utahu blog

naszóval... egész jól aludtunk mearovommal hála a nagy viharnak, aztán anya felvitt minket pestre, és kikísértek a reptérre ^^ becsekkoltam, felültem a gépre, ahol megállapítottam hogy na ÍGY KELL KINÉZNIE EGY KIS GÉPNEK, nem úgy mint a TAROM repülőnek nehezen nevezhető valamilye.....

A tájból nem sokat láttam, mert felhős volt az ég, cserébe felhőket fotóztam, meg bambultam a térképet. Fékezett már veletek nagyot a repülő a levegőben?? hát velem igen, többször is, borzasztó érzés, főleg ha látod is, hogy a száguldából kb tötymörgés lesz egy másodperc alapp és a felhők leelőznek... aztán amikor meg visszaállította a szárnyakat, hát mint egy hullámvasút :P

Berlin egyébként szép zöld, amit így felűlről láttam, meg amíg kint szuszogtam az esőben, mert bent túl nagy volt a huzat. Amúgy egy 6 szög (belülről nekem akkor még 8nak tűnt) alakú létesítmény, meg van 2 szárnya ami a képen nincs rajta az air-berlin gépeknek, meg egy csak a lufthansa kis-gépeknek.

Amúgy a német becsekkolásnál a tiszt nem hitte el hogy én vagyok az útlevélben.... adnom kellett még 2 dokumentumok... még jó hogy elhoztam a jogosítványom, ott is ilyen csontváz fejem van, és így elhitte hogy létezik hogy valakinek fele akkora arca van XD képletesen is... mert fáradt voltam visszapofázni, hogy most mi van ha lefogytam bakker.........

A következő repülőút már borzasztó volt... 3 gyerek folyamatos bőgése, "elnézést turbulencia..." 20 percenként, a huzat miatt fájos fej, fényre és zajra extra-érzékeny....a legjobb a kaja volt, amiből annyit sikerült kapni hogy alig bírtam megenni... márpedig szerintem ez nagy szó :D Volt előételnek 2, ujjnyi vastad füstölt sonka zöldséggel, aztán spenótos paradicsomszószos ravioli, egy nagy zsömle, hozzá vaj, camambert sajt meg majonézes mártás, 2 féle csoki. Aztán még hoztak sütit is. Kaptam inni is, elsőre furán nézett rám hogy teát is kérek meg gyümölcslét is, másodszor már nem lepődött meg, 3x nem is kérdezte csak adta ugyanazt ^^

Ide gond nélkül beengedtek, pedig azt hittem akadékoskodni fognak a kép miatt ha már a német is belekötött, de nem. Cuccom is meglett, mamát is találtam a barátnéjával. Aztán a két duracelnyuszi alszaladt, én meg alíg győztem velük tartani a lépst O__o oké hogy 10 kg a hátamon meg 23 gurul mögöttem, de basszus akkor is van köztünk 50 év!!!!! 1x kellett átszállni, és konkrétan 40 perc alatt odaértünk bábuska hugához. Persze közben megtanultam hogy a nagyanyám az a törtető zajis fajta öregasszony, aki rángat :D (ugyanis csomó férfi is állt a buszmegállóba a busz meg kicsi, az öregasszonyok a beléjük kódolt törtető ösztönnek köszönhetően hamar feljutottak hangosan kárálva "férfiak!!!" "fiatalok!!!!" "ahelyett hogy segítenének" "ez a jövő" és társai, de bábuskának volt annyi lélekjelenléte, hogy egy másodpercre se engedje el a táskám fülét, szóval ha nem akartam hogy egyedül felemelje a táskát, szóval kellően tülekedve, feldöntve pár embert kaptam a bőrönd után, és raktam fel, meg léptem fel fél lábbal hogy ne tudja a soför becsukni az ajtót... Moszkva városközpontjától kb 30 kmre van dél-nyugatra, de a lehető legjobb helyen, ugyanis ez van a legközelebb bábuska barátnőjéhez és hugához is.

Szóval óraállítással elvesztettem 2 órát, úgyhogy mire ideértünk már 11 volt. Mindenáron etetni akartak, de masszívan ellenálltam ^^ Amúgy táskanyitás után megállapítottam, hogy tényleg felesleges volt tusfürdőt hoznom, mert több mint a fele szétfolyt a táskában, pedig a neszeszerben volt..... 

szóval fél órán keresztül mentettem ami menthető, al7amdulillah a könyvekre nem jutott :P de az ajándéknak szánt terítőkre igen.... este beáztattam őket, de mivel fáradt is voltam meg ketten magyaráztak mellettem, nem gondoltam én ezt végig, és reggelre az egész úúúúúgy ahogy volt bepirosodott.... hatalmas *facepalm* ... a franc gondolta hogy a a cérna is színt enged.... szóval frankón piros lett az egész XD. mindegy, majd este szenvedek vele, most megyünk várost nézni :)

Na, ez egy tartalmas hónap volt ^^ levizsgáztam mindenbőőőőőőőőőőőőől, és sokat ashqaroztam/guráboztam, meg végre láttam mindenféle szeretembereket ^^ meg csöveltem egy újabb hetet a dryas/ursu-chin/ágota lakban ^^

Egyébként ez a vizsgaidőszak életem leghihetetlenebbjére sikeredett... olyan dolgokat bírtam rövid idő alatt a fejembe tömni amiről sose gondoltam volna hogy menni fog... és egy részük meg is maradt.

Közben szakdolgozat témát is váltottam, meg kicsit átgondoltam a következő évet is. Szeptemberben beiratkozom a pázmányra, aztán majd meglátjuk, hogysmint :P

Most pedig újra utazom. Szándékomban áll oroszból felsőfokút szerezni, emiatt megyek ki a nagymamámhoz holnap és leszek kint augusztus végéig, hogy szerezzek egy biztos alapot, amire építve nyelvizsgát tudok szerezni.

Úgyhogy legközelebb majd Kazányból írok :)

khm... hát az úgy volt hogy.... najó úgyse tudom kimagyarázni... egyszerűen nem volt időm blogot írni, amikor meg volt időm akkor meg kapacitásom nem volt :P

A május nagyon tartalmas volt amúgy, egyre többen utaztak el, vizsgáztunk, még utazgattunk is kicsit, és nagyon gyorsan elment! A vizsgáim viszonylag jól sikerültek, de az eredményekben már nem vagyok biztos... Amikor mentünk - Rékával - a diplománkért akkor nem volt eredményünk... ez így nem olyan nagy gond, mert megkerestük a tanárt, aki visszaküldött hogy de ott van, ahonnan visszaküldtek hogy de itt nincs... az arab 15 perces várj egy kicsit 3 órát kostál, és végül a kezünkbe került az összesítő lap, amint mindenki eredménye rajta van... na igazából ez verte ki nálam is meg Rékánál is a biztosítékot, mert olyan emberek is "jobbat írtak" nálunk, akik egész félévben be se jártak, vagy ha ott voltak lövésük se volt miről van szó... és azért a jegy 25%át az órai munka adja... nem a többiek eredményét irígylem, mert majdnem mindenki Bt vagy B+t kapott - ami 78-88% - hanem el tudom képzelni hogy lettek azok a dogák kijavítva... mint ahogy az óráink is megtartva... Tudom hogy nem az én pénzem, ami elment erre a félévre és mit pampogok, de nem szeretem ezt a fajta hozzáállást :P

A koliból is viszonylag egyszerűen kiköltöztem, méri még előttem elment 2 nappal, szóval volt egy kis nyugost alvóidőm is, de addigra se víz se gáz se net nem volt :P szóval amikor a thai centerben megkérdezték hogy tudok e segíteni pakolni egy meditációhoz, ami a városon kívül lesz, pofátlanul visszakérdeztem hogy ottaludhatok?? Miss Nida átadta a szobáját és ott aludtam 3 vagy 4 napot. NAppal pakoltunk takarítottunk gazoltunk, este meg próbáltam haladni a beadandómmal, mert arra kellett a net, igazából amiatt mentem hozzájuk. Sajnos addigra olyan rosszul voltam, hogy nehezen tudtam bármit is megemészteni, és folyamatosan fájt a hasam, így se nappal se éjszaka nem voltam túl hatékony. De nagyon jó napok voltak, nagyon sokat paoztam meg nidáztam, és feltöltődtem :) 

Utolsó este Nóránál voltam, és Polyák Éváék meg kivittek a reptérre, ahova Nóra is elkisért. Szóval úri dolgom volt. ^^ A repülés, na az katasztrófálisra sikeredett :D TAROMmal SOHATÖBBÉ!!!! De másnak se ajánlom XD Hogy lehet eggyel több jegyet eladni mint ahány hely van?? hogy lehet kigurulni a kifutóra úgy hogy még mindenki nem ült le?? ezek költői kérdések maradnak... meg átszállásnál el akarták venni a termoszom... örülök hogy nem raktam bele a bőröndbe, tuti kivágták volna miatta.....

mindegy, szépvoltjóvolt mert visszajöttem a zöld európába :)

ma megnézhettük a NANTA COOKIN' produkciót a jordán egyetemen. gyönyörű volt!!!!

egy kis ízelítő :)

Na a héten minden volt, jó is, rossz is, igazság szerint örülök hogy vége :D Ez a hét meg az év viccével indul, legalábbis szerintem haláli, hogy a május elsejét a munka ünnepét, mivel hét közepére esik, áttették már XD Milyen már, hogy odébb raknak egy szabadnapot, mert a hét közepén volt???? oO Mindegy, szóval ma szünet van, de ez már kellett is, mert az előző két napban csak rohangáltam mindenhova, és aludni se tudtam eleget :)

A suliban se sok értelmeset csináltunk múlt héten, egyik nap spanyol előadásokat hallgattunk (spanyolul.... lásd: nizár lusta volt tanítani) másik nap meg orosz nap volt az intézetben, itt már volt arab fordítás is, szóval nem csak mi értettük :) De ott röhögtünk a brit lánnyal, aki orosz-arab szakos, hogy az ajtón belépőkről akkor is meg lehetett mondani, hogy 1232353556%ig oroszok, ha hidzsáb volt rajtuk :) mert kmekről virít :D olyan büszke vagyok anyámra, hogy levetközte ezt az öltözködési szokást, beszéd és viselkedés stílust :) Nem rossz az, csak aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaannyira nyílvánvaló :D imádom őket :)

Jaaaaa, és nem láttam előtte Bassámot egy hétig, és hogy,hogy nem épp a kajánál sikerült összefutni (megjegyzem ehhez nem csak nekem kellett ott lennem....) és aszongya nekem: rég nem láttalak, milyen meglepő hogy pont a kajánál futunk össze... mindezt azon a bosszantóan incslekedő hangján, sunyi vigyorral kísérve.... nagyon jót nevettem rajta :) Persze másnap órák után csörög a telefonom, bassám: hoztam neked kaját, gyere menjünk el ebédelni :D De most már pao is rákezdett, és végig oltottak , amíg ettünk, sőt prasong végül minden kaját áttolt elém, hogy én mondom mindig hogy bűn kaját az asztalon hagyni, szóval igyekezzek és termljek be mindent, mert már menni szeretne. Na ez volt az a pont, amikor közöltem vala halálkomolyan, hogy készüljön, mert megverem, mielőtt elutazunk. kinevetett, aztán pénteken rájött hogy nem vicceltem, amikor csak a jó reflexeinek köszönhetően kerülte ki a fényképezőm tokját, amit a képébe vágtam (volna, de túl gyors volt). De paot nem lehet ilyen egyszerűen leszerelni, főleg hogy almával támadott :) Ez is pénteken volt, kaptam tőle 2 almát :)

Amúgy meditálni voltunk a holt-tengernél, előtte lemásztunk a vízhez is. Egy jó meredek partot választottunk ami strandolásra totál alkalmatlan, de így érintetlen volt a só, és nem volt annyi szemét :P csináltam képeket, feltettem a jordán mappába. Meg kaptam képeket Selcantól és Paotól is, azok is ott vannak. :) Pöpec volt nagyon, olyan jó aludtam utána, pedig alig sikerült 5 órára lefeküdnöm, mert későn értünk vissza, másnap meg indultunk Kerakba korán.

Felfoghatatlan számomra, hogy 4 JDbe kerül lemenni a rohadt taxival (tömegkközlekedés abba az irányba végképp nincs) a déli buszpályaudvarig, és onnan Kerakba már csak 1,75 JD az út (több mint 100 km). Itt  nincs diákjegy felnőtt jegy, blabla, mindenkinek annyi.

Kerakban konkrétan egyetlen másodpercre se maradtunk duda nélkül :P oké, eleve 7 külföldi (vagyis a szokásos 6 külföldi, meg az áljordán felállás; aztán amikor kiderül hogy magyar, mármint Réka, akkor mindenki álla a földön koppan, hogy debasszusúgynézelkimintegyarab,nemááááá') Szóval a 6 külföldi lány, egy áljordán kíséretében biztos nem mindennapi látvány, főleg hogy nem a turista útvonalon közlekednek, hanem mivel utahushiree nem hajlandó kerülni, átvágnak a városon. De basszus hogy minden szembejövő kezet akar fogni, vagy próbál hozzád érni valahol, vagy lefényképezkedni veled.... hát had ne mondjam milyen baromi fárasztó....

A vár nagyon szép volt, és a vidék is az, szóval Kerak maradt látogatásom után is a kedvenc jordán városom :) Csináltam sooook képet, és egy része ment a Jordán mappába, pár a panoráma mappába, meg van egy új várablak mappa is :) jajnagyonszépvolt :) Selcan minihős volt, egész sok magas helyre fel tudott mászni a fóbiája ellenére is, büszke voltam rá :) Csináltam is róla sok képet :) Aztán tegnap este átmentem a Nórához, csinált borsólevest, ettem két nagy tányérral is! aztán kipakoltuk a lábunkat az ablakon, és beszélgettünk kapuzárásig, amikor is vissza kellett rohanni a koliba :P Szóval 2 napig nulla tanulás, ma is dél van de eddig csak a képeket töltöttem ki, meg blogot írtam. szóval yalla'

Ma semmit, azaz SEMMIT sem csináltam… reggel amikor felkeltem rájöttem hogy ha megfeszülnék se lennék képes bármire az órán, szóval inkább ki se léptem a koliból, mert időpazarlás lett volt. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan koncentrálni 2 hete :( nem tudom mitől van, de sanszos hogy a lámpa-mizéria miatt…. mármint tönkrement az asztali lámpám, de újat venni nem akarok, mert már csak egy hónapot vagyok itt, viszont megőrülök a neonfénytől, meg a saját árnyékomtól az asztalon :’( Ezzel csak arra akartam utalni, hogy ma semmi hasznosat nem csináltam, hiába hagytam ki a sulit :P

Naszóval a túra Réka és Majd (a szobatársa) szervezésében indult, és nekem csak pénzt kellett befizetni. De mivel ugye egy arab keze is benne volt – jelen esetben ez a szobatárs-lány rokona, aki utazásokat szervez, és elméletileg kedvezményt adott nekünk – ezért nem tudtuk mi van az árban, mikor indulunk, és egyéb finomságok… de hát ahogy az arab mondaná, mafimushkila (semmiprobléma). Ráadásul az utolsó pillanatig rohangáltunk egy ember után, mert csak 7en voltunk, és úgy 60 JD kellett volna fizetni, nem pedig 50et. De megoldottuk alhamdulilláh (hál’istennek). Még poénkodtam utolsó nap, hogy mivel párokban vagyunk az utolsó embernek töröknek kell lennie (mert volt ugye 2 magyar, 2 koreai, 2 arab (egy jordán meg egy szír) meg egy török. Végül bejött a duó, csak nem nemzetiséget tekintve, hanem a török Ayseknek lett egy palesztin-finn Ayse társa, akinek a másik neve Ester :) 

Szóóóóval végül 9kor indultunk, és 6 órán át zötyögtünk Wadi Ramig, ami ugye az ország D-i csücskében van, Aqaba mellett a Szaudi határnál. Persze mikor odaértünk, rá kellett jönnünk, hogy mivel a kedves „rokon”, aki ugye 100000% arab, késni fog (első hívásnál a közel vagyunk mndjárt ott leszünk választ kapta a sofőrünk), nincs mit csinálni. Úgyhogy vergődtünk mint a partravetett hal egy ideig, aztán a helyi túravezetőnk, a beduin srác, összevakart minket és elvitt a családjához teázni. Na következő hívásnál az is kiderült egy órával később, hogy már Kerakot is elhagyták, tehát hipphopp 3 óra és itt is lesznek…. nocomment…. Szóval a srác elfuvarozott minket, a völgy bejáratánál elterülő Ramm település melletti hegyhez, ahol megnéztünk egy forrást. Addigra halálomon voltam, mert ugye a kocsiban végig ment a légkondi, aztán kaptunk jó kis arab teát cukorral – vagyis inkább cukrot egy kis teával – amitől még a vérnyomásom is felment, és ezen ilyenkor a fejfájás csillapító se segít, ráadásul ugye ilyenkor romlik a látásom is. Szóval ott könyörögtem a srácnak hogy szerezzen nekem valahonnan citromot, mert feldobom a talpam, ha sürgősen nem kapom meg. Szóval kaptam 3 citromot, egyet megettem magában, rögtön a szemeim is működésbe léptek, és már képes voltam hirtelen mozdulatokra :)

Amikor megérkeztünk a sivatagban a sátortáborba, kaptam meleg vizet is szóval csináltam magamnak jó citromos teát :) Kipakoltunk a sátorban,6 ágy volt benne, de mi 8an voltunk, szóval átcipeltek még kettőt, és összetoltak 4-4 ágyat, hogy minimális hely azért legyen közöttük, szóval így lett 2 hatalmas ágykupac :)

Vacsora előtt elmentünk naplementét nézni, de mivel felhős volt az ég, a napot végül nem láttuk lebukni. Aztán ettünk föld alól elővett kaját (isteni volt), akiknek nem volt teája, mint nekem, azok kaptak cukrot egy kis teával, meg e „főbeduin” magyározott pár általános dolgot a beduinokról, de inkább volt mellveregetős, mint hasznos, szóval nem nagyon kérdeztünk tőle. A sátortáborban volt még egy ausztrál újságíró, és az egyik koreai lányunk diplomata, így kialakult egy palesztinkérdést érintő beszélgetés, amibe minden külföldi becsatlakozott. Alhamdulilláh, ez az én táborom volt, este 10kor aggregátor lekapcsolás volt, és onnantól tilos volt zajongani is. :) Kimentünk csillagokat nézni kicsit, de ugye sok hülye inkább zseblámpázik, minthogy a saját szemét használná, ráadásul amint elszakadtam tőlük, és előrementem hogy csendes és nyugalmas helyem legyen, azonnal elkezdtek hangoskodni hogy hol vagy, ne menj tovább, várj odamegyünk. :P EuJinnek még homokot is sikerült a szemembe rúgnia ahogy feküdtem a homokban, azt hittem meghalok mire kipislogtam a szememből.

De szép volt, sooook csillaggal. Mivel felhős volt az ég, nem lehetett mindent jól látni, de eskü otthon Hetényben 2x ennyi csillag van! Réka is mondta, hogy szerintem nálunk sokkal több csillagot látni, szóval lehet tényleg igazam van. Aztán visszatámolyogtak a táborba, biztos távolságból a sötétben követtem őket, hogy lássam is mire lépek, a homokban azért nem egyszerű haladni, aztán kb le is feküdt mindenki. Na nekem kb. 3 perc volt elaludni, és utána már a szokásos időpontban nyitottam ki a szemeim :) Reggeli előtt sétáltam és fényképeztem egy sort, aztán bezabáltam, és hála Núr diplomatikusan erőszakos, és célratörő beszélőkéjének, egész jó dzsip-túrát és sétálást sikerült kierőszakolni magunknak. Másztunk szurdokban, felküzdöttük magunkat egy 15 emeletes ház nagyságú homokbuckára, ahol fetrengtünk egy órát, aztán bevitettük magunkat egy völgy végébe, hogy onnan majd sétálnánk, ha nem gond. Közben egy adag ember folytatta az esti mi legyen az arabokkal témát, mi meg a Rékával el-elkapva egy két gondolatot a magunk módján tereltük a témát :) Végül a völgyből kiérve szembejött a mini-beduinunk (ezt csak azért így mondom, mert 21 éves, és még nagyon gyerek) és felvett minket, hogy elvisz Ramm-ba.

Visszakaptuk a csomagjainkat, aki akart tevegelt, én meg a fényképezőgép arzenállal próbáltam mindenkit lekapni :) aztán aki akart evett, mi Rékával a hozott kajánkat majszoltuk :) A hazaút lényegesen rövidebbre sikerült, sanszos hogy a sofőr bácsi is meg akarta nézni a RealMadrid meccsét, mert 4 óra alatt hazaértünk XD de sebaj, mert legalább több idő volt fürdésre, meg fénykép cserélgetésre :) Ja, feltöltöttem a képeket:

https://picasaweb.google.com/109658189586422657042/WadiRum# 

Röviden és tömören, a tegnapi nap katasztrófa volt. Olyan igazán halálosan rossz meg bántó dolog nem történt, sőt volt egy csomó jó is benne, de ha a holnap tegnapra virradna, világgá mennék, az fix…. lajstromba véve a károkat: valaki rálépett a telefonomra, aminek széttört a kijelzőt védő borítása, de maga a kijelző is megsérült…. újabb öt évet öregedtem miután Omar visszahozott Ammanba (nem tudom írtam e erről anno, de egy hazafuvarozás után megfogadtam hogy ebbe az autó sohatöbbé), napszúrást kaptam, kifújta az agyamat a szél, egy taxisofőr faszságait hallgattam egy órán át, és még le is húzott 50!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! JDvel, még jó hogy nem az én pénzem volt…..

 

ezt a zsuuuzstól kaptam, már vagy kb 15x megnéztem de még mindig fetrengek a röhögéstől....... mert 10000000000%ig ilyenek :):):)

hál istennek, a nembeszélősdi egy hét alatt lecsengett, csak nem bírták ki, mármint a radírpók az elejétől normálisan beszélt velem, ha egyedül voltunk. Mais tartotta magát a legtovább, de aztán ő is belefáradt szerintem :) mériazméri továbbra is, de amióta van füldugóm jelentősen javult a kapcsolatunk, mert nem morgok minden reggel....

Tanulás van mostanában, meg sokaveés a thai centerben :) meg prasongszeretés :) önző dög, de attól még imádom :) Főztem chili con carnét nekik, és a radírpóknak is adtam, és tetszett neki nagyon. Jó hogy hétvégente gyakran csak ketten vagyunk. Vele szeretek beszélni :)

Daisuke nagyon gyenge lett, kék halállal kel és fekszik, és nem tudom pontosan mi a baja. Gyanítom a wifi kapcsolójával van a gond (nem is a wifivel), még a gépet is szétszedtem, de közelebb nem jutottam a problémához. Apa mondta, hogy állítsam át a ventilátor teljesítményét, és véletlenül ráakadtam egy wifi-switch gondbra, amit likvidáltam azzal a lendülettel. Azóta még nem fagyott le, de egy hét múlva okosabb leszek. A héten téyleg féltem attól, hogy "ez lesz az utolsó...." mert volt hogy 8x fagyott le egymás után, szóval volt hogy napokig nem használtam. jaaaaaaaaaaaaaaaaj, nem tudom mi lesz velem, ha elfárad mielőtt hazamennék. Daisukeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, szeretleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek!!!!!

na, tegnap nem bírtam tovább, és  minden haragomat meg idegességemet összesűrítve kivágtam őket a szobából... persze anya tanusíthatja, hogy nem voltam olyan durva mint szoktam lenne, és még nem is vágtam igazi dühös fejet.... de azért kibújt az igazi énem, ilyet szerintem még csak a szüleim, ditti meg balázs látott... A takarodjot még arabul is tudom, úgyhogy kellőképpen durva voltam, nem is mertek visszaszólni, csak kiaraszoltak tányér nagyságú szemekkel a sokktól... méri közölte velem hogy megijesztettem, mire hasonló hangsúllyal őt meg aludni zavartam el.... ezek után csend lett és nyugalom érdekes módon. De ma nem beszélnek velem... szóval lehet elvetettem a súlykot. de könyörgöm.... éjfél van, próbálok anyámmal beszélni, ezek meg itt zsonganak üvöltöznek, egy mukkot se értek... és erre a drága szobatársam nekiáll nekem könyörögni, hogy küldjem el a másik kettőt mert aludni akar..... hát elküldtem.... meg őt is....

mindegy, én nem fogok pitizni nekik, mert szépen kezdtem, de meg se hallották....

 vissajött a kedvenceeeeeeeeeeeeeeeeeem :)

Szóval ez az a kirándulás volt, ami a havazás miatt elmaradt két hete, és már maga a jegyáttevés is felért egy kalanddal anno :) Most i lehetett idegeskedni, mert persze csütörtökre látványosan lehült az idő, szakadt az eső, kicsit féltem is hogy a mudíra megint nem fog minket kiengedni... DE végül még este mondták hogy minden rendben, reggel ez a mushrifa fog nekünk ajtót nyitni meg ilyenek... úgyhogy viszonylag nyugodt szívvel feküdtem le, hogy 4kor felkeljek a jégeső hangjára XD aztán 5kor hívot az egyik török lány, hogy akkor mivan, mondom milenne, petra délen van, jobb az idő, nekavarj :)

Igazából a készülődéssel elszámítottam magam, nem számoltam bele a török-faktort, miszerint 15 perc késés nélkül érkezni felvágás, vagy mifene.... szóval ott álltunk ketten a mushrifával, aki jogosan volt dühös, csak nem a jó emberen vezette le :P szóval 50kor el is hagytuk a kolit, szakadó jégban lecaplattunk a lakatra zárt főkapuig, és mázlinkra pont jött egy őr, és fejét vakargatva végül kiengedett. Mondanom se kell, hogy ez a kb 6 perc séta elég volt arra, hogy a gatyám térdig vizes legyen és a cipőm teljesen beázzon :P Taxira vadászva álltunk végül ázott verébként a fő úton 6kor, amikor elállt az eső, és lehetett látni hogy felket a nap. Mire leértünk Abdaliba (városrész neve), már szépen sütött a nap, de amiko megntünk ki a vársoból, lehetett látni, hogy csak néhány alacsonyabb városrésznek jut a napból a többi dombon meg vihar van. Szivárványt is láttam :)

A buszút hosszú volt és hideg, levettem mind a cipőm, mind a zoknim, és próbálkoztam a megszárításukkal, dehát esélytelen volt. Megállónál Ali szerzett nekem 2 zacskót, felvettem a pótzoknim, arra a zacskót és végül arra a vizes zoknit és cipőt. Egyébként valamit száradt, mert a sivatagban 100 ágra sütött a nap, és kiraktam előre, ahol sütött rá végig. De olyan szélvihar volt, azt hittem elszáll a busz... ezt a sofőr is így gondolta, mert vagy 5 telefont megeresztett, hogy jesszus elszállunk :D persze végül alhamdulillah megérkeztünk :) 4 feltaxiztunk a hostelbe ledobáltuk a cuccainkat, aztán visszataxiztunk, és utána csoportokra szakadva megpróbáltuk felfedezni a sziklavárost :) Hülyával meg Züleyhával kezdtem, aztán valahol egyszercsak beértük a két kínai lányt meg Paot (ő thaiföldi, ő csinálta a gyönyörű képeket, amiket feltöltöttem az albumomba a sajátjaim után), és így caplattunk el hatan a világ végére :) A völgyben csak szél volt, lépcsőzés közben még melegünk is volt, de amint kiértünk a Kincstárhoz,vagy mihez, azt hittük megfagyunk, olyan jeges szél volt. A sziklákra csak kapaszkodva mertünk kiülni, mert nem lett volna jó lezuhanni, még a világ végén se :)

Persze - tudom hogy hülye vagyok - de felcsesztem az agyam pár dolgon. pl... egyértelműen megírtam mindenkinek, hogy hideg lesz... erre a két kínai nem eljött egy szál semmiben, ráadásul az egyik cipőjének a sarka letört, és képes volt kidobni!!!!!! és papucsban folytatni!!!!! pedig nem volt nagy különbség a két cipő között, csak felidegesítette magát. no comment... a másik.... mondom nekik drága lesz az étel, akartok ottani vacsorát, ennyi meg ennyi... a válasz NEM, fúj milyen drága. Mondom ok, akkor hozzatok magatokkal kaját, mert a bolt is drága. Okéoké... na?? ki állt neki alkudozni a tulajjal este nyolckor, hogy most azonnal főzzön valamit mert éhen halnak, és egyébként is ez drága, csak ennyit hajlandóak fizetni?!?!?! hát a 11ből 7 ember... azt hitte, ott süllyedek el szégyenemben. Szóval felsunnyogtam aludni. Arról nem is beszélve, hogy képesek voltak felkelteni, hogy megkérdezzék akkor holnap mi lesz.... szombat baszki, mi lenne.......... milyen kérdés ez?? mondom miért, mit akartok, hát ők nem tudják. Mondom akkor jóéjt, én holnap 8kor elhagyom a helyet, lehet jönni velem, odaadtam nekik a jegyet, hogy legkésőbb a buszon találkozunk 4kor.

Másnap 12re érett meg bennem a gondolot, hogy a törököknek nem kellett volna odaadni a jegyet, és azt kellett volna mondani, hogy a busz 15:30kor indul, hogy ott legyenek... hát nem csalódtam, 4kor ott kellett könyörögni, hogy várján már még egy kicsit.....

Szóval másnap fejfájással ébredtem, arra hogy ráz az egyik kínai, hogy nem azt mondtad 8kor mész... a kínaiakban 0 tapintat van, azt kell hogy mondjam. Egyszerűbb volt összevakarni magam mint elmagyarázni neki, hogy most majdnem lehánytalak mert olyan rosszul vagyok, és kösz a kedves ébresztést...

Aznap is a 2 kínai lánnyal voltam, meg Paoval, felmásztunk a szamaras hegyre, meg lejöttünk a másik oldalt :) ez ugyanaz az út volt amit anno a szamárral és a másik 3 idegesítő pasival tettünk meg. Rettenetesen hideg volt, és erős volt nagyon a szél. Mondanom se kell az egyszál semmi, meg a papucs, az amúgy se nagy lelkesedésüket csak tovább csökkentette. De én többször is felajánlottam hogy nem muszáj együtt menni, én szeretek egyedül sétálni. Hát sajnos valamiért ragaszkodtak hozzám, szóval totyogtunk tovább. Hála Paonak, aki ugyancsak unhatta a dolgot, hosszabb útvonalon mentünk és végre valami újat is láttam. A hátsó barlangok mind lakottak. A túristák nem szoktak odáig eljutni, és az össze beduin, aki napközben tevét/szamarat kényszerít az emberek alá, ott lakik. Le nem mentünk, majd legközelebb, ha fiú is lesz velem, mert nem szeretnék eltűnni egy barlangban, mondjuk bobmarley társaságában (jaaaaaaaa, amúgy most direkt ajánlatot kaptam az egyik beduintól, hogy költözzek oda és legyek a felesége, de mondtam hogy jó nekem ammanban :P ). Szóval csak az egyik dombról néztünk le arra a völgyre, és csináltunk képeket.

A hazafeleút viszonylag izgalmak nélkül telt, és a koliba is beértünk 8ra!!!! királyak voltunk. A fürdőben (ahol végül hideg vízzel kellett megmosnom a hajam) szembesültem a ténnyel hogy olyan szinten leégtem, hogy az nagyon fog fájni. Már este elkezdett húzodni, azt álmodtam éjszaka hogy valaki a fejemen ül.... Még Atef is elment mellettem ma, nem ismert meg barna fejjel :D mára már jobb, csak simán bebarnult. De negatív panda, mert napszemüveg volt rajtam :)

nya, ennyi.

picasaweb.google.com/109658189586422657042/PetraMarcius

szóval újfent megdögleni sincs idő, de azért elmentem Petrába a hétvégén... Holnap ha levizsgáztam, írok bejegyzést, mert ez megér akár kettőt is, de most tanulok... addig lehet képeket nézni :) Meg szurkolni :) 

aaaaaaaaaaaaaaaaaaa, Sihaya végre megtanult meditálni :):):):)

szóval eredetileg petrába mentünk volna a hétvégén, de mivel konkrétan ammanból nem lehet kijutni, ezért a dolgot el kellett halasztani :P Hogy miért megint petrába?? hát miért ne, szép hely, szép emlékek :)

Szóval a szállás le volt foglalva (előleggel) és a buszjegy meg volt véve mind a 11 embernek, szóval sok pénzt buktunk volna rajta.... Egyébként minden azzal indult, hogy ez egy börtön ugyebár XD És írni kellett egy levelet (az őrök/mushrifák köteleztek rá) a börtönigazgatónak/mudirának, hogy ugyan engedjen már ki minket hajnali fél 6kor, mert a busz ha ott vagyunk, ha nem elindul 6:30kor, és valahogy le is kéne jutnunk az alsó városba…. Na erre kicsörgettek minket (Aiysát, a török lányt, meg engem) szerdán délután, hogy az igazgatónő elutasította a kérést a rossz idő miatt (addigra már fél napja esett az eső, néha hóvá változva). Mi meg lementünk rinyálni, hogy de akkor hogy jutunk el a buszig meg ilyenek. Mondta a mushrifa, hogy igazából el se kéne indulni, mert ő biztos benne hogy az egész országban rossz lesz az idő.  Itt mondjuk elkezdtünk vele vitatkozni, mert tény hogy északon egységes szokott lenni az idő, de megnéztük, és délen a rossz idő annyit tesz, hogy csak 15 fok van. Szóval átmentünk a mudirához is, és ott is vitatkoztunk egy sort, mert igazából az volt a bajunk, hogy azt mondták menjetek isten hírével, aludjatok kint valakinél ha akartok, de mi ki nem engedünk benneteket. Szóval az a bosszantó ebben, hogy nem hajlandóak kinyitni az ajtót 5:30kor…. és  mind a 7en aludjunk kint valakinél, mint ha ez ilyen egyszerű lenne.

De közben szinte már csak havazott, szóval el is bizonytalanodtunk, mi van ha tényleg rossz idő lesz Ammanban, és a busz nem fog elindulni? Mert aznap lemondani a szállást már nem lehet :P Szóval megindult a levelezés és telefonálgatás, hogy mindenkinek jó e ha átrakjuk a túrát két héttel későbbre, mert a jegyeket nem váltják vissza (max átrakják más napra) és a foglalásra befizetett pénz meg el fog veszni, ha lemondjuk. Akit elértem, az beleegyezett a cserébe, szóval többség dönt elven, Ghadeer és Mais segítségével átraktuk a szállást 16. péntek éjszakára, és megbeszéltük a JETT buszosokkal hogy ha holnap bemegyek, akkor átteszik a jegyeket.

Másnap reggel hószünetre virradtunk :D konkrétan lezárták az egyetemet, a mushrifák alig akartak kiengedni, ott lobogtattam nekik a jegyet, hogy ezt akkor is át kell tetetnem máskorra…. fúúúú, direkt a vékony cipőmet vettem fel, mert az lyukas és (befolyás helyett, és már a következményekre gondoltam) kifolyik belőle a víz… és igazam lett, 5 perc múlva konkrétan térsig csurom vizes voltam :P mert ugye járda nincs, az úton meg térdig érő víz folyik,és ha közlekedni akarsz választhatsz a bokáig érő és a térdig érő víz között…. és most egy picit sem túloztam :P szóval lebuszoztunk (Réka elkísért) Abdaliba, és áttetettük a jegyeket, de vsszafele taxival jöttünk. Na itt jött a kellemes meglepetés :P nem akartak beengedni az egyetemre, hiába mondtunk hogy itt lakunk, csak mutogatták, hogy le van lakatolva és nem tudják kinyitni (na persze). Szóval bemásztunk :P de addigra konkrétan nem tudtam fogni a kezeimmel, és semmit sem éreztem a lábamból. Méri vetköztetett le, mert nem tudtam megfogni a cipőfűzőt hogy kikössem, mert a nadrágot se tudtam levenni, mert combközépig vizes volt. Pfúúú, bedugtak az ágyba egy órán keresztül csak meredtem magam elé :P De csináltak nekem teát meg szendvicset :) aztán meg este néztünk Szinbádot Rékával.

Ma meg konkrétan semmit sem csináltam, a nap nagyrészét átaludtam a fejfájásom miatt, pedig fordítani akartam, de használhatatlan vagyok. Most meg lefekszem :P

 na, csináltam magyart is :)

Rettenetesen fáj a fejem, már 3. napja… de mint a mosottszar, vagy még az se… mindenkivel veszekszem, ingerült vagyok, kialvatlan és feszült. És a tanulnivaló csak halmozódik és halmozódik :P Sosincs vége :P

Viszonylag jó hetünk volt. Úgy kb minden órára normálisan fel tudtam készülni, aludni azt mondjuk nem sokat aludtam, de legalább tudtam követni az órát. Rékával továbbra is felesben olvassuk a Leila-Luda regényt, igazából foggalmam sincs hogy tudnék egyedül ennyit elolvasni. :( hatalmas ugrás volt ez nekem. Ha belerázódom lehet könnyebb lesz, de egyelőre alig alszom, és nincs idő a szavak tanulására, pedig az lenne a lényeg :P

Szervezem az utazásunkat Petrába (igen, már megint ^^) és ezzel a legozással teltek a mindennapjaim (ki, hova, hány ágyas apartman, olcsó legyen, mindenkinek jó legyen (na ilyen a világon nincs), blablabla…)

De mikor végre sikerült valami optimálisat kitalálnom, mindenkiből kicsikarnom egy igent, és lefoglalni a szállást (ami 11 ember összeterelésénél szerintem nagy szó), meg megvenni a buszjegyeket…. megindult a varia….. mert mééééééééééééééért ne. Mindegy közöltem velük, hogy kiverem belőlük a pénzt ha nem jönnek, szóval jobb ha jönnek és élvezik……….

Előbb voltam a musrifánál, mondtam neki hogy az szép és jó, hogy 7kor nyit a koli, de nekünk akkor is muszáj 5:30kor dobbantani, mert nem tudunk petrába teleportálni (dejóislenne), úgyhogy most írnom kell egy kérvényt az igazgatónak rajta a neveinkkel, hogy ekkor és ezért akarjuk elhagyni a kolit, ugyan engedjenek már ki…. mert ugye máfimushkila :P rögtön vissza is kérdeztem bukra (holnap), erre rámnéz megbotránkozva, hogy dehogy, MA. XD nem akartam visszaszólni, hogy baszki csak téged utánoztalak.

Csináltam gulyás levest a thai centerben :) naaaaaaagy kondérral, vagy 20 ember evett belőle végül, és még maradt :) Az araboknak nagyon ízlett, viszont a thaiföldieknek nem annyira, Prasong hősiesen küzdött, de végül nem bírta megenni XD mondjuk saját szám íze szerint csináltam, és jó paprikás lett, lehet az volt a baj. jaaaaaj haza akarok menni és anya gulyáslevesét enniiiiiii, az a legjoooooobb. :)

Mamával is sikerült összevesznem, mert nem tisztáztuk rendesen a múlt héten, hogy engem tilos csak úgy felhívni. Ezt egyébként mindenkinek megtiltottam nem csak neki, anya-apa-dani mindenki rámpötyög, ír valamit mielőtt hívni akar, hogy ne patkoljak el idő előtt. Mert általában ugye zenét hallgatok bedugott füllel, a skypehang meg max hangerőn szólal meg monden figyelmeztetés nélkül. És egyszer vagy a szívem fog megállni, vagy megsüketülök, esetleg mindkettő. Még rosszabb volt a helyzet, amikor mama hívott. Mert ugye a skypeot nem érdekli, ha le van némítva a géped…. feloldja azt, és üvölt… meg nem süketültem az igaz, viszont szívrohamot kaptam, és sikeresen felébresztettem mérit, pedig már éppen nyugtom volt tőle :P ráadásul, mamát nem lehet kinyomni :) mármint megpróbáltam, épp lenyugodtam, hogy oké csak félig tér magához a csaj…. hát megint csörög… annyira lesokkoltam, hogy teljesen felébredt, mire végre felvettem, és olyan jóbunkófejeseszter stílusban leoltottam mamát, hogy basszus most miért. Mondjuk mamáért se kell a szomszédba menni, megsértődött és letette a telefont… másnap próbáltam neki írni mailt, hogy tisztázzam mi azzal a baj, ha csak úgy csörög az a szar 23:30 perckor, de szerintem nem értette meg, mert csak annyit írt vissza, hogy soha többé nem zaklatlak. Mindegy, még lemeccselem én ezt vele.

na most hirtelen ennyi tellett, ez is csak wordbe, mert nincs net, és emiatt nem tudok fordítani :P 

Hát eltelt megint egy hét, voltak benne rossz napok, rosszabb napok és mégrosszabb napok :D még szerencse, hogy tegnap véget ért, mert lassan térnyleg nem volt hova fokozni :P A nyelvtan nem megtanulhatatlan, a csoport jó, az órákat értem és tudom követni, a tanárok is jók, úgy látszik a negatív (menekülő) hozzáállás végül inspirálta Nizart, és elkezdett jó tanárként viselkedni... Sőt, egész jó órákat tart!!

De az én szívszerelmem továbbra is Dalal. Jaaaaaaaaaaaaj, olyan aranyos volt a héten, írt mailt, mielőtt jött be a suliba, hogy ma jönni fog majd találkozzunk. Reggel a lépcsőn ülve talált (azt tudni kell, hogy a méritűrőképességem rosszabb mint volt, szóval reggelente menekülök a koliból, és bent csövelek a suliban), és rögtön rázúdítottam egy csomó kérdést.  Tök aranyos volt, mert meghallgatott és még fel is ajánlotta, hogy segít bármikor!! Szóval a következő óra végén kapott is egy szívhez szóló smst, miszertin, most azonnal kérem a segítséget XD. De hihetetlenül türelmes volt, és elmagyarázott mindent. Sőt, a következő órában egyszercsak kopogtak az ajtón, és ki lettem hívva ^^' utánanézett, és kiírta az egészet egy lapra, amit odaadott. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, annyira szeretem őt. Jól megbeszéltük egyébként kiket utálunk, ott röhgtunk a folyosón, mondta hogy ő azt a nőt utálja aki kidobott a csoportjából, én meg mondtam neki, hogy én meg azt a férfit, akinek a csoportjában vagyok. :D aztán 5 percig tényleg csak szakadtunk a röhögéstől :) imádom Na, ez volt a hét fénypontja.

Szóvaaaaaaaaaaaaal, innentől csak romlott minden. Mert mint már mondtam úgy általában nincs gond a szinttel. Viszont rengeteg a fordítani való. Még így is hogy felezünk a rékával :( Alig alszunk, csak fordítunk és fordítunk, szavakat meg nem tudunk tanulni. Minden órára külön kell készülni, mindig mással, és semmire sincs se idő, se kapacitás :P

Aztán voltam a Nórával enni-inni-beszélgetni. Jó volt, leszámítva azt a kis gigszert, hogy utána hálát kellett adnom az égnek, hogy a koli 100 méterrel lejjebb van és nem följebb, így haza tudtam gurulni.... bááár, a 2ra feljönni már nem volt olyan mókásan egyszerű....

Aztán volt a thai centerben is (thai centeres képek frissítve) és segítettünk pakolászni a parti előtt. Utána én már nem sokat, mert addigra annyira fájt a fejem, hogy kb magamról se tudtam :'( annyira szét voltam esve, hogy képes voltam otthagyni a táskámat, minden iratommal, kulcsommal és pénzemmel együtt.... a koliban a szobám ajtajában kezdett el derengeni hogy valami hiányzik...... dehát addigra 8 óra volt és a börtön bezárt... Felhívtam Nidát, mondta hogy nyugi táska itt, aludj. Hát kb szószerint engedelmeskedtem, kinyitottam az ablakot (szellőzzé' csak, becsuklak mindjárt) és ledőltem egy kicsit. Na ebből az lett, hogy hajnali 3ra az utolsó hajszálamig ítfagytam, a kint tomboló hóvihar miatt, szóval eltámolyogtam az ablakig, pislogtam kettőt kifelé hogy nahát, és visszatámolyogtam, hogy aztán még aludjak 7 órát. alhamdulillah a hányinger elmúlt, és már a fejfájás se volt halálos.

Ma meg fél 3kor feküdtem le, és reggel nem bírtam rávenni magam hogy bemenjek az első órára, csak bámultam az asztal mellől az özönvizet, és úgy döntöttem inkább fordítok a szobában. A 2. órár végül be kellett mennem, mert Prasong elhozta a táskám, de kb szarrááztam mire beértünk (réka eljött értem :) ) 

És van 3 történetem is amit el akarok olvasni, de még mindig nem jutottam el odáig :'( 

Hát is nem túl problémamentesen, de megkezdődött a másidik félév. :) Átugrottam az ötös szintet, elméletileg tanári engedéllyel, de a 6A csoport tanára kidobott a csoportból, mert nem írtam tesztet ^^' szóval átkerültem a Bbe. Ami csak azért baj, mert ég és föld a kettő, és a másik csoportban sokkal jobban rá lettem volna kényszerülve a tanulásra :( mindegy, ebben a félévben több időm lesz, és jobban is fogom beosztani :)

jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, ma néztem narutot, és szerelmes vagyok minatoba és kushinába is :) tökéletes páros :) pont jó szülők narutonak. na OFF vége.

Méri egy cseppet se változott, ja de lett, fufruja. De a szokásai ugyanazok, amitől egy kicsit elszoktam, szóval az első éjszaka nehezen aludtam el, de másnap már nem volt gondom. Viszont nem hajlandó fuszhában beszélni, és amiyyében is direkt hadar, aztán meg szinpadiaskodik, hogy miért nem értem, és lehülyéz.... dehát ezen nem lepődtem meg.......

Ghadeer nagyon hiányzott már, ő mindig odafigyel rám :) belé is szerelmes vagyok a változatosság kedvéért, túl sokfelé osztom a szívem :) A török lányoknak is nagyon örültem, meg rékának hála megismertem egy új koreai lányt is. BTW réka is arab szobatársat kapott, aki nemcsak hogy muszlim, de tisztaságmániás is... viszont tanított a TASOLban, ahol tanulunk, és van türelme fuszhában beszélni a rékával. Iríííígy vagyok :)

Elbúcsúztattuk Timet egy naaaaaaaaaaaaaaagy ebéddel, utána meg elmentünk Rékával a követtségre, ahol a változatosság kedvéért tovább ettünk... szóval most konkrétan haldoklom 36 órája. Bár ma 2 órát is meditáltam a thai centerben, utána jobb lett, de még mindig rosszul vagyok ha kajára nézek :P pedig már korog a gyomrom rendesen. Holnap zöldségnapot tartok és az majd helyrehoz inshallah ^^

nya, ezennel beértem magam, és igyekszem rendszeresen írni :)

nya, a link a képekről: picasaweb.google.com/109658189586422657042/DryasomAmmanban# 

30-án éjszaka érkeztünk meg, 4kor már kint voltunk az érkező résznél, de megbeszéltük, hogy ott maradunk a reggeli buszig, mert éjszaka úgyse tudunk hova menni Ammanban, éttermeket se tudok hajnalban, utcán lézengeni nem tanácsos, és még a taxi is drágább a sötétben. Szóval a 6:30as busszal mentünk be, kb 7:30ra voltunk az egyetemnél. Felvertük a Rékát (nála volt a kulcsom a hűtő miatt), aztán kipakoltunk. Ditti szunyókált kicsit, de az kb arra volt elég hogy még fáradtabb legyen. A mushrifák meg köcsögök voltak azt mondták nem maradhatunk sokat.... Szóval elmentünk a szakadó esőben Citadellát nézni. Bár inkább vánszorogtunk, de legalább szarrááztunk :) Utána visszamentünk felrakni a ruhákat a radiátorra, és átcuccolni Sarahoz, a koreai lányhoz, aki megengedte hogy ott lakjunk 3 éjszakát. Persze ezek se mentek zökkenőmentesen, meg nem akartuk őt se ugráltatni nagyon, ugyanakkor ő se mindig akkor volt otthon, amikor a legjobb lett volna, szóval egyre nyűgösebbek voltunk, össze is vesztünk, mert jól otthagytam dryasomat amíg beiratkoztam, és fejbe jól kitaláltam, hogy az lesz neki a legjobb, csak valahogy ezt nem sikerült a tudtára adnom, és teljesen hátrahagyva érezte magát, jogosan. De elintéztük a beiratkozást, találkoztunk Timmel, megjártuk a gyönyörűen zöld!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jerasht, majd kiköltöztünk egy Hostelbe :) Nagyon pöpec volt, szeretem ott lakni!6,5 JDért volt net, reggel, konyhahasználat, melegítő és még jó társaság is. Másnapra már dryasom se zavarta az utcazaj :) Voltunk piacon is, gazdagabb lett egy zajos élménnyel, meg egy rakat ruhával ^^

Aztán elmentünk Petrába Eu Jinnel, egy másik kopreai lánnyal. Ott is aludtunk, és majdnem mindent bejártunk. Szerintem ditti dupla távot mend, mert mindere felmászott, ami csak egy kicsit is lépcsőre emlékeztette :D márpedig petrában abból aztán sok van :D olyan izomlázunk volt hogy ihaj :D második nap még egy szamár is a nyomunkba szegődött, hozva a gazdáját, és két másik beszédes öszvéres fazont. Néha nem tudtam eldönteni hogy most viccesek vagy bosszantóak, de a végére kifejezetten a másodikra szavaztunk mind a 3an. De a himár nagyon édes volt :)

A MALÉVnak hála "nyertünk" még egy napot, szóval nem kellett reptéren éjszakázni, és még Abdullah király mecsetét is megnézhettük belűlről :) Aztán alhamdulillah dryasomnak Kairóban is szerencséje volt, és kapott egy hotel szobát, hogy ne kelljen 15!!! órát csövelnie a reptéren. Szépvoltjóvolt :)

nyaszóval, összeszösszentek pár bejegyzést, hogy utolérjem magam, és akkor hátha megint rendszeresen fogok írni... XD hahahaha.... :D

Szóval így utólag visszagondolva nem értem hogy éltem túl a vizsgaidőszakot, de alhamdulillah vége van :D Igaz az utólsó tárgyból megbuktam, de majd következő félévben az is bepótoljuk :) szóval mafimushkila :)

Közben jártam akumpunktúrára, és szerintem annak köszönhetően sikerült nem beledögleni. Sőt a gyomrom is helyrejött, és most is jól érzem magam, meg erősebb is lettem. Szóval hajrá új félév, én felkészültem (mérire mondjuk nem eléggé, most vissza kell szoknom....).

Jelente az összes megszerezhető jegyből sikerült begyűjtenem, szóval teljes a skálám :) 1-5ig minden volt :) A szigorlat 4es lett, mert belehúztam a közel-keletbe :) ekkora mákot :) Deeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! előtte azt álmodtam, hogy kifolyta az agyam az asztalra, és ráfolyt a füzetre, és ott örömködtem, hogy ez milyen jó már, hátha magába szív valamit a jegyzetből, aztán meg azon pánikoltam hogy hogy rakom vissza, úgy hogyne vérezzem össze az ingem... na csak ennyire sikerült kikészülnöm :)

Nagyon jókat ettem otthon, meg sokat fetrengtem. Sajnos keveset anyáztam meg apáztam, de majd bepótoljuk (főleg ha végre veszek egy mikrofont :P) Kutyázni, na azt nem csináltam. Vagyis egyszer kimentünk Danival megetetni a böhöm dögöt, meg a fázós bárányt, és konkrétan negyed órán keresztül üvöltöztünk velük, meg rugdostuk őket, hogy ne marják egymást halálra.... :P borzasztó volt, el is vette a kedvem...

Aztán anyáék felvittek minket a reptérre, és dryasommal nekiindultunk Ammanba 29-én éjszaka :)