hm... nem írok élettörténetet, meg nem lesz bevezető se, akit érint tudja mit olvas, akit nem, az érje be mellékinfókkal :))

Nagyon fáj a hátam, mert a zóófinak tök jó ágya van, csak nem kompatibilis a hátammal... a többi magától értetődik, mert az otthoni lyukon kúrált hátam felmondta reggelre a szolgálatot. Ma hálózsákban alszom a földön, holnap a zsuuzsnál. Az ottani ágy jó, azt már leteszteltem.Aztán péntek este amikor megint itt leszek, szerintem megint a földön fogok táborozni. Ma elautóztunk Rakamazra, elvitt a zóófi anyukája. Bevártuk a zsuuzs, találkoztunk fannival, és egy csomót sétáltunk és beszéltünk. Aztán meg gyalog mentünk Tokajra... 4 km a gyorsforgalmi út mellett... hát nem volt olyan jó ötlet, nagyon féltem a kamionoktól :'( Tokajban meg tombol a hegyalja fesztivál, még ennyi tarajos sült meg vadbarmot sos láttam egyrakáson. Persze voltak emberformájú emberek is, de a punkok és rockkerek egyvelege elnyomta őket, és csürhültek. Meg feküdtek mindenfele az útszélén. Azt hiszem sose fogom az ilyet megérteni. Valami el van kódolva bennem etéren (amellett nem foglalok állást hogy én működök rosszul vagy mások). De az vígasztal, hogy akikkel sétáltam velem együtt kódolódtak. Vittem a zsuuzsnak egy csomó mindent, és örült neki :) yátáá és még a nadrág is jó rá, és még a könyvnek is örült. Remélem hasznát veszi.

A babának megírtam a méretetimet, bár szerintem közben már elfelejtettem vagy legalábbis átértelmeztem őket, mert olyan furán néztek ki egymás mellett a számok. hümhüm.
Ma már kétszer fagyiztam. Hihetetlen előző nyáron például egyáltalán nem is fagyiztam. Ettem hupikék törpikéket (vajon a kisgyerekben mi játszódik le amikor eszi a hupikék fagyit... törpdarának fogja fel, vagy azért választja, mert olyan jó hogy ilyenis van?? Vagy már nem is tudja mi az??)

Kiírtam a tárgyaimat, nem akarom elkezdeni a következő félévet :P valahogy nem vonz.

Ma azt is megírtam a babának, hogy mindent meg fogok tenni hogy csodálatosan érezze magát az első "randinkon", de már nem tudom olyankor mit kell csinálni. Jó, lehet vicces, de akkor se tudom hogy kell viselkedni. Meg mit vegyek fel, meg mit csináljunk, mivel derítsem jó kedvre, mivel csábítsam el, mivel bűvöljem el, mivel ejtsem rabul, hogy tényleg érezze, hogy szeret. Mert én tudom hogy szeret, és tudom hogy boldogok lehetünk együtt, csak nagyon erős benne a szabadságvágy. De valahogy éreztetnem kell vele, hogy mellettem annyira lehet szabad amennyire csak akar, többet nem láncolom magamhoz, és nem fogom kínzoni és az agyára menni. Csak az a baj, hogy a másik felem retteg, hogy mindez azért van, hogy megértsem mennyire nincs jól ha velem van, és hogy elngedjem szeptemberben, amikor igazábol különköltözünk, és mindketten a tanulás felé fordulunk.

Olyan önző vagyok hogy ennyire nem akarom elenegedni? Vagy még önzőbb vagyok attól, hogy ezt nem fogadom el... tudom hogy borzalmas vagyok, de szeretem, és tudom hogy nem tudok nélküle élni, és ettől csak még nehezebb elengedni. De nem állok neki állandóan spekulálni, ezt nem tanultam el tőled:D. Csak nekimegyek ennek az első randinak és mindent megteszek hogy magam legyek. És ha nem szeret belém, az igazi belém, akkor tényleg kár eröltetni. Nem tehetem meg vele, hogy nem fogadom el a döntését. Szeretem és mindenben támogatom.

köszönöm hogy vagy nekem baba. Akkor is ha nem szerelmes baba vagy, mindig számíthatok rád :))