Konkrétan kettőt nem lehet csukott szemmel lépni, mert beleesel valami lyukba.. a munkamorált magyarosnak nevezném, kb a dolgok is olyan tempóban haladnak, az egyetlen különbség hogy otthon mindenki ki van akadva a 4es metros beállás miatt, itt meg konkrétan az egész város fel van túrva. Átjárni a kereszteződéseken és utakon elég nehéz, az autók is beszakadnak, aztán úgy kell őket kihúzni... borzalom...
Aztán ma rá kellett jönnöm hogy nem csak Amman vízelvezetésével ven gond :) utoljára márciusba láttam ennyi koszos vizet elvezetetlenül hömpölyögni... térdig érő tócsán keltünk át, mert a rendőrök nem engedték az embereket a száraz kordonon belül átkelni egy állami intézmény mellett... persze nagyanya nekiállt velük veszekedni, és ott kiabált 5 percig, hogy aztán úgyanúgy átmenjünk a másik oldalra, mint mindenki más... de neki muszáj volt megmondania a magáét....
Egyébként, 2 napja próbálunk beregisztrálódni, de egyelőre sikertelenül. De már van felügyelőm, aki telefonálgat nekünk időnként hogy akkor mit is csinálok, és miért is nem vagyok még a rendszerben... most épp valamilyen migrációs kártyával szivatnak, mert hogy a vízumom 4-től él, de én 12én érkeztem, és mivel a vízum kezdetétől számolják a 7 munkanapot a regisztrációra, ezért most migrációs kártyát kell csináltatnom (??!!??) de ha legalább valaki tudná mit kell csinálni, de igazából csak küldözgetnek egyik helyről a másikra....
szóval ahlan wa sahlan fi kazany, eskü hamarabb végigmegyek félpucéran Ammanban mint hogy itt egy hónapnál többet kibírjak. Tényleg baromira el vagyunk mi kényelmesedve európában.... én mindig is nagyra tartottam a tűrőképességem, de ez már kultursokknak is sok ami itt van :P
najó, most igazából semmire sincs idő, mert csak lopom a nete az egyik rokonnál, és foglalom a helyet a gépe előtt, mert nem tudtam rávarázsolni a sajátomra :P
Tegnap sétáltunk sokat, meg ettünk sokat, de nagyon sokat nem láttunk, mert a már megszokott tempóban haladtunk. De vettünk nekem vonatjegyet, moszkváig, meg orosz számot, meg buszbérletet, meg 7es harrypottert, meg kazány-térképet. Most már teljes a kollekcióm :)
Azt kell hogy mondjam a nagymama-tempó fárasztóbb mintha magam rohamtempójában fél nap alatt bejárnám az egész várost. Amíg az ember totyog árnyéktól árnyékig, kidöglik... de eskü nem bántani akarom őt, mert hihetetlen hogy mennyit bír menni, és milyen kitartó, csak nem muszáj mindent együtt megnéznünk, de ezt hiába mondom :(
mindegy, valahogy majd csak sikerül összecsiholódni, addig marad ez a döglődés. De!!!! azt azért megjegyezném, hogy tegnap nem működött a lift, és babuska felmászott a 8. emeletre 5 perc alatt ^^ nem semmi, én is így akarok mozogni 75 évesen *__*
Najó, asszem egyelőre ennyi hisztim van.
Utolsó kommentek