utahu blog

Ma semmit, azaz SEMMIT sem csináltam… reggel amikor felkeltem rájöttem hogy ha megfeszülnék se lennék képes bármire az órán, szóval inkább ki se léptem a koliból, mert időpazarlás lett volt. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan koncentrálni 2 hete :( nem tudom mitől van, de sanszos hogy a lámpa-mizéria miatt…. mármint tönkrement az asztali lámpám, de újat venni nem akarok, mert már csak egy hónapot vagyok itt, viszont megőrülök a neonfénytől, meg a saját árnyékomtól az asztalon :’( Ezzel csak arra akartam utalni, hogy ma semmi hasznosat nem csináltam, hiába hagytam ki a sulit :P

Naszóval a túra Réka és Majd (a szobatársa) szervezésében indult, és nekem csak pénzt kellett befizetni. De mivel ugye egy arab keze is benne volt – jelen esetben ez a szobatárs-lány rokona, aki utazásokat szervez, és elméletileg kedvezményt adott nekünk – ezért nem tudtuk mi van az árban, mikor indulunk, és egyéb finomságok… de hát ahogy az arab mondaná, mafimushkila (semmiprobléma). Ráadásul az utolsó pillanatig rohangáltunk egy ember után, mert csak 7en voltunk, és úgy 60 JD kellett volna fizetni, nem pedig 50et. De megoldottuk alhamdulilláh (hál’istennek). Még poénkodtam utolsó nap, hogy mivel párokban vagyunk az utolsó embernek töröknek kell lennie (mert volt ugye 2 magyar, 2 koreai, 2 arab (egy jordán meg egy szír) meg egy török. Végül bejött a duó, csak nem nemzetiséget tekintve, hanem a török Ayseknek lett egy palesztin-finn Ayse társa, akinek a másik neve Ester :) 

Szóóóóval végül 9kor indultunk, és 6 órán át zötyögtünk Wadi Ramig, ami ugye az ország D-i csücskében van, Aqaba mellett a Szaudi határnál. Persze mikor odaértünk, rá kellett jönnünk, hogy mivel a kedves „rokon”, aki ugye 100000% arab, késni fog (első hívásnál a közel vagyunk mndjárt ott leszünk választ kapta a sofőrünk), nincs mit csinálni. Úgyhogy vergődtünk mint a partravetett hal egy ideig, aztán a helyi túravezetőnk, a beduin srác, összevakart minket és elvitt a családjához teázni. Na következő hívásnál az is kiderült egy órával később, hogy már Kerakot is elhagyták, tehát hipphopp 3 óra és itt is lesznek…. nocomment…. Szóval a srác elfuvarozott minket, a völgy bejáratánál elterülő Ramm település melletti hegyhez, ahol megnéztünk egy forrást. Addigra halálomon voltam, mert ugye a kocsiban végig ment a légkondi, aztán kaptunk jó kis arab teát cukorral – vagyis inkább cukrot egy kis teával – amitől még a vérnyomásom is felment, és ezen ilyenkor a fejfájás csillapító se segít, ráadásul ugye ilyenkor romlik a látásom is. Szóval ott könyörögtem a srácnak hogy szerezzen nekem valahonnan citromot, mert feldobom a talpam, ha sürgősen nem kapom meg. Szóval kaptam 3 citromot, egyet megettem magában, rögtön a szemeim is működésbe léptek, és már képes voltam hirtelen mozdulatokra :)

Amikor megérkeztünk a sivatagban a sátortáborba, kaptam meleg vizet is szóval csináltam magamnak jó citromos teát :) Kipakoltunk a sátorban,6 ágy volt benne, de mi 8an voltunk, szóval átcipeltek még kettőt, és összetoltak 4-4 ágyat, hogy minimális hely azért legyen közöttük, szóval így lett 2 hatalmas ágykupac :)

Vacsora előtt elmentünk naplementét nézni, de mivel felhős volt az ég, a napot végül nem láttuk lebukni. Aztán ettünk föld alól elővett kaját (isteni volt), akiknek nem volt teája, mint nekem, azok kaptak cukrot egy kis teával, meg e „főbeduin” magyározott pár általános dolgot a beduinokról, de inkább volt mellveregetős, mint hasznos, szóval nem nagyon kérdeztünk tőle. A sátortáborban volt még egy ausztrál újságíró, és az egyik koreai lányunk diplomata, így kialakult egy palesztinkérdést érintő beszélgetés, amibe minden külföldi becsatlakozott. Alhamdulilláh, ez az én táborom volt, este 10kor aggregátor lekapcsolás volt, és onnantól tilos volt zajongani is. :) Kimentünk csillagokat nézni kicsit, de ugye sok hülye inkább zseblámpázik, minthogy a saját szemét használná, ráadásul amint elszakadtam tőlük, és előrementem hogy csendes és nyugalmas helyem legyen, azonnal elkezdtek hangoskodni hogy hol vagy, ne menj tovább, várj odamegyünk. :P EuJinnek még homokot is sikerült a szemembe rúgnia ahogy feküdtem a homokban, azt hittem meghalok mire kipislogtam a szememből.

De szép volt, sooook csillaggal. Mivel felhős volt az ég, nem lehetett mindent jól látni, de eskü otthon Hetényben 2x ennyi csillag van! Réka is mondta, hogy szerintem nálunk sokkal több csillagot látni, szóval lehet tényleg igazam van. Aztán visszatámolyogtak a táborba, biztos távolságból a sötétben követtem őket, hogy lássam is mire lépek, a homokban azért nem egyszerű haladni, aztán kb le is feküdt mindenki. Na nekem kb. 3 perc volt elaludni, és utána már a szokásos időpontban nyitottam ki a szemeim :) Reggeli előtt sétáltam és fényképeztem egy sort, aztán bezabáltam, és hála Núr diplomatikusan erőszakos, és célratörő beszélőkéjének, egész jó dzsip-túrát és sétálást sikerült kierőszakolni magunknak. Másztunk szurdokban, felküzdöttük magunkat egy 15 emeletes ház nagyságú homokbuckára, ahol fetrengtünk egy órát, aztán bevitettük magunkat egy völgy végébe, hogy onnan majd sétálnánk, ha nem gond. Közben egy adag ember folytatta az esti mi legyen az arabokkal témát, mi meg a Rékával el-elkapva egy két gondolatot a magunk módján tereltük a témát :) Végül a völgyből kiérve szembejött a mini-beduinunk (ezt csak azért így mondom, mert 21 éves, és még nagyon gyerek) és felvett minket, hogy elvisz Ramm-ba.

Visszakaptuk a csomagjainkat, aki akart tevegelt, én meg a fényképezőgép arzenállal próbáltam mindenkit lekapni :) aztán aki akart evett, mi Rékával a hozott kajánkat majszoltuk :) A hazaút lényegesen rövidebbre sikerült, sanszos hogy a sofőr bácsi is meg akarta nézni a RealMadrid meccsét, mert 4 óra alatt hazaértünk XD de sebaj, mert legalább több idő volt fürdésre, meg fénykép cserélgetésre :) Ja, feltöltöttem a képeket:

https://picasaweb.google.com/109658189586422657042/WadiRum#