Szóval ez az a kirándulás volt, ami a havazás miatt elmaradt két hete, és már maga a jegyáttevés is felért egy kalanddal anno :) Most i lehetett idegeskedni, mert persze csütörtökre látványosan lehült az idő, szakadt az eső, kicsit féltem is hogy a mudíra megint nem fog minket kiengedni... DE végül még este mondták hogy minden rendben, reggel ez a mushrifa fog nekünk ajtót nyitni meg ilyenek... úgyhogy viszonylag nyugodt szívvel feküdtem le, hogy 4kor felkeljek a jégeső hangjára XD aztán 5kor hívot az egyik török lány, hogy akkor mivan, mondom milenne, petra délen van, jobb az idő, nekavarj :)
Igazából a készülődéssel elszámítottam magam, nem számoltam bele a török-faktort, miszerint 15 perc késés nélkül érkezni felvágás, vagy mifene.... szóval ott álltunk ketten a mushrifával, aki jogosan volt dühös, csak nem a jó emberen vezette le :P szóval 50kor el is hagytuk a kolit, szakadó jégban lecaplattunk a lakatra zárt főkapuig, és mázlinkra pont jött egy őr, és fejét vakargatva végül kiengedett. Mondanom se kell, hogy ez a kb 6 perc séta elég volt arra, hogy a gatyám térdig vizes legyen és a cipőm teljesen beázzon :P Taxira vadászva álltunk végül ázott verébként a fő úton 6kor, amikor elállt az eső, és lehetett látni hogy felket a nap. Mire leértünk Abdaliba (városrész neve), már szépen sütött a nap, de amiko megntünk ki a vársoból, lehetett látni, hogy csak néhány alacsonyabb városrésznek jut a napból a többi dombon meg vihar van. Szivárványt is láttam :)
A buszút hosszú volt és hideg, levettem mind a cipőm, mind a zoknim, és próbálkoztam a megszárításukkal, dehát esélytelen volt. Megállónál Ali szerzett nekem 2 zacskót, felvettem a pótzoknim, arra a zacskót és végül arra a vizes zoknit és cipőt. Egyébként valamit száradt, mert a sivatagban 100 ágra sütött a nap, és kiraktam előre, ahol sütött rá végig. De olyan szélvihar volt, azt hittem elszáll a busz... ezt a sofőr is így gondolta, mert vagy 5 telefont megeresztett, hogy jesszus elszállunk :D persze végül alhamdulillah megérkeztünk :) 4 feltaxiztunk a hostelbe ledobáltuk a cuccainkat, aztán visszataxiztunk, és utána csoportokra szakadva megpróbáltuk felfedezni a sziklavárost :) Hülyával meg Züleyhával kezdtem, aztán valahol egyszercsak beértük a két kínai lányt meg Paot (ő thaiföldi, ő csinálta a gyönyörű képeket, amiket feltöltöttem az albumomba a sajátjaim után), és így caplattunk el hatan a világ végére :) A völgyben csak szél volt, lépcsőzés közben még melegünk is volt, de amint kiértünk a Kincstárhoz,vagy mihez, azt hittük megfagyunk, olyan jeges szél volt. A sziklákra csak kapaszkodva mertünk kiülni, mert nem lett volna jó lezuhanni, még a világ végén se :)
Persze - tudom hogy hülye vagyok - de felcsesztem az agyam pár dolgon. pl... egyértelműen megírtam mindenkinek, hogy hideg lesz... erre a két kínai nem eljött egy szál semmiben, ráadásul az egyik cipőjének a sarka letört, és képes volt kidobni!!!!!! és papucsban folytatni!!!!! pedig nem volt nagy különbség a két cipő között, csak felidegesítette magát. no comment... a másik.... mondom nekik drága lesz az étel, akartok ottani vacsorát, ennyi meg ennyi... a válasz NEM, fúj milyen drága. Mondom ok, akkor hozzatok magatokkal kaját, mert a bolt is drága. Okéoké... na?? ki állt neki alkudozni a tulajjal este nyolckor, hogy most azonnal főzzön valamit mert éhen halnak, és egyébként is ez drága, csak ennyit hajlandóak fizetni?!?!?! hát a 11ből 7 ember... azt hitte, ott süllyedek el szégyenemben. Szóval felsunnyogtam aludni. Arról nem is beszélve, hogy képesek voltak felkelteni, hogy megkérdezzék akkor holnap mi lesz.... szombat baszki, mi lenne.......... milyen kérdés ez?? mondom miért, mit akartok, hát ők nem tudják. Mondom akkor jóéjt, én holnap 8kor elhagyom a helyet, lehet jönni velem, odaadtam nekik a jegyet, hogy legkésőbb a buszon találkozunk 4kor.
Másnap 12re érett meg bennem a gondolot, hogy a törököknek nem kellett volna odaadni a jegyet, és azt kellett volna mondani, hogy a busz 15:30kor indul, hogy ott legyenek... hát nem csalódtam, 4kor ott kellett könyörögni, hogy várján már még egy kicsit.....
Szóval másnap fejfájással ébredtem, arra hogy ráz az egyik kínai, hogy nem azt mondtad 8kor mész... a kínaiakban 0 tapintat van, azt kell hogy mondjam. Egyszerűbb volt összevakarni magam mint elmagyarázni neki, hogy most majdnem lehánytalak mert olyan rosszul vagyok, és kösz a kedves ébresztést...
Aznap is a 2 kínai lánnyal voltam, meg Paoval, felmásztunk a szamaras hegyre, meg lejöttünk a másik oldalt :) ez ugyanaz az út volt amit anno a szamárral és a másik 3 idegesítő pasival tettünk meg. Rettenetesen hideg volt, és erős volt nagyon a szél. Mondanom se kell az egyszál semmi, meg a papucs, az amúgy se nagy lelkesedésüket csak tovább csökkentette. De én többször is felajánlottam hogy nem muszáj együtt menni, én szeretek egyedül sétálni. Hát sajnos valamiért ragaszkodtak hozzám, szóval totyogtunk tovább. Hála Paonak, aki ugyancsak unhatta a dolgot, hosszabb útvonalon mentünk és végre valami újat is láttam. A hátsó barlangok mind lakottak. A túristák nem szoktak odáig eljutni, és az össze beduin, aki napközben tevét/szamarat kényszerít az emberek alá, ott lakik. Le nem mentünk, majd legközelebb, ha fiú is lesz velem, mert nem szeretnék eltűnni egy barlangban, mondjuk bobmarley társaságában (jaaaaaaaa, amúgy most direkt ajánlatot kaptam az egyik beduintól, hogy költözzek oda és legyek a felesége, de mondtam hogy jó nekem ammanban :P ). Szóval csak az egyik dombról néztünk le arra a völgyre, és csináltunk képeket.
A hazafeleút viszonylag izgalmak nélkül telt, és a koliba is beértünk 8ra!!!! királyak voltunk. A fürdőben (ahol végül hideg vízzel kellett megmosnom a hajam) szembesültem a ténnyel hogy olyan szinten leégtem, hogy az nagyon fog fájni. Már este elkezdett húzodni, azt álmodtam éjszaka hogy valaki a fejemen ül.... Még Atef is elment mellettem ma, nem ismert meg barna fejjel :D mára már jobb, csak simán bebarnult. De negatív panda, mert napszemüveg volt rajtam :)
nya, ennyi.
Utolsó kommentek