Bár azt mondtam tuti nem írok pár napig, de a mai haldoklásomat muszáj kiírni magamból, mert borzasztó volt :P

A napom egész jól indult, mert tatával álmodtam és egy csomót nevettünk benne. :) még sosem álmodtam vele, akkor sem amikor élt, szóval tényleg jókedvvel vágtam neki a napnak :) aztán már ott éreztük hogy nem fog minden gördülékenyen menni, amikor átjött egy boszorkány (ezt most kivételesen negatív értelemben akarom használni, mert a kinézete, a gonosz művigyora és beszédstílusa alapján én kb így képzelném el az Ózban a gonosz keleti boszorkányt :P) a termünkbe, hogy a tanárunk dugóba került, szóval fáradjunk át a másik terembe, ahol csatlakozzunk a kezdő csoporthoz, hogy ne legyünk egyedül. Itt jegyezném meg, hogy csak a nagyon amatőr nem tudja mekkora dugó van reggelente kifelé a városból, szóval nem igazáb értem hogy kerülthetett "dugóba", szerintem csak nem indult el időben, vagy minden nap "dugóba" fog kerülni. mindegy...

Átmentünk abba a csoportba ahol a másik két magyar lány is volt (így egy helyre került a 4 magyar) és ott ültünk kb 40 percig és bemutatkozott szépen sorban mindenki az új tanárnőnek. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy szimplán nem tud angolul, vagy elfelejtette azt a tényt, hogy a kezdő csoport mögé beültette az intermediatet és attól hogy mi bólogatunk, a kezdők még nem értik..............de a szünetben havuç mondta hogy szimplán nem tud angolul és miután elmentünk ugyanúgy törökül karatyolt nekik, ráadásul rohadtul nem jelenidőben, pedig az az egyetlen igeidő amit vettek... nem értem, és állítólag 6 éve tanár.... hogy várhatja el hogy 3 hét után hipphopp mindenki érteni fogja?!?!?! O__o eszem megáll ilyenkor...

mindegy mi se jártunk jobban, beesett a bácsi 45 perc késéssel, 5 perc alatt megállapította hogy rohadtul nem vagyunk azon a szinten, amit ő gondolt, és ez meg hogy lehet... egy kuma szót nem tudott angolul de annál többet németül így az óra félig törökül félig németül folyt (a csoportban 7 német (vagy német nyelvet anyanyelvi szinten beszélő) van, meg 3 nemnémet, ebből mi ketten magyarok Dalmával. Sóval egy idő után csak pislogtam nagyokat, hogy wtf :@ aztán lőn világosság, dehát a könyvben angolul is benne van a nyelvtan, na elolvasom azt amíg ezek itt németül diskurálnak. Hát nem rám dörrent hogy csukjam be a könyvet és nem foglalkozzak mással, és figyeljek oda :O ne ez volt az a pillanat amikor elkezdtek folyni a könnyeim és az ablak felé bambulva törölgettem őket, és azon szurkoltam hogy ne szólítson fel, mert tuti elbőgöm magam.

Rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem magam eléggé, mert amit ma produkált a szervezetem az még engem is meglepett... ilyen gyorsan ennyire rosszul még sose lettem. Kb olyan gyomorgörcsöm volt mint műtét előtt,  és 1 óra a teremben elég volt ahhoz, hogy akkora fájdalmam legyen, lélegezni is alig bírjak. Szóval igen, nagyon is pszichés alapú, és igen, nagyon nem tudom kezelni. Nagyon gáz volt. Még a németek is pánikkal jöttek ki az óráról, hogy úristen meg fogunk dögleni a következő két hétben, pedig ők legalább a felét értették :P:P:P

De nem csak én voltam rosszul, mindenki kiborult, a nemnémetesek sírás határán álltak, a csoport fele azonnal a mosdóban kötött ki kiadni magából mindent. eszem megáll. eddig nem tudtam milyen a nem szándékos lelki terror, de mostmár tudom :S

Amikor visszajöttem remegett mindenem azon küzdöttem hogy ne fulladjak meg, mert gondom volt a légzéssel is, itt részben hasonló tüneteket produkáló havuç fogadott, akin ugyancsak látszott, hogy nem tudja eldönteni hogy sírjon, hányjon, elájuljon, vagy mivel oldja fel magában a feszültséget... 

Én anyának akartam elsírni a bánatomat, de addig szerencsétlenkedtünk a mikrofonnal hogy még a sírhatnékom is elszállt és átmentem tőmondatokba és végül elmentem lefeküdni. Előtte még főztem menta teát, becukroztam jó alaposan, és amíg azzal melegítettem a hasam, nida féle white roadot hallgattam, hogy legalább lélegezni tudjak rendesen. Aztán beájultam 2 órára, és a görcsös hasfájást leszámítva most már jól vagyok :) de ez így nagyon nem móka...

Főleg hogy feladta a fél könyvet holnapra hogy szótárazzuk ki és vágjuk be a szavakat, mert nincs szókincsünk (ebben igaza is van) meg az órán végül leadta az egész véléves nyelvtant gyorstalpalóba' mert mindig eszébe jutottak dolgok... senkit ne zavarjon hogy a könyvben tematikusan fel van osztva, feladatokkal és példákkal, hogy majd szépen lassan végigveszzük... jaaaa, hogy nincs könyve?? hát van ez így. najó, kihisztiztem magam, bocsánat :P