itt valamiért a hívó fél sose mutatkozik be…. amikor babuska nem tudja felvenni a telefont mindig ott kell velük barkóbázni, mert ugye első kérdés általában: Luba, te vagy az?? vagy Ez meg kinek a hangja, ki vagy?!? Na ha ilyenkor nem adsz elég gyors választ az illető zokszó nélkül leteszi… aztán a kérdésre hogy ki volt az, csak vonogatod a vállad. De sokan azután is lecsapják, hogy közlöm az unoka vagyok, és mindjárt szólok neki… ez csak azért jutott eszembe, mert épp kényelmesen elhelyezkedtem daisukével az ölemben, mire megszólalta a telefon, és nem tudtam meg ki volt a hívó fél, de egyszer már tuti rámcsapta a telefont, mert felismertem a hangját, és most nem tette le, szóval meg tudtam neki mondani, hogy a keresett fél bizony elment a bankba.

Nyu, a legfontosab!!!!!!! ^^ Nekiestem annak a manga-mappának, amibe a magyar fordítások becsomagolt fáljait gyűjtöttem lassan másfél éve, és elkezdtem berendezni őket a helyükre, meg átnevezni hogy elférjen az egész volume egy mappába névismétlés nélkül. Tudom, marha fontos feladat.. hát nekem az, ugyanis így végre azt tudom mondani hogy tényleg pihenek és végre van időm arra amire több mint másfél évig nem volt… Lényeg a lényeg, amikor helyére raktam a Nemuru Tsukit, és ennek örömére újra is olvastam újra megtaláltam Miyamoto Kano-sensei válaszait a Chara magazin olvasóinak 30 kérdésére, benne a következő mottóval, melyet sensei a magáénak vall: „Amit megcsinálhatsz holnap is, ne csináld meg ma!” Imádom ezt a mangakát :D Ez áll a legközelebb az én életfilozófiámhoz is :D Ehhez azért hozzá kell tennem azt, hogy ő az egyik legtermékenyebb és legösszetettebb történeteket író mangaka, szóval a mottója nem tükröződik a munkásságában, ezért különösen imádom ^^ és nagyon remélem azért néha tud élni a saját életfilozófiája szerint, és nem kínozza halálra a szerkesztője ^^’ persze mint ahogy ezt már mindannyian megtudtuk, a mangaka egy olyan faj, mely kínzásra szorul, mert mindegy mennyi ideje van, úgyis csak az utolsó utáni pillanatban lesz kész XD Mindenesetre köszönöm ayaménak, hebinek és sessynek, meg az RLYT csapatának, hogy most és mindörökké fáradhatatlanul látnak el minket olvasnivalóval! :) Meg Miyamoto Kano senseinek is hogy hihetetlenül jó történeteket alkot!

 Najó, akkor már Kazányról is, csak ezt muszáj volt kiírnom magamból, mert tegnapi friss élmény :) annyira fájt a fejem, hogy semmit se tudtam csinálni csak vergődtem. Elkísértem őket a piacra, hogy ne cipeljék a nehéz cuccokat egyedül, de már előtte is nagyon rosszul voltam, és amíg a városban voltunk 3x voltam nagyon közel ahhoz, hogy elhányjam magam, mert annyira fájt a fejem. Csak szédelegtem a nővérek után, akik meg állandóan le akarták rólam szedni a táskát, hogy akkor ők ezt majd viszik… még mit nem. Itthon miután ettem/ittam/aludtam és már nem voltam a napon jobb lett, de hiába próbáltam meg tanulni, egyszerűen nem ment, utána olvasással próbálkoztam, de ahhoz se fogott az agyam, így maradt a mangarendezés, ami a lehető legtökéletesebb dolog ilyenkor, mert nem kell hozzá agy, csak ujjak, és máskor úgyis sajnálom rá az időt…

Hmhm, legalább másfél hete nem írtam szerintem, mondjuk a mindennapi életünket nem nagyon zaklatja fel semmi ^^ Megtudtam hogy anya első szava a luna volt, meg hogy dani minden autót kívülről fújt amikor kicsi volt, de jól zavarba hozták egy volgával, amiről kijelentette hogy ilyen autó nincs is mert ő ilyet még nem látott :D Aztán találtak egy gyerekkori képet valamelyik albumban (amúgy szerintem a kép nekünk is megvan, mert én már láttam) és aztán azon sztoriztak egy napig ^^ megjegyzem a képről egyértelműen leolvasható, hogy nehezményezem, hogy daninak jutott a kocsi ^^’

Éééééééééés, végre valaki őszinte volt velem!!!! Itt mindig mindenki el van ájulva, hogy milyen tisztán beszélek oroszul… a hangsúly a TISZTÁN van, ugyanis itt rengeteg a tatár meg a kaukázusi (sőt egyre több szír) vendégmunkás, akik olyan akcentussal beszélnek, hogy én eskü egy szavukat se értem… Nekem egyelőre enyhe az akcentusom, az egyik moszkvai azt mondta olyan mint anyámnak (ezen mondjuk meglepődtem, mert és sose gondoltam hogy neki van), de az illető szerint anya direkt beszélt úgy :D Mindegy, a lényeg az hogy bemutatkozásig mindenki odáig van meg vissza hogy milyen tisztán beszélek, főleg hogy ezek kb. automatizált mondatok amit mindenkinek mindig el kell mondani, és az első pár kérdése úgyis mindenkinek ugyanaz… szóval én ezt nem nevezném orosz tudásnak, de a nagyik imádják… szóval az egyik fogalmamsincshanyad unokatestvérem mellé lettem leültetve, aki éppen fele annyi idős mint én. És sajnos épp beszéd-kényszeres voltam, és azt próbáltam körbemagyarázni kézzel-lábbal hogy zenei gimibe jártam és órarendbe volt építve nekünk a kórus óra… és egyszer csak elröhögte magát, hogy lövése sincs miről beszélek, egy kukkot se ért belőle XD azt hittem elsírom magam örömömben, nem sok tartott vissza tőle hogy rávessem magam, hogy te vagy az első őszinte ember itt, amióta megérkeztem… Azt nem szeretem a nagymamákban, hogy egyrészről van ez „hűdejólbeszélsz, nem kell itt neked semmitse tanulni” hozzáállás, másrészről nem sok mondatot tudtam eddig elkezdeni azzal kapcsolatban hogy ÉN MIT SZERETNÉK, mert mire körbemagyaráztam volna, hogy pontosan mire is gondolok épp, az én türelmetlen bábuskáim már régesrég „kitalálták” mit akarok mondani – persze a legtöbb esetben ennek köze nem volt ahhoz, amit valóban szerettem volna – és aszerint cselekedtek… mivel ahhoz se volt türelmük, nekem meg szókincsem hogy kimagyarázzam, hogy rohadtul nem úgy gondoltam, így általában nem azt csináljuk amit szerettem volna. Így legtöbb esetben csak hallgatok és sodródom az árral… Kivételt képeznek ez alól olyan helyzetek, amikor fáradtabb vagy ingerültebb vagyok és egyszerűen lecövekelek a 70 kilómmal, vagy hátat fordítok, és megyek amerre eredetileg gondoltam hogy menni akarok. Legutóbb az IKEÁban vesztettem el a türelmem, addigra már túl voltunk 2 látom hogy ott a bolt, de nem ő jobban tudja itt jobbra itt balra, itt vissza itt előre, itt fel itt le, és nanemmegmondtamhogyittvan?!?! hát bakker én meg nem megmutatnám, ha érdekelne téged, hogy kb 30 métrnyire álltunk ott a tábla alatt, mielőtt körbejártuk a komplexumot?!?!?! szóval a második ilyen után fogtam magam és leültem az egyik kávézó mellett, hogy most ha rám is dől az épület de lefrissítem a vírusírtómat, mert már 2 hete nyammog, meg egyébként is szeretném megnézni a leveleimet. és pont. persze a net nem volt a legerősebb, és csak a skype meg az outlook express működött azon kívül hogy szerencsétlen eset hiperszuperlassan frissült, és 3 percenként odahajolt, hogy na mi van már, kivel beszélsz, mit csinálsz… és persze minden alkalommal ugyanazt a választ tudtam adni, várom hogy ez a kék kukac (látod hogy az van ideírva hogy 5%) végigérjen ezen a fehér részen, és 100% legyen, és ez nem tudom menni idő kérlek légy türelemmel… de ezt így 3 percenként…. azt hittem felrobbanok.

Szóval lényeg a lényeg, nagyon megörültem, hogy Olja kinevetett, és nem értette amit mondtam, inspirálóan hatott rám ^^ másnap kivégeztem együltő helyemben a másodikosok írásfüzetét :) Mire a végére értem, már nem volt kérdésem, hogy melyik betűt hogy kötöm, és kialakult egy írásképem is, és visszalapozva az elejére kiröhögtem a saját írásomat :P úgyhogy most már naponta egyszer diktál nekem. Szereztünk egy diktálós könyvet, ami 5-9 osztályosoknak van, és egyértelmű hogy a magánhangzókkal nagy bajban vagyok. Azt „o”t az „a”val és viszont, az „i”t az „e”vel és viszont meg a „ja”t az „i”vel és az „e”vel. Meg sokszor nem hallom a lágy jelet a szó közepén jés hang előtt, meg a szó végén ha „sz”en van… szóval ezeket a szavakat próbálom bemagolni, sokszorszorszor leírni, mert hiába tudom hogy kell mondani és mit jelent meg hogy használom egy mondatvab, leírni azt nem tudom, mert tuti elrontom :P Úgyhogy diktálás és javítás után másolom a jó szöveget hogy rögzüljön… De egyelőre nagyon béna vagyok…

Jééé ma van (07.31) Harry Potter születésnapja!! Akkor DomjánKatáé is ^^ Boldog Születésnapot nekik! ^^

Imádom, hogy itt Kazányban bármerre indulsz (najó, kivéve ha tőlünk lefelé mész délre) egy idő után biztos hogy vizet találsz :) A volga elég nagy, nehéz lenne eltéveszteni, de ahogy befolyik a volgába a Kazanka is elég nagyra van duzzasztva és 4 híd is megy át fölötte. Meg a városban is van 4 mesterséges tó a kazanka innenső oldalán, meg pár csatorna meg patak is :) Így nem is csoda hogy minden olyan zöld… Meg az idő is hideg még mindig, 2 napig pulóverben ültem kapucnival a fejemen, hogy ne vigye ki az agyam a huzat és roppant elégedett voltam :)

Tegnap amikor hazafele vergődtünk a piacról néztem egy nagyot besétálva az utcánkba… valaki a felső vezetésben úgy dönthetett, hogy nincs elég lyuk ebben a szerencsétlen utcában… mert 5en dolgoztak azon, hogy ezek szélesebbek és szögletesebbek legyenek…. sejtem én hogy ez az útjavítás első fázisa, csak az a gond, hogy a városi romhalmaz jelen állása szerint, a befoltozásra egy éven belül nemigen fog sor kerülni. Előtte a 2 méter mély lyukakat kéne megszüntetni, amibe pl a múltkor beleesett egy autó… szóval csak pislogtam nagyokat és azon gondolkoztam, hogy az őskáosz semmi a kazányi nagy városfelújításhoz képest, mikor is majdnem beleestem egy aknába, amiről reggel óta lelopták a fedőt…. nocomment.

Másik imádott témám itt Kazányban: a rokonok. Édesdrágajóegyetlenorosznagyanyám majdnem minden második mondata úgy kezdődik hogy a nővérem/húgom (mármint ánytestvérem)… najó, de MELYIK?!?! mert neki édesből van 2, anyai ágon másod és harmad unokatestvérből minimum egy tucat és apa ágon minimum ugyanennyi… tehát a „nővérem”mel kezdődő mondat egy csomó embert takarhat, főleg ha valahogy úgy folytatódik hogy … lányának fiának a nemtudomkije kérdezte… na ez azt jelenti hogy megint megyünk valahova, vagy legalábbis tervbe lett véve, mert már beszélünk róla… igazából csal azért bosszant, mert elhangzik ez a nővérem sóhajtás, és nekem egyből tudnom kéne kiről is beszélünk. Főleg ha „már beszéltem róla neked, nem emlékszel” megjegyzéssel folytatódik a gondolatsor… ilyenkor mindig kiver a víz, és alhamdulillah hogy mi otthon csak 8+2en vagyunk, meg ismerem a veres-családot… eszembe is jutott amikor radírpók magyarázta, hogy neki a közeli családja kb 100 fős, és amikor vége lesz a ramadánnak őnáluk fognak összegyűlni, és ott fognak ünnepelni, és hogy mennyit kell akkor készülődni. Próbáltam nem nyilvánvalóvá tenni az arcomon a szörnyülködést, nehogy megsértődjön… Eleve 7en vannak testvérek, ha jól emlékszem… Köszönöm hogy nekem csak egydanimvan, meg egy adag pétergábor, meg jázmin.

Ez a nővéres is csak azért jut eszembe napról napra, mert közeledik bábuska 75. születésnapja, és mindig hangosan számol, hogy na akkor kit is hívjon még meg… és ilyenkor csak azért borzadok, mert gulyáslevest fogok főzni, Mindegy, tegnap 2 órán keresztül harcoltam 2 kg marhahússal (jobban mondva másfél kg hús volt az meg fél kg zsír, ami nagyon ragaszkodónak bizonyult… anya!!!! minden tiszteletem a tiéd, hogy a drága finnyás lányodért hajlandó vagy 2x annyit szenvedni a húsokkal, csak hogy ne hallgasd a hisztijét hogy zsír maradt a húson! szeretlek, és sokat gondotam rád tegnap :) babuska felajánlotta, hogy majd ő felszeleteli… de mivel legalább az az étel legyen olyan ahogy én szeretem amit én csinálok, visszautasítottam… nem számoltam hányszor jegyezte meg, hogy azt már igazán felesleges levágni onnan… meg hogy ő már rég kész lett volna, meg hogy miért szeletelem olyan apróra…. próbáltam nem elhányni magam, ha már olyan orral vagyok megverve, ami mindent megérez, és a nyershústól kifejezetten rosszul leszek… mindenesetre ez hasonlóan sokkoló élménynek bizonyult, mint mikor először vettem egész csirkét. Szoknom kell az ilyeneket, különben előbb utóbb éhen veszek, mert nem lesz mindig mindenre pénzem :P nem mintha most lenne :P

 na ezt még leírom, mert ettől is másodpercek alatt felmegy bennem a pumpa… akárhányszor leülök a gép elé, megkérdezi tőlem, hogy na, mit írnak anyáék… igazából nem tudom minek tépem a szám, de minden egyes alkalommal úgy válaszolok erre a kérdésre, hogy itt nem tudok nethez kapcsolódni tehát foggalmam sincs, úgyhogy kérlek ne kérdezd ezt meg tőlem többet ebben a lakásban… persze most bejött a konyhába, és ez volt az első kérdése… ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy engem akar bosszantani, vagy tényleg nem tudom jól elmagyarázni, hogy itt nincs internet, és nem tudok semmit se elolvasni amit küldenek nekem.

najólvan, tanulok.