utahu blog

legyen mondjuk mindenmondós, meg élménybeszámolós, meg gondolkodós... meg utazós :)

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

zsúfolt hétvége...

2013.09.12. 16:21 | utahu | 2 komment

Pénteken csak azért aludtam itt a TOBBos koliban, hogy minden cuccomat átvigyem, mert én is segíteni akartam havuçnak költözni, és nem tudtuk mennyi táska kell tőlem hozzá. Végül a nagy hátizsákomat el se kellett vinni, szóval nagyon jól sikerült összepakolnia. Bár a hostel a tömegközlekedés szempontjából sokkal jobb helyen volt, mint a TOBB kolija, azt kell hogy mondjam baromira szerencsétlenek voltunk, és nagyon megszenvedtünk a cuccokkal!! Szóval igazi hősök vagyunk, hogy át tudtunk költözni egy körben :) már a hacettepe campuson kiderült, hogy gáz van a bőrönddel, és mivel az első két kereke kisebb mint a hátsó kettő, az istenért nem akart hegynek felfele menni, akkor se ha húztad, akkor se ha toltad…. borzasztó…. vonszolj fel úgy a hegyen egy minimum 20 kg-os táskát, hogy nem gurul, de feleakkora mint te………. ehhez képest az én egy km-es táskatologatásom sétagalopp volt, még úgy is hogy el van törve a táska füle, és nem lehetett rendesen megemelni…. de legalább rendesen gurult a táska, tűrhető volt az út, és csak egyszer kellett átmászni egy út felett! na, szóval az izgalmak adottak voltak. A 230-as busszal mentünk be, de még előző nap láttuk az egyik német lányt leszállni hamarabb a buszról, és a térképet megvizsgálva rájöttünk, hogy le tudunk menni a metróhoz, ha nem Sıhhiyében szállunk le a buszról.

Háááááááááááááááát, térképen a dolog jobban mutatott :P újfent hegyet találtunk, csak most a tetején voltunk, lent kiderült, hogy a metróba vezető úton nem működnek (a másik felében meg nincs is) a mozgólépcsők, szóval lépcsőzhettünk a cuccokkal. Aztán persze Kolejben se volt mozgólépcső, áááá, meg le is volt zárva a surranó út, csak a legtávolabbi és legszarabb feljáró volt nyitva. mindegy, nem ecsetelem, végül sírás nélkül eljutottunk a célig, de ott már tényleg nem sok kellett a kiakadáshoz... inkább nem is méltatnám azt a helyet, amit havuçnak gondoltak adni havi 45 líráért. (se fény, se asztal, se hely, de zaj, és wc/fürdő/recepció közvetlen szomszédsága) Én tuti elbőgtem volna magam, ha nekem kellett volna beköltöznöm arra a helyre egy ilyen nehéz út után, annak a tudatában, hogy itt kell laknom fél évig.... 

Amúgy mentünk is tovább egyből, mert 10kor már a Rixon hotelben kellett (volna) lennünk, ahol Csáki Éva Tanárnő tartott előadást. A volna csak azért került a mondatba, mert törökkel mentünk, és ez egyelő a késéssel........ de hogy őket nem zavarja hogy állandóan késnek?!?!? O__o jóóó, zoli erre valószínűleg azt mondaná, hogy a héten 5ből 7x késtem el, szóval hallgatnom kéne mint a sír, de a törökök rosszabbak T__T Végül még a török sürgetett minket, hogy késésben vagyunk... no comment. Az előadások törökül voltak, egyedül a tanárnő előadásából értettünk valamint, mert tagoltan beszél, nem harapja el a szavakat és tisztán érthető amit mond! szóval az ismerős szavakkal nem volt gond. A többi előadó alatt igyekeztünk nem bealudni :P ugye addigra nagyjából egyikünk se aludt rendesen 3 napja, és aznap is 7 előtt keltünk, szóval elég laposakat pislogtunk, de legalább nem aludtunk el, mint az egyik előadó.... a pulpituson.... bekapcsolt mikrofonnal..... fúúúú nagyon gáz volt. CsÉ helyében és lerúgtam volna a székről..... :/

Aztán a szünetben megkaptam a csomagomat Csáki Éva Tanárnőtől, majdnem elbőgtem magam az oroszlánom láttán :) De olyan aranyos volt, kaptunk plüsst a havuç-csal, meg kaptunk egy könyvet, amit a lánya fordított törökből, hogy ha török könyvet akarunk olvasni, legyen mivel összevetni, meg kaptam egy kabátot is, amit elhordhatok és nem kell hazavinni! Annyira aranyos volt, egyszerűen el se tudom mondani milyen hálás vagyok neki! Végül Hamide bekényszerített minket az ebédlőbe is, hát nem mondhatnám hogy túl sokat ettünk :P de igyekeztünk hamar lelépni, már mert már elég volt a sok műmosolyból :P

Meg igazából lassan idő is volt zoli elé menni, mert azt írta fél 4/4kor fognak érkezni aştıba. kicst pánikoltunk ıs, mert csak 50 körül értünk oda, és az induló/érkező táblán szerepelt egy busz, ami kayseriből jött és befutott 15:27kor. De úgy döntöttünk első körben nem állunk neki vagyonokat fizetni, úgyhogy kétfelé váltunk és bejártuk a hatalmas buszpályaudvart, de nem lett meg a 2 srác. Havuç írt smst zolinak, hogy majd ha megérkeznek, vagy ha már itt vannak menjenek az induló/érkező tábla alá. Reméltük hogy erre nem válaszol, de olyan lelkiismeretes volt, hogy megírta még úton vannak. Na ennek örömére le is esesztettünk, másodszorra is kitört rajtunk a hullafáradtság, és a váróba mentünk, ahonnan ráláttunk minden érkező buszra. Vagyis, csak ebben a tévhitben voltunk, mert azt hittuk az érkező buszok futnak be arra a szintre, és fentről pedig indulnak. Hát ez csak akkor derült ki, amikor jött a következő sms zolitól, hogy a táblák alatt vannak. kicsit sem volt kínos :P megállapítottuk hogy bénák vagyunk :P

Amúgy nem csalódtam zoliban, elgurítottuk a bőröndöt a koliig és nem fizettünk feleslegesen a buszért vagy a taxiért. 3an nem is volt olyan unalmas (mármint a fiú aki zolival jött ment tovább az egyetemére, havuç meg még nem akart visszamenni abba lyukba, amit szoba címen kapott), és egész gyorsan megtettük az utat. Aztán zoli kb csak lepakolt, és visszamentünk az armadába bevásárolni. Ez még nekem is elmaradt az átköltözés után, úgyhogy elköltöttem egy hónapnyi pénzt............ de legalább újra mindenből lett sok :P

Másnapra selcan jelentkezett be, és kisebb félreértésnek, meg a török mániákus menjünk kocsival életmódnak hála, kellőképpen lefáradtunk a semmittevésben és várakozásban, szóval jó, de fárasztó napunk volt vasárnap :) felmentünk a citadellába, voltunk a furaparkban, a hegyről lejövet meg selcan beterelt egy óvárosi fogadó-házba, ahol megtalálta azt a festőt akivel 6 éve készített interjút :) a bácsi meghívott minket teázni, és sokat mesélt! nagyon jól beszélt angolul, pedig már majdnem 80 éves volt!! és nagyon szép vízfestékes képei voltak!! *__* nagyon jól éreztem magam, jó nap volt nagyon, csak túl fáradt voltam mindenhez :P de végre sikerült sokat selcanozni is, aki még el is hozott minket a koliban!

Címkék: vásárlás törökország városnézés cuccolás havuç

A bejegyzés trackback címe:

https://utahu.blog.hu/api/trackback/id/tr725509110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mearov 2013.09.14. 12:40:20

szegény havuc! :( ő nem akar beköltözni a luxus koliba szobatársnak?
bújócskaaaaa! :D:D
költözés hadművelet letudva, és vérszívó tanár elfelejtve. :) jöhet az órafelvétel izgalma meg a rengeteg házidoga ;)
NCCCCCCCH!

utahu 2013.09.15. 21:13:55

@Mearov: hát mi is pont ezen szívtuk a fogunkat T_T mert hogy mekkora pazarlás már rám egy ekkora szoba, ő meg mindenféle lyukakban él T_T értem én hogy nekünk ez is az ösztöndíj rész, meg sálaláá, de akkor is :(
süti beállítások módosítása