Mivel itt a TÖMER nyelvsuliban, köcsögmódon 4 napig tanulunk, így mondhatjuk hogy 3 napos a hétvégénk. Ami így ebben a formában derék dolog, csakhát én meg törökül szeretnék megtanulni :P Mindegy, tudom, nekem soha semmi nem elég, úgyhogy ezen igyekszem kevesebbet fennakadni, és örülni a sok szabadidőnek! Szóval tartalmas hétvégénk volt :)

Pénteken ugye kezdtünk az Anıtkabirban, aztán visszahoztak az egyetemre és utána Zsuzsa ment be a központba találkozni Ramazannal - a fiúval aki koordinálja az idei Ankara ERASMUS csoportot - én meg úgy döntöttem hogy elkísérem. Legalább végre láttunk valamit a városból a saját tempónkban, általunk kiválasztott célpontotkkal :) Úgyhogy Zsuzsával sétáltunk egy sort északnak, megnéztünk egy pöpec - leszámítva a tényt, hogy egy vidámpark volt mellette és mindenféle öngyilkosjelöltek sikítoztak - parkot ahol sétáltunk egy nagyot.

Aztán Kızılay felé menet végre feltöltöttem a telefonom, és így tudtam írni Zolinak smst, mert neten még mindig nem elérhető és este végül tudtunk beszélni is! Amíg vártunk Ramira a bevásárló központ előtt, egyszercsak megjelent egy gyanúsan arab kinézetű emberke, aki úgy ment oda a havuçhoz, hogy nem te vagy Susan véletlenül.......... namármost mekkora annak az esélye, hogy FBon megtalál téged valaki az erasmus csoportban, mint valakit aki beszél arabul, utána egy majdnem 4,5 milliós városban az utcán sétálva, az egyik legzsúfoltabb városközponti részen kiszúr?? Jó, értem én hogy Zsuzsa világít a répa-fejével, meg végülis a metrófeljárótól nem messze várakoztunk, de akkoris!!!!! Mindegy, nevenincs marokkói ember jött, ránkcsodálkozott, beszélgetett velünk arabul és végül odébbállt O__o  De gyönyörű fuszhában beszélt *__* (ezt már tuti írtam, most hogy így belegondolok).

Aztán befutott Rami meg Eimante - a litván lakótársa - és elmentünk egy random bárba, ahol mi Zsuzsával teát kaptunk (kék volt!!!!! és eszméletlen finom!!!! oda vissza kell mennem fotodokumentálni) Eimante sört ivott szívószállal (ki nem állhatom az ilyen nőket) Rami meg talán fantát, meg evett valami tálat. Persze nem engedett minket fizetni. Aztán amikor mentünk a buszhoz (ahaaaa, Zsuzsával mi szedtük volna a lábunkat hogy elérjük, Rami és Eimante meg vánszorgott) felhívott Zoli, de nem sikerült vele normálisan beszélnem, mert félúton elhagytuk eimantét, és kitört a pánik, hogy mi lesz, mert az a csaj szerintem életképtelen. De végül megfuttattuk őket, és elértük a fél 11es buszt. Mondjuk én addigra annyira fáradt voltam hogy csak igennel és nemmel tudtam volna felelni bármilyen kérdésre :D

Aztán szombatra megint Rami volt betervezve, mert Selcan és Ilbey elmentek Kayseribe. úgy volt hogy várost nézünk, de végül csak az ankarai egyetemet néztük meg, mert elbarmoltuk a koliban a délelőttöt, és a másik parkba már nem lett volna idő elmenni az össznépi 7 órási erasmusos találkozó előtt. Szóval végül elmentünk megnézni Rami lakását, mert lehet Zsuzsa ott fog kivenni egy szobát miután innen elmegyünk. 7kor végül Kızılayban találkoztunk a többiekkel és elmentünk a Kocatepe mecsetbe.

Félelmetesen gyönyörű volt belülről, nekem nagyon tetszett! Kazányban a Qul Sharif sokkal kisebb, ezért nincsenek is benne ekkora terek, az ammani mecset meg szerintem abszolút nem szép. De ez valami eszméletlenül gyönyörű volt!! És megengedték, hogy végigüljük az imát a háttérbe húzódva, senkit sem zavarva! jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, oda mindenképp vissza kell menni!!!!!!! leírhatatlan volt!!!!!!!!!!!!

najó, tanulás ^^