Már hallgatok a Dianára, mert senki nem képes elvonatkoztatni anyától ^^' szóval kétszer még próbálkoztam, hogy engem eszternek hívnak elnézést, de végül feladtam és reagálok a diankára.... de már észre se veszik.

nehéz az élet a nagymamákkal... kösd össze a hajad, hogy nézel ki, fésülködj meg, gyűrött a ruhád, milyedn szín ez... és társai... 26!!!!! éves vagyok, el tudom dönteni hogy akarok kinézni, ha tetszik másnak, ha nem :P De itt a gyerek véleménye senkit sem érdekel.... képsesk voltak benvinni egy festő kiállítására 220 rubelért, és senkit nem érdekelt, hogy ingyen se mennék be, nem értek hozzá és a legfontosabb: NEM ÉRDEKEL.... hát miután az orrom alá dörgölték mennyi volt a jegy, már kínos lett volna kint maradni, szóval bementem a légkondicionált!!!! (első halál) helyiségbe, ami tömve volt emberekkel (második halál) és lélegezni se lehetett mert az ogxigén 3 napja elfogyott... Sikerült a fél műtermen végigmennem homlokráncolva, mire rájöttem, hogy ha 10 méterről nézem a képet, akkor látom is hogy mi van rajta, mert közelről csal pacák tömkelege... namost ez azért kínos, meg legtöbbször a két képsor között volt 5 méterni hely, és ha megfeszültél se tudtad szépnek találni a képet, mert csak maszat volt maszat hátán.... azért kíváncsi vagyok hogy festett a bácsi O__o

találtam 3 képet ami nagyon szép szines volt, és még rá is jöttem mi mit ábrázol. Ezek már kései, párizsi képek voltak. nya találtam egyet. Ez meg a bácsi:

http://en.wikipedia.org/wiki/Konstantin_Korovin

A műértő szemeimnek feltünt, hogy minden vidéki képen hal van, minden városin meg esik.... ennyi, egyébként szétfagytam, megőrültem a 3 órás ácsorgásban, és azzaé töltöttem az időmet hogy próbáltam elolvasni a képaláírásokal, de mivel főleg olyan kifejezések voltak ott, hogy mire festette mivel és hogyan, sokra ezzel se mentem....

Tegnap láttam még a parkot, sétáltam 2 hídon a Moszkva folyó felett, megnéztük az ortodox templomot kívülről, aztán mivel leszakadt az ég, belülről is. Estére alig álltam, annyira elszívta az erőm a megázás meg a sok gyaloglás. Fel is mentünk a barátnő nénihez, aki ott akart minket altatni, na ebből már nem engedtem, és megmondtam hogy én Aszlan nélkül nem alszom és kész, ha kell, egyedül is hazamegyek.

Najó, rágják a fülem mennem kell....