Péntek ugye a kirándulós nap, és a hétre Beypazarı volt betervezve, szóval 100 km-t buszoztunk reggel (nanáhogy ugyanazzal a nyomorék - 24 fokra állított - légkondis busszal) nyugatra. Már selcanéknál is feltűnt, hogy Ankarában van egy csomó szellemház, vagy szellem háztömb, vagy esetenként egész kis szellem kerületecskék (40-50 házzal). Selcánék is egy ilyen helyen laknak, van ott legalább 50 kertesház, de jó ha 15ben laknak, a többi üresen áll. Selcan azt mondta, hogy egy csomóan nem tudták végül kifizetni az ígértnél jóval magasabb árat, és így maradtak befejezetlenek vagy éppen lakatlanok, eladó táblával a házak. Persze a kutya se jár arra (az ottlakókat leszámítva) szóval nem hiszem a kifüggesztett tábla alaján fog elkelni. Pedig a környék jóféle, meg az ötlet is jó, hogy ne a „lepukkant” óvárosban kelljen élned ha kertesházba akarsz költözni. A lényeg, amit ebből ki akarok hozni, hogy ankara nyugati felén van a legtöbb ezekből. Selcanék is a nyugati határban laknak, csak délebbre, mint az út amin végül elhagytuk a várost. Itt hatalmas emeletes szellemházak voltak, vagy a belakott erkélyek számából kiindulva maximum 10 lakás lakott egy egy ilyen 10-20 emeletes monstrumban. Persze vannak olyanok is, ahol csak pár lakás üres, de mivel ezek normális épüleek az ember szeme átsiklik rajta és végül úgyis a szellemházra koncentrál. Kicsit félelmetesek. Utána ahogy elértük a város szélét még félelmetesebb házak jöttek, mert ezek teljesen kész voltak, laktak is bennük valamennyien, de a semmi közepén voltak, egy út vezetett csak hozzájuk :S na ezeket még nem sikerült sajnos lefényképezni, mert maszatos volt az ablakunk, és csak utána jutott eszembe, hogy a kézmosó lötyi tuti leoldja a mancsnyomokat maszatolás nélkül. szóval utána nekiálltam tájképeket gyártani :) csak sok helyen tükröződik az ablak :( mivel azonban nem hiszem hogy járok arra „ablak” nélkül, meghagytam a képeket, és összeszorított foggal, alig törölve belőle megszerkesztettem őket :P fújdecsúnyák :P
Törökország belső, szárazföldi arca egyébként hasonlít a közel-keleti fakó tájakra, azzal a különbséggel, hogy itt több a növény, valamint sivatagi homok és kövek helyett itt sárga száraz fű van majdnem mindenhol. Meg legelő barik ^__^ tömérdek *__* nagyon aranyosak voltak. Ezt a képet végül csak azért nem törölte a „homályos”t sikoltozó felem, mert másképp nem tudnám megmutatni :P minden fehér egy bárány a képen ^__^ egyébként frissítettem a picasát.
/btw végre vettem egy lámpát (épp most vetette le magát a polcról) meg egy literes üveggel pontott tettem a bögrekeresésre./
Beypazarı egy 40 ezres város ami a répájáról híres :D haha, van is egy naaaaaaaaaagy répa-szobor a városközpontban :D törökország répatermelésének a 60%át adják - ha lehet hinni a wikipédiának - meg ezüstművességgel is foglalkoznak a répatermesztés mellett, szóval soksok szebbnélszebb ezüstékszerre csorgathattam a nyálam és fájlalhattam a szívem. Végül most olvasva, hogy azok az ékszerek ott készülnek, nagyon sajnálom hogy végül otthagytam a fülbevalót ami annyira tetszett :'( későbánat :)
Sétáltunk a városkában, elmentünk egy török "tájházba" és megnéztük hagyományosan hogy élt egy török család. Mondjuk kár hogy csak törökül beszélt a bácsi, nálunk meg senki se volt a toppon, mert egy két szót ha értettünk belőle :P de cserébe csináltam sok képet, biztos ami biztos :) Ittem répalevet, meg citromos és valamilyen szeder üdítőt, ezek mind frissen facsartak voltak, azért mertem őket megvenni. A bazárjukon meg abszolút nem érződött hogy túristákra lennének specializálódva. Normál áron volt minden, vettem is anyának egy sálat, ami akkora hogy sanszos hogy terítő lesz belőle :D
Jó kis kirándulás volt, bebugyolált fejjel oda és vissza is túléltem fejfájás nélkül, szóval baszolút siker :) este meg Ramazán - havuç ismerőse, akivel elmentünk a kék teát meginni múlt héten - tartott baklava partit és oda voltunk hivatalosak (mindannyian az erasmusos csoportból). Pár agyvérzés után - mármint csak nekem és havuçnak sikerült agyvérzést kapnuk attól a plusz két órától amit a ramihoz való jutással töltöttünk, mert mindenki csak kóválygott... meg menjünk vegyünk söööört, - de itt ugye este már nem szolgálnak ki alkoholt, csak az erre kijelölt alkohol boltokban, amiért meg mászkálni kellett... meg random megálltak téblábolni, hogy mindenki megvan, kire várunk még?? pfffff
mindegy, mivel én eleve azt terveztem hogy elmegyek az utolsó busszal így végül az lett belőle, hogy kb megérkeztünk és leléptem :D de a franc akart ottmaradni, tényleg csak azért mentem el hogy ne legyen sértődés :P
najó, mostmár mondhatni 2x fél napot csesztem el blogírással (mert közben csak beszélgetek meg képeket szerkesztek) és remélem ez meg is marad, szóval ennyi volt mára, meg a hétre, szerintem.
Pénteken van a győzelem napja, szóval most csütörtökön megyünk kirándulni és szerdán lesz a vizsga. Rövidebb hét, hosszabb hétvége, azt tervezzük hogy elmegyünk Kappadókiába, ha már Zoli szerint nem érdemes elmenni őt meglátogatni Kayseriben.
Utolsó kommentek