utahu blog

az ember lusta, buta és baromi okosnak hiszi magát.... ez egyébként az általános véleményem is, de ma kifejezetten felbosszantottam magam. Még napközben amikor a gézt rögzitettem rajzszögekket az ablakkerethez kivülről szúnyoghálóként feltűnt, hogy lenn páran valaminek nagyon…

mármint a rajtam esett károk lajstroma (értsd: panaszáradat) következik, mert imádok hisztizni ugyebár... szóóóóval, még csütörtökön beálli(hosszú i az nincs)tott a nagymama kedvenc rokona, akiért odáig van meg vissza, sőt az anyja és az apja is elkisérte, igy hirtelen…

Moskova'da hoş geldiniz :) Kicsi a vilag (most es mindorokke)  kriszti es az anyukaja ugyanazon a gepen volt (mennek tovabb irkutszkba) a mellettem ulo bacsi meg szecsenyi volt (es ezt termeszetesen nem birta magaban tartani..............) es ismeri a beszkidcsaladot szemelyesen, hahaNagymama…

ez megint csak egy levél másolata, de úgy döntöttem akkor mostmár élőben közvetítem a megmérettetéseink :( szóval, tegnap amikor mearovom kijött segíteni, akkor megint megfogtuk a birkát, és sajnos vagy inkább szerencsére, észrevettük, hogy elfertőződött a bariseb és a…

lusta vagyok átírni, ezt egy levélbe írtam le, és most ctrl+c -> ctrl+v a lusta mindenemet :P Na ezthallgasd... a kutyák megint nekiálltak megnyúzni az egyik bárányt :P  nem voltak nagy sebek, csak három nagyujj-percnyi (mármint a nagyujjam felső rész kb) és nem voltak mélyek,…

Havucs nehezményezte hogy nincs blog. Na, hát mostmár van, de ha nem ír rá semmit, kifacsarom…. Gyümölcsprésbe dugum…. Így beszólni, köcsögrépája… :D most egyébként is épp megesz a sárga irígység, mert Petrázik……….. vagyis, most valószínűleg már buszozik haza…

Na, most már tényleg nem foghatom arra, hogy nincs elég időm, mert végre vége a két vizsgaidőszaknak, és visszazökkentünk a szorgalmi időszak monotonitásába. Novemberben kicsit felpörögtek az események, amikor kicsit összecsúsztak a negyedéves vizsgák az év végi beadandókkal,…

Kezdek arra a következtetésre jutni így lassan két hét távlatából, hogy a szobatársamat nem idegesíti hogy bőröndökből él.... azt nem mondom hogy, a kupi nem csökkent, de lehet inkább azt kéne mondanom hogy csak szétterült... mert mostmár random cuccok vannak a szoba minden…

most tényleg nem érek rá ezt megírni, de amint lesz időm ez külön posztot kap, és addigis hagy bökje a csőrömet nyilvánonsan is... mert mindeig csak szerencsétlenkedés és sértődés van a pázmányon.......... aztán meg csodálkoznak hogy az ember menekül onnan és kézzel lábbal…

szobatárs:  lett egy szobatársam, első körben 2 percig láttam, mert jött hogy őlesz a szobatársam én meg betességektem hogy nézzen szét ha akar, de nekem meg ég a kajám a konyhában, szóval se a nevére se arra hogy hogy néz ki nem emlékeztem... annyi maradt meg hogy nem…

szóval vége az első hétnek a TOBBon ^_ ^ háááát, mit ne mondjak, rengeteg élmánnyel gazdagotam, az tény! és meg se tudom számolni, hányan mondták nekem mielőtt kijöttem, hogy az ERASMUSos diák az egyetem közelébe se megy, meg nem tanul, meg mittudjamén, majd meglátod....…

Egyszerre volt hosszú és rövid az utolsó hetünk. Még előző héten ugye úgy írtunk vizsgát, hogy nem is vettük a benne szereplő nyelvtan felét… na, ezeket (mármint a 3. heti anyagot) sikerült végül elsajátítanunk szerdán!!!!! minekután megfogalmazódott bennünk a kérdés,…

Na, hát megint ott tartok, hogy hiába volt rengeteg időm a htévégén, nem mondhatnám hogy túl sokat tanultam volna... de a blogirásra se tudtam magam rávenni végül :P A harmadik hétben az volt a legjobb (jobban mondva talán az egyetlen jó dolog) hogy a pénteki győzelem napi nemzeti…

Bár azt mondtam tuti nem írok pár napig, de a mai haldoklásomat muszáj kiírni magamból, mert borzasztó volt :P A napom egész jól indult, mert tatával álmodtam és egy csomót nevettünk benne. :) még sosem álmodtam vele, akkor sem amikor élt, szóval tényleg jókedvvel vágtam neki…

Péntek ugye a kirándulós nap, és a hétre Beypazarı volt betervezve, szóval 100 km-t buszoztunk reggel (nanáhogy ugyanazzal a nyomorék - 24 fokra állított - légkondis busszal) nyugatra. Már selcanéknál is feltűnt, hogy Ankarában van egy csomó szellemház, vagy szellem háztömb,…

Na, hát sajnálom de nem kaptok hosszú és részletes bejegyzést a múlt hetemről, mert tegnap megírtam egy hosszút és elszállt az egész………… amúgy nagyon aggódom daisuke-ért mert egyre több problémát fedezek fel rajta kezdve attól hogy lefagy nagy internetes terhelés alatt…

Még sose repültem wizzairrel, most ezzel is gazdagabb lettem, meg pár tapasztalattal is :) De rendben átjutottam a táskamutogatáson és bár helygondjaim voltak, kilógondjaim már nem, mert 29 kg-os lett a bőröndöm. Anya erre azt fogja mondani (és igaza lesz) hogy ennyi erővel elmehettem…

na, hát mondhatjuk azt hogy összepakoltunk. kicsit leharaptuk egymás fejét, meg kicsit morogtunk is (főleg én, mert vannak dolgok amiktől falra mászom és az öcsém tökéletesen ért hozzá hogy pattintson el bennem valamit másodpercek alatt, aztán meg rátesz még egy lapáttal amikor…

pöpecek vagyunk, vagy pöpecek vagyunk?? szerintem nagyon pöpecek vagyunk :D maradjunk annyiban hogy tegnap nagyon hatékonyak voltunk ^_^ vettünk monitort, vezetéknélküli egeret és billentyűzetet meg kicseréltük a fülest USBsre, és igy egyből le is tudtuk mutezni a gép mikrofonját…

tengődtünk egy pár napig :) igazából minden azzal indult, hogy szerdára az energiavámpír családja volt hivatalos ebédre, szóval a nagymamák egész keddet sütéssel töltötték amíg mi a városban mászkáltunk. Nekem okozott a dolog egy kis fejfájást, mert az EV egyik lányának nem…

megint a bevándorlási hivatal tiszteletköreit futom, csak mostmár danival karöltve.... egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ezt nem lehet egyszerűen, gond nélkül letudni.... De most akkor magamnak és az utókornak:- formanyomtatványba a vízum számának szériája nem a betűs,…

háááááát, azt kell hogy mondjam, nem csalódtam a tatárokban :D valami eszméletlen ami itt van :D okééé ha a felszínt nézzük, minden csillog villog :) elrepültem egy noszlopy-nyi váróból és most megérkeztünk egy komplet ferihegyni reptérre :) váróval gyorsvasúttal a…

Haha, amikor Ferihegyen beléptem a poggyászkiadó-részre, az első felirat, amit kiszúrtam az az Ahlan wa Sahlan volt, pedig a magyar felirat közelebb volt :) Megmosolyogtam :) SOS jöttem haza, szüleim (és pénztárcájuk) nagy örömére, a két nagyanyám bánatára :) Azért megnyugodtam,…

na, hazaértünk... gazdagabb lettem egy "rokonnal" egy kiadós veszekedéssel és rengeteg sétával... most kb ölni tudnék... de legalább csináltam képeket :) szóval ott hagytam abba reggel, hogy volt egy elég hosszúra sikerült születésnapunk. Vagyis a mamám szülinapja, de mivel én…

Vettünk a nagyanyának egy netbookot (nem tudom írtam e már, és most nincs kedven visszanézni), hogy internetet bekötve lehessen vele olcsón beszélni akár videóval is, meg képeket küldeni neki levelet, meg képeket, meg hogy olvashasson híreket. Otthon nálunk, mármint Hetényben van…