Haha, amikor Ferihegyen beléptem a poggyászkiadó-részre, az első felirat, amit kiszúrtam az az Ahlan wa Sahlan volt, pedig a magyar felirat közelebb volt :) Megmosolyogtam :) SOS jöttem haza, szüleim (és pénztárcájuk) nagy örömére, a két nagyanyám bánatára :) Azért megnyugodtam, amikor végre mindent értettem, amit mondtak nekem. :) Szóval anya szerzett orvos ismerősön keresztül egy belgyógyászt, aki azonnal várt minket Kecskeméten. Szóval reptérről a megyeibe mentünk, orvos megvizsgált: renyhe bélhangok (idézet a felvételi lapról - haha), meg összenőtt vékony belek, további kivizsgálásra befektetve. Szóval azóta a magyar egyészség-ügy gyönyöreit van lehetőségem a saját bőrömön megtapasztalni.
Igazából eddig felülről voltak mindenféle vizsgálataim, különböző kontrasztanyagokat tuszkoltak végig a bélrendszeremen, hogy lássák elakad e benne, meg infúzión kapott görcsöltető (nemt’om mi a hivatalos neve, a görcsoldó ellentéte) folyadékkal beindították a bélműködést. Hát igazából jelenleg nem vagyok elememben panaszkodás terén, és az orvosok egy rész vagy nem hisz nekem vagy ignorál :) mondjuk lehet az a gond, hogy még nem fizettünk le senkit :/ nocomment…
Épp egy következő vizsgálatra várok 3. napja, de mivel az előző vizsgálat kontrasztanyaga (megjegyezném, hogy pénteken!!! került belém az anyag) még nem ürült ki a szervezetemből… és addig nem tudnak alulról újat tölteni belém…. Ez már csak azért is kellemetlen, mert 3. napja csak ivás van és leves-leve ebédre :P És mivel a hashajtó hatására sem történik csoda, szerintem holnap is azt fogják mondani hogy bukra… csak magyarul… majdnem Jordániában érzem magam :)
Naszóval miért is szép az élet a kecskeméti megyei kórházban…
- háááát, a tisztaság sehol sem nagy erény, na de hogy a kórházban gyomorforgatóan koszos és büdös a wc napokig!!! Az valami eszméletlen… amikor megkérdeztük a takarítónőt, hogy miért nem csinál vele valamit (amúgy az egész szintre egyedül van…) azt mondta csinálna ő, de nincs tisztítószere, mert a gazdaságis nővér nem ad… úgyhogy jobb híján az egyik néni által fürdés címszó alatt kipocskolt vizet törölte körbe a szobán….
- A néni aki pocskolta a vizet reggelenként (egyébként 78 éves, lelőhetetlen nagyothalló duracellnyuszi, aki elég öntörvényű) minden nap szédült, amire az ápolók mindig csak legyintettek. Aztán amikor a kedves ápoló volt bent egyik este másnap a néni nem szédült, de ez csak azután jutott eszembe, hogy következő este arra lettem figyelmes, hogy a nénik a vizébe beleszórnak valamit, amit később nem soroltak fel neki a többi gyógyszer között, és gyorsan a kezébe adták, hogy ezzel vegye be a gyógyszereit… A másik beteg nem kért altatót, de kapott a fájdalomcsillapító mellé és ha már ott van alapon, azt is bevette… este amikor mentem ki pisilni, csend és hullaszag, az ápolók is aludtak… már akkor gyanús volt… de reggel a néni megint szédült, szóval azt a következtetést vontam le, hogy egyes ápolók altatják a betegeket, hogy ne legyen annyi dolguk…
- Meg a néni a vizelettartási problémájával, meg a szédülős fejével, ugye a wcig nem tud elmenni, szóval pelenkát kapott, amit egyetlen egyszer se adtak fel rá normálisan, hogy aztán minden reggel sírhasson egy sort, hogy kifolyt, és ágyneműt kell cserélni… Amiért ugyanaz az éjszakás akarta a fejét szegni, aki előtte rosszul adta rá a pelenkát… hát basszus, figyeljen már oda mit, hogy csinál…
- Meg amikor a kezemben lévő tű kötésének ragasztása leoldódott a fürdés hatására, 1 órán át vacilláltam, hogy oda merjek e menni vagy leszedik a fejem. Végül mentem, mert beleakadt mindenbe, és kezdett fájni… háááát a nő hozott rá még egy ragasztót, de mivel sietett a ragasztással, úgy hátrafeszítette a tűt, hogy azt hittem letörik a kézfejem… mondom fáj, áááá majd mindjárt megszokod, és kaptam még rá egy hálót, mert igazából továbbra se ragadt a kezemre, szóval a kínzásomon kívül semmit se csinált. Szóval bementem a szobába, eltűntem a szeme elől, és amilyen gyorsan csak tudtam, leszedtem a felső ragasztót, mert alatta már vörösödött és dagadt a kézfejem. De a háló végül jól jött, szóval volt értelme felállni :)
- Nem akarom bántani az ápolókat, mert van itt pár rettenetesen lelkiismeretes nővér, akin látszik, hogy azért választotta ezt a szakmát, mert ezt akarja csinálni, de a többi meg mindenre húzza a száját, és semmit se csinál meg normálisan. :( Tudom hogy rengeteg a dolguk, és nagyon kevesen vannak a rengeteg betegre, de akkor sem kellene a betegek lelkébe gázolni kétlépésenként. :(
Szóval így telnek mindennapjaim, egyelőre azt a szemmel is látható tényt leszámítva hogy megmaradok, eredményre nagyon nem jutottunk, de legalább már halálra unom magam, és anya kajái után sírok magamban. :D De azt is át kell majd alakítani, mert mostantól sok dolgot nem ehetek majd meg, és sokkal komolyabban kell vennem az eddig gyakran elnagyolt szabályaimat :P
De jó dolgom van, mert Dryasom minden nap látogat, még Kitanét (szerintem Kurokooooo) is kaptam tőle, hogy bepötyöghessem sirámaimat, és még fel is tölti, ha blog.hu is úgy akarja :D. Szóval elvagyok, mint hal a szatyorban, igaz Ezael :D ??
Utolsó kommentek