Naszóval, nem sikerült másnap időt szorítani erre a bejegyzésre, de mostmár igyekszem naprakésszé válni mert minél tovább tolom magam előtt annál rövidebbet írok mert elvesznek a részletek.... tudom, nem használom eleget az agyam... van ez így....
Reggel borzalmas fejfájással keltem, és azzal a lendülettel elmásztam midoriig egy cataflámért, és visszafeküdtem még fél órára, amíg hatni kezd a gyógyszer. Egyébként lövésem sincs mivel érdemeltem ki a fejfájást, mert semmi okot nem tudtam találni és szerintem front se volt. Mindegy, mert fél óra elteltével már késésben voltam, úgyhogy muszáj volt elindítani a két lábon álló napot, és mire felmentünk a buszhoz már tényleg egész jól voltam. Amíg be nem ültem a nem tudom hány fokkal hidegebb és maximumon járatott légkondis buszba :P úgyhogy egyből körbe is tekertem a fejem sállal mert azt hittem lefagy az agyam, a szagról már ne is beszéljünk :P persze rögtön kaptam egy élelmes kérdést valamelyik erasmusostól, hogy játszol?? én meg visszapislogtam rá, hogy tessék?!?! kiderült, hogy szerinte vicces hogy muszlimnak tetetem magam, vagy mifene. nocomment... már megszoktam ha mindenre csak igen vagy nem választ adok és nem próbálok meg bármit is megmagyarázni, mert csak még furcsábbá válok a többiek szemében. :P Úgyhogy ráhagytam a dolgot, higgyen amit akar...
Gugliztam pár képet, ahol látszik az egész madártávlatból, mert ugye a földről ilyet nem lehet csinálni, és mégiscsak egyszerűbb úgy mesélni, hogy más is látja mit próbálok meg leírni :) Szóval így néz ki az Anıtkabir, vagyis Atatürk mauzóleuma felülről. Most utána is olvastam, mert ott nem csak hajtottak minket mint a tatár (haha) és nem volt idő semmit sem elolvasni, de nem is mondtak el semmit. Szóval a 17 m magas és 57x41 m kerületű mauzóleum egy 750 000 m²es parkban található, ami akár arborétumnak is nevezhető, mert a fákat a világ minden tájáról küldték és kb 50 000 fa (több mint 100 faj) található benne.
(éljen a wikipedia!!! mondjuk most a törököt is át kellett túrni hozzá, mert az angolt nem érdekli a park, de a magyar is nagyon pöpec, érdemes elolvasni ha valakit érdekel. apropó wikipedia.... tegnap 20 perc hiábavaló keresés után végül a wikipedián találtam meg hogy ki a nagykövet ankarában)
A busz a képzeletbeli T betű aljában tett le minket, és a szerencsés érkezésnek köszönhetően tanúi lehettünk az őrségváltásnak. Egész jó helyet találtam a videózásra, de a biztonságiőr leparancsolt onnan, biztos kilógtam a képből... :P egyébként ott kb akkor is rád szóltak ha nem léptél kőről kőre... Utána a T betűnk szárán, valójában az oroszlánok útján felmentünk az ünnepségek terére, onnan pedig egyből a mauzóleumba. Mint kiderült a magas építmény és a benne található nagy "márvány-szarkofág" csak szimbolikus, az igazi sír pontosan a márvány alatt van 7 méterrel egy lezárt teremben:
"A sírkamra a szimbolikus sírkő alatt fekszik a mauzóleum földszintjén. Nyolcszög alakú, szeldzsuk és oszmán építészeti stílusban épült; gúla alakú tetőszerkezetét mozaikok és geometriai formák díszítik. A padlót vörös, fekete és fehér mészkő díszíti. A kamra közepén található a márványból készült szarkofág, mely délre, Mekka irányába néz. A szarkofág körül sárgaréz edényekben Törökország tartományaiból és Észak-Ciprusról hozott föld található." a magyar wikipediából idézve.
A mennyezet kiaranyozva, még a mozaikokban is arany meg a vörös szín dominál, de nekem nem tűnt giccsenek, szerintem szép volt nagyon! Utána áthajtottak minket a múzeum rész déli szárnyába ahol Atatürk személyes tárgyait, bútorait meg a neki ajándékozott tárgyakat/medálokat/egyéb személyes holmikat lehetett megnézni. Ezeket Atatürk adoptált gyermekei - merthogy 7 adoptált lánya és egy fia volt - ajándékozták a múzeumnak, oda is volt mindegyik alá írva, hogy kitől van. Meg láttunk sok Atatürk ruhát, meg sokkot kaptam, amikor megtaláltam a kutyáját is kitömve, meg 2 baromi élethű viaszbűbút is. Félelemetes volt egy kicsit :P De a bácsinak valami lehetetlen kék szemei voltak, meg nagyon erős kisugárzása lehetett, ha már a képekről is ilyen tiszteletet parancsolóan somolyog az emberekre :)
Ehh, nem találtam jó képet, mindig mögé van montázsolva egy zászló az ég, vagy valami, úgyhogy maradtam az örökké velünk feliratos képnél. Amúgy a hangja ehhez képest nekem nagy csalódás volt! Mármint azt már megfigyeltem hogy a törökök beszédhangja sokkal magasabb a miénknél, gondolom a nyelv miatt elsősorban, a lányok mindig szopránban virnyognak, még selcan is magasabb hangon beszél törökül mint mondjuk arabul vagy angolul. Na, de a lényeg, hogy amikor az egyik helyen ment egy hangfelvétel, akkor nagyon meglepődtem, hogy milyen volt a hangja...
Mindenesetre kb semmit se tudtunk (legalábbis Zsuzsa meg én, mert a többiek mindig ránk vártak, szóval gondolom vagy szupergyorsolvasók, vagy csak végigpislogtak mindent) elolvasni rendesen. Pedig nem vagyok nagy múzeumba járó, de ha már rászánom a napom, akkor szeretném kiélvezni, és mindent elolvasni ami érdekel :P Volt rengeteg újságrészlet, meg régi fényképek, nem csak Atatürkről, de a korabeli törökországról is, szivesen elbogarásztam volna, de valaki végül mindig kirángatott hogy "rád vár mindenki". Mindegy, majd ha jön zoli, elmegyünk vele is, és akkor végre senki nem fog ránkszólni, max a biztonságiak ha rossz helyen állunk :P
Na, és mire volt a nagy siettség?!?!?!?!?! hogy aztán egy bevásárló központ bejárata előtt egy kuka mellett majszoljuk a sajtos zsömlét, és aztán szélnek eresztettek minket a plázáben, hogy 2 óra múlva találkozunk :P De legalább volt carrefour és be tudtam vásárolni a maradék hiányzó cuccokat (kivéve a nyomorék BÖGRÉT!!!!!! eskü rendelek egyet neten......)
Utolsó kommentek