Hát eltelt megint egy hét, voltak benne rossz napok, rosszabb napok és mégrosszabb napok :D még szerencse, hogy tegnap véget ért, mert lassan térnyleg nem volt hova fokozni :P A nyelvtan nem megtanulhatatlan, a csoport jó, az órákat értem és tudom követni, a tanárok is jók, úgy látszik a negatív (menekülő) hozzáállás végül inspirálta Nizart, és elkezdett jó tanárként viselkedni... Sőt, egész jó órákat tart!!

De az én szívszerelmem továbbra is Dalal. Jaaaaaaaaaaaaj, olyan aranyos volt a héten, írt mailt, mielőtt jött be a suliba, hogy ma jönni fog majd találkozzunk. Reggel a lépcsőn ülve talált (azt tudni kell, hogy a méritűrőképességem rosszabb mint volt, szóval reggelente menekülök a koliból, és bent csövelek a suliban), és rögtön rázúdítottam egy csomó kérdést.  Tök aranyos volt, mert meghallgatott és még fel is ajánlotta, hogy segít bármikor!! Szóval a következő óra végén kapott is egy szívhez szóló smst, miszertin, most azonnal kérem a segítséget XD. De hihetetlenül türelmes volt, és elmagyarázott mindent. Sőt, a következő órában egyszercsak kopogtak az ajtón, és ki lettem hívva ^^' utánanézett, és kiírta az egészet egy lapra, amit odaadott. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, annyira szeretem őt. Jól megbeszéltük egyébként kiket utálunk, ott röhgtunk a folyosón, mondta hogy ő azt a nőt utálja aki kidobott a csoportjából, én meg mondtam neki, hogy én meg azt a férfit, akinek a csoportjában vagyok. :D aztán 5 percig tényleg csak szakadtunk a röhögéstől :) imádom Na, ez volt a hét fénypontja.

Szóvaaaaaaaaaaaaal, innentől csak romlott minden. Mert mint már mondtam úgy általában nincs gond a szinttel. Viszont rengeteg a fordítani való. Még így is hogy felezünk a rékával :( Alig alszunk, csak fordítunk és fordítunk, szavakat meg nem tudunk tanulni. Minden órára külön kell készülni, mindig mással, és semmire sincs se idő, se kapacitás :P

Aztán voltam a Nórával enni-inni-beszélgetni. Jó volt, leszámítva azt a kis gigszert, hogy utána hálát kellett adnom az égnek, hogy a koli 100 méterrel lejjebb van és nem följebb, így haza tudtam gurulni.... bááár, a 2ra feljönni már nem volt olyan mókásan egyszerű....

Aztán volt a thai centerben is (thai centeres képek frissítve) és segítettünk pakolászni a parti előtt. Utána én már nem sokat, mert addigra annyira fájt a fejem, hogy kb magamról se tudtam :'( annyira szét voltam esve, hogy képes voltam otthagyni a táskámat, minden iratommal, kulcsommal és pénzemmel együtt.... a koliban a szobám ajtajában kezdett el derengeni hogy valami hiányzik...... dehát addigra 8 óra volt és a börtön bezárt... Felhívtam Nidát, mondta hogy nyugi táska itt, aludj. Hát kb szószerint engedelmeskedtem, kinyitottam az ablakot (szellőzzé' csak, becsuklak mindjárt) és ledőltem egy kicsit. Na ebből az lett, hogy hajnali 3ra az utolsó hajszálamig ítfagytam, a kint tomboló hóvihar miatt, szóval eltámolyogtam az ablakig, pislogtam kettőt kifelé hogy nahát, és visszatámolyogtam, hogy aztán még aludjak 7 órát. alhamdulillah a hányinger elmúlt, és már a fejfájás se volt halálos.

Ma meg fél 3kor feküdtem le, és reggel nem bírtam rávenni magam hogy bemenjek az első órára, csak bámultam az asztal mellől az özönvizet, és úgy döntöttem inkább fordítok a szobában. A 2. órár végül be kellett mennem, mert Prasong elhozta a táskám, de kb szarrááztam mire beértünk (réka eljött értem :) ) 

És van 3 történetem is amit el akarok olvasni, de még mindig nem jutottam el odáig :'(