Tegnap hiába figyelmeztettem mindenkit, végül csak nem pakoltunk ki az autókba vihar előtt... annyira jellemző. a cuccok és a csomagolók is megáztak, bár a fél kezükben mindig ernyő volt.

Aztán magyar határig dani vezetett, abban is volt jó is meg rossz is, de utána valahogy sehogyse boldogultunk és kénytelenek voltunk aludni eszéken, mert mindenkinek leragadt a szeme. másfél óra alvás után 5 körül indultunk el, anya vezetett, és addigra már világosodott. Én 7kor ültem volánhoz boszniában és Mosztárig vezettem, ahova délben értünk. Jaj úgy szeretem a neretvát, az a kedvenc folyóm, olyan szép türkiz a vize és annyira de annyira hideg. Majdnem belefagyott a lábam, de olyan jól esett.

Kaptam a babától egy nagyon szép színes telefontartót, és jaaaj úgy örülök neki. Meg vettem képeslapokat is, de ezek velem jönnek haza. És ettünk fagyit. Baszki egy gombóc fél euró (vagyis mint nálunk kb, de akkor gombócot adnak, hogy alig sikerült leküzdeni. húúúúúúúúú kókuszt ettem és tiramisut. nem tudom miért, pont ezeket de finomak voltak.

Aztán bóbiskoltam tovább és dubrovnik előtt ébredtem 40 kmrel. imádom ezt a várost. Megint volt nagy hajó Lokrum mellett :)

Aztán megérkeztünk (apáék persze már 13 óta itt dekkoltak) kipakoltunk az autóból, és mentünk fürödni. A víz kristálytiszta, és 2 rétegű volt. Sokat esett a múlthéten és ezért az alja hideg a teteje meg meleg és még nem keveredett össze. De azért jó volt. A baba kapásból csinált sebet a lábára, meg kijelentette hogy ő semmit se lát.

Aztán vacsoráztunk, aztán kiültem a zuhanyzók fölé a törzshelyemre és néztem a tengert vagy egy ürát. Aztán bejöttem és láss csodát talált wifit, úgyhogy pötyögtem egy sort és most irány a fürdés (de előtte még ki kell pakolnom).

oyasumi minnaaaaaaaa