási engedély miatt
- szombaton maradék cuccok átcipelése a Hacettepéről a TOBBra, 10kor jelenésem van a Türk Dil Kurumu melletti nem tudom milyen nevű hotelban, ahol Aslan végre csatlakozik hozzám, és  meghallgatom Csáki Éva Tanárnő előadását, Zoli érkezik valamikor a nap folyamán, kimegyek eléjük és megmutatom az utat a TOBBig (még nekem is rá kéne jönnöm hogy a francba lehet odamenni Aştıról :P

Najó, egyelőre ennyit... A tegnapi bújócskát a többiekkel majd leírom egy külön bejegyzésben, mert az annyira jól sikerült, hogy külön bejegyzést érdemel :)