Azért tényleg borzasztó ha az ember semmilyen nyelven nem beszél elég jól :P tegnap egész jó napom volt, de sikerült egy elég lehetetlen szituációba kerülnöm, ahonnan nem sikerült kikecmeregni, mindenki a másiknak magyaráz, én meg végülis tudom hogy én vagyok a hibás, mert nem úgy működöm mint a többi ember. Persze végigolvasva gondolom majd mindenkinek meglesz a saját véleménye és tanácsa hogy mit hogy kellett volna, de így sikerült és kész.

ja és ennek örömére ma tényleg szarul vagyok és fáj a hasam :P

nagyon nehéz egyszerre néniknek, középkorúaknak és fiataloknak megfeleni... sőt, szerintem lehetetlen... Ugye mivel napok óta nagymama-tempóban élem az életem (ez most nem kritika, csak ténymegállapítás), kénytelen voltam belassulni, és elfogadni hogy ma azt már nem nézzük meg, menjünk inkább arra és társai. Sajnos ez kiegészül azzal, hogy nem bízik bennem, hiába van a kezemben a térkép és mondom hogy arra kell menni, amarra megyünk - mert onnan jöttünk - kmes kerülővel, megkérdezünk minden szembejövőt... és társai. És tényleg nem bízik bennem, mondom igen elolvastam, igen tudom, megjegyeztem mi a megálló neve, itt, itt is van (de ő nem látja szemüveg nélkül, biztos rosszul látom, kérdezzünk meg valakit...) na és ez már baromi fárasztó. Türelem az bennem egy csepp sincs, de már most 3 nap alatt 5 évre kimerítettem a tartalékaimat. Mondjuk délutánra már felhagytam a mosolygással és tőmondatokban válaszoltam. Persze erre jön a szurkálódás, amit szerintem még annó anyától tanult: dittivel bezzeg beszélgetsz mi?? hát bakker!!!!! beszélgetek, mert ő meg is hallgatja amit mondok, meg olvas a jelekből, és ha látja hogy épp robbani készülök nem próbál meg beszélgetést kezdeményezni, meg faggat... és még bízik is bennem... a köcsögje, hogy vele még beszélek is... na itt egyszer sikerült felrobbannom, de ez még a lájtosabb verzió volt.

szóval ez ment egész nap megspékelve a felesleges körökkel (amikor pl feljöttünk a metróból a vasútállomásnál ahova jegyet venni jöttünk, mondom itt a nyíl hogy kassza balra... nemnemnem ő emlékszik hogy valamerre erre volt... minek után körbejártuk a keletinél szerintem 2x nagyobb vasútállomást, és kilyukadtunk UGYANOTT, a metrókijáratnál, meglátva a feliratot meg is örült hogy igen, pont itt.................... aztán beállunk a rokkant (?!?) sorba, mindenki idegbeteg, nagymama beleszól az előző vásárló ügyébe, tanácsokat osztogat hátra, és végül hiába jöttünk, nem veszünk semmi.) és mire visszaértünk, kivételesen emberi időben - 6kor - már azt hittem beleájulok az ágyba. De persze megint megtömtek kajával, és mondom hogy nem kell, mert fájni fog a hasam... de edd csak meg, mert kell ez neked, hozzá ez a megsértődőm fej... esélyem sincs ellenkezni, aztán végre valami ehető kerül elém, addigra már mozdulni se bírok attól amit megettem, de azt meg én nem bírom megállni hogy ne egyem... szóval ma nagyon rosszul vagyok.

De a lényeg, ami miatt végül mindenki ideges volt este. A Ljalja néni (múzeumlátogatós nagymama) fia (Valer) felhívta bábuskát 8kor, hogy elvinne autókázni ha elenged. Na, hát ez nálam hamvába halt ötlet volt, aki ismer tudja mi bajom az autókázással, aki nem, annak meg úgyse tudom elmagyarázni, főleg nem angolul vagy oroszul... szóval végül nagy nehezen beleegyeztem, főleg hogy anya mondta egy hetet hogy vele mehetek nyugodtan, őt is körbevitte Moszkván, és nagyon jól vezet (egyébként tényleg nagyon jól vezet, kétszer akartam csak meghalni) csak ha nincs hátsóülés, akkor meresztem a szemeim az anyósülésen és kapaszkodom amibe tudok.

Szóval jött értem 10re (!!!!!! én ilyenkor már a lefekvésen gondolkodom, nem indulok valahova...) nagymama megmondta hogy oké, kapsz egy órát (na ez meg a másik véglet - bár csak a dac szól belőlem -  26 éves vagyok) de azért mondtam neki hogy egy órát kaptam, és mondta hogy jólvan. Szóval leoldalogtam, "befeküdtem" az autóba, mert ezt én nem nevezném ülésnek... ez a sportkocsi még a kiánál is fekvősebb volt, szóval csak megrettenve vettem tudomásul, hogy még a ladák is felénk magasodnak, és néztem nagy szemekkel hogy mosthalokmeg. hát nem haltam meg, és Moszkva tényleg este járható, amikor nincs beállva az egész, és mindenki ilyenkor kezd el kimenni az utcákra. Itt jön az első probléma ugye a részemről, és tudom hogy ez a saját hibám: egyszerűen nem érzem jól magam sok ember között a zajban... főleg nem akkor amikor az órámra nézve az ágyam úszik be a szemem elé, és majd meghalok olyan fáradt vagyok az egész napos nagymamázástól... ezen mondjuk az se segít, hogy az említett egy óra lejártával még nagyon messzire nem jutottunk, mert épp előttünk, épp akkor, és épp ott kigyulladt egy autó, és mi beszorultunk két rendőrautó közé, és nézhettük ahogy leég az autó, aztán a kiérkező tűzoltó autó meg oltotta a roncsot. Egyébként nem csalódtam az oroszokban, úgy ahogy volt otthagytak áz egészet, és mintha mi se történt volna, mindenki ment tovább a dolgára, rendőrök el, tűzoltó el, roncs marad. ^^'

na szóval éjfélig a parkban sétálgattunk (na akkor már végképp kezdett csörögni a pizsamám, tényleg baromi fáradt voltam) amikor megint mertem szóvátenni, hogy engem bizony várnak (nincs kulcsom, nem tudok bemenni, a mamák meg aludnának). A válasz, ó nagykislány vagy te már, ma kimaradunk éjszakára... a francokat!!!! mondom én bizots nem álmos vagyok fáradt vagyok és egyébként is... najó, akkor látogassuk meg a lányom..... választaási lehetőségem nagyon nem volt... szóval autóba be, újabb furikázás, fél egyre ott is voltunk?? Ezek normálisak fél egykor vendégségbe menni?? Itt valahogy mindenki másképp van bekötve o__O jó, tisztában vagyok vele hogy elég korlátolt vagyok és rugalmatlan, na de éjszak fél egykor beállítani valahova....addigra már annyira fáradt voltam, hogy egy épkézláb mondatot nemtudtam kinyögni, szóval a kérdésre hogy hova jársz a suli honlapjának angol verziójával feleltem a laptopon, és sűrün pislogtam az órára. Addigra a nagymamák már 2x telefonáltak, hogy hol a gyerek, ő meg válaszolt nekik, hogy azt hittem egész éjszakára megkaptam, nagy ez mán........... olyan jó amikor tárgyként beszélnek rólad, és senkit sem érdekel hogy te mit szeretnél. mindegy végül hiphop 2re haza is értem.

Baromi kínos volt, a nagymamák nem aludtak miattam, de Ljalja néni se, mert persze az én nagyanyám oda is odatelefonált, hogyhátmánhe a fiad.... de ugye én meg igazából hiába vagyok bárkivel is őszinte, egyik se érti meg mi bajom, mert nincs türelmük kivárni mig kőrbenyöszörgöm a dolgot, mert nem jutnak eszembe a szavak, szavamba vágva elmesélik maguknak a történetet... Így nem értette meg a Valer hogy én TÉNYLEG nem szeretek kocsikázni, nem akarok sehova menni, nem akarok máshol aludni, és legfőképp ALUDNI akarok... nem értette babuska amikor visszaértem, hogy én tényleg próbálkoztam visszajönni, de nem Valer a főköcsög, aki akaratom ellenére elrabolt, és egyébként is hogy képzeli, hanem én nem bírtam rendesen vázolni a dolgot, és bár felajánlotta hogy náluk alhatok, nem akartam oda menni, szóval igazából nem az ő hibája. Nyina (a lánya) se értette, hogy nem vele van a gond, csak nem vagyok egy nagy beszélgetős típus, és tényleg nem élmény valakiből harapófogóval kihúzni az információkat, miközben látod a fején, hogy hű de nem szívesen van itt. Szóval igazából egész este csak ültem mint a tök, az események sodortak jobbról balra, baromira elfáradtam, jelenleg a hasam őrjít meg, meg a rám járó Tonya néni, hogy egyek már valamit... és igeses is vagyok. :P

És tudom hogy csak én csinálok ekkora hisztit az egészből, mert igazából semmi se történt, csak nekem akkor is kínos hogy a nagymamák hajnali kettőig trónoltak a telelfonon és nem tudtak elmenni aludni ( főleg hogy Tonya néni egész nap nagyon rosszul érezte magát), Valernak is elcsesztem az estéjét, mert egy kapaszkodó halottfehér embert furikázott a városban, aki még csak társaságnak se jó, de most ennek örömére 3 néni hordja le a sárga földig, meg fújnak rá, de legalább én is szarul aludtam, meg kínosan éreztem magam egy párszor az este folyamán.

Amúgy a város nagyon szép :)