naszóval... egész jól aludtunk mearovommal hála a nagy viharnak, aztán anya felvitt minket pestre, és kikísértek a reptérre ^^ becsekkoltam, felültem a gépre, ahol megállapítottam hogy na ÍGY KELL KINÉZNIE EGY KIS GÉPNEK, nem úgy mint a TAROM repülőnek nehezen nevezhető valamilye.....
A tájból nem sokat láttam, mert felhős volt az ég, cserébe felhőket fotóztam, meg bambultam a térképet. Fékezett már veletek nagyot a repülő a levegőben?? hát velem igen, többször is, borzasztó érzés, főleg ha látod is, hogy a száguldából kb tötymörgés lesz egy másodperc alapp és a felhők leelőznek... aztán amikor meg visszaállította a szárnyakat, hát mint egy hullámvasút :P
Berlin egyébként szép zöld, amit így felűlről láttam, meg amíg kint szuszogtam az esőben, mert bent túl nagy volt a huzat. Amúgy egy 6 szög (belülről nekem akkor még 8nak tűnt) alakú létesítmény, meg van 2 szárnya ami a képen nincs rajta az air-berlin gépeknek, meg egy csak a lufthansa kis-gépeknek.
Amúgy a német becsekkolásnál a tiszt nem hitte el hogy én vagyok az útlevélben.... adnom kellett még 2 dokumentumok... még jó hogy elhoztam a jogosítványom, ott is ilyen csontváz fejem van, és így elhitte hogy létezik hogy valakinek fele akkora arca van XD képletesen is... mert fáradt voltam visszapofázni, hogy most mi van ha lefogytam bakker.........
A következő repülőút már borzasztó volt... 3 gyerek folyamatos bőgése, "elnézést turbulencia..." 20 percenként, a huzat miatt fájos fej, fényre és zajra extra-érzékeny....a legjobb a kaja volt, amiből annyit sikerült kapni hogy alig bírtam megenni... márpedig szerintem ez nagy szó :D Volt előételnek 2, ujjnyi vastad füstölt sonka zöldséggel, aztán spenótos paradicsomszószos ravioli, egy nagy zsömle, hozzá vaj, camambert sajt meg majonézes mártás, 2 féle csoki. Aztán még hoztak sütit is. Kaptam inni is, elsőre furán nézett rám hogy teát is kérek meg gyümölcslét is, másodszor már nem lepődött meg, 3x nem is kérdezte csak adta ugyanazt ^^
Ide gond nélkül beengedtek, pedig azt hittem akadékoskodni fognak a kép miatt ha már a német is belekötött, de nem. Cuccom is meglett, mamát is találtam a barátnéjával. Aztán a két duracelnyuszi alszaladt, én meg alíg győztem velük tartani a lépst O__o oké hogy 10 kg a hátamon meg 23 gurul mögöttem, de basszus akkor is van köztünk 50 év!!!!! 1x kellett átszállni, és konkrétan 40 perc alatt odaértünk bábuska hugához. Persze közben megtanultam hogy a nagyanyám az a törtető zajis fajta öregasszony, aki rángat :D (ugyanis csomó férfi is állt a buszmegállóba a busz meg kicsi, az öregasszonyok a beléjük kódolt törtető ösztönnek köszönhetően hamar feljutottak hangosan kárálva "férfiak!!!" "fiatalok!!!!" "ahelyett hogy segítenének" "ez a jövő" és társai, de bábuskának volt annyi lélekjelenléte, hogy egy másodpercre se engedje el a táskám fülét, szóval ha nem akartam hogy egyedül felemelje a táskát, szóval kellően tülekedve, feldöntve pár embert kaptam a bőrönd után, és raktam fel, meg léptem fel fél lábbal hogy ne tudja a soför becsukni az ajtót... Moszkva városközpontjától kb 30 kmre van dél-nyugatra, de a lehető legjobb helyen, ugyanis ez van a legközelebb bábuska barátnőjéhez és hugához is.
Szóval óraállítással elvesztettem 2 órát, úgyhogy mire ideértünk már 11 volt. Mindenáron etetni akartak, de masszívan ellenálltam ^^ Amúgy táskanyitás után megállapítottam, hogy tényleg felesleges volt tusfürdőt hoznom, mert több mint a fele szétfolyt a táskában, pedig a neszeszerben volt.....
szóval fél órán keresztül mentettem ami menthető, al7amdulillah a könyvekre nem jutott :P de az ajándéknak szánt terítőkre igen.... este beáztattam őket, de mivel fáradt is voltam meg ketten magyaráztak mellettem, nem gondoltam én ezt végig, és reggelre az egész úúúúúgy ahogy volt bepirosodott.... hatalmas *facepalm* ... a franc gondolta hogy a a cérna is színt enged.... szóval frankón piros lett az egész XD. mindegy, majd este szenvedek vele, most megyünk várost nézni :)
Utolsó kommentek